hit

Miben hiszünk?

854

Jön a húsvét, egy olyan ünnep, melynek vallási gyökerei köztudottan erősek, s egy olyan ünnepet ülünk csokinyulakkal és kiscsirkékkel, ami az egyik legnagyobb világvallás egyik legfontosabb fejezetéhez kötődik. Miközben ebben az egészben sokan nem hiszünk, és ekkor jött a kérdés, mégis miben hiszünk ma, 2008-ban Magyarországon? Mindenki hisz valamiben, ha másban nem, hát saját magában vagy legalább abban, hogy nincs értelme hinni. Nem isteneket, nem vallásokat, hanem a hitet akarjuk boncolgatni. Figyelem, szigorúan áltudományos okoskodás következik.

Miért kell?

Úgy tűnik, a hit alapvető igénye az emberi természetnek, a hétköznapok túlélésének fontos eszköze, hisz szinte elviselhetetlen az a nyomás, hogy mindenért te magadban vagy felelős, minden rajtad múlik, és a téged körülvevő világ dolgait magadban, egyedül kell értelmezned és feldolgoznod. E szempontból teljesen mindegy, hogy pogány isteneket imádsz, hogy keresztyén vagy, iszlám, buddhista, esetleg a sorsban hiszel, a fontos csak az, hogy úgy érezd, nem vagy magadra hagyva, van valami, amiben bízhatsz, aminek feljebbvalóságában hihetsz, ami tőled függetlenül biztosítja a világ működését, s erre a működésre egyben magyarázatot is ad. Támasz ez, segítség és megnyugvás.



olvass tovább

És Isten megteremtette a magyarokat

3552

Tegnap éjjel azon gondolkodtam, hogy most akkor miben higgyek? Darwinban? Istenben? IT elméletben? Mert hogy miképpen jöttünk is mi létre? Mármint egyelőre csak azon gondolkozom, hogy mi emberek, mert az már túl felfoghatatlan, hogy a Föld nevű bolygó hogy a csudába lett ilyen, amilyen, szóval ezt a gondolatot, még ha néha a fejembe is ötlik, inkább gyorsan skippelem, ugyanis őrjítő tud lenni. Vannak azok a gondolatmenetek, amikor elkezdünk agyalni, hogy mi miben és hogyan: ülök a szerkesztőségben, ez benne van egy épületben, az az utcán, az a kerületben, Budapesten, a megyében, Magyarországon, Európában, a bolygón, az a űrben - csak úgy lebeg -, na és innentől kezdve jön az őrület, miben van az űr? Szóval emiatt inkább hagyjuk is és haladjunk kisebb gondolatok mentén.

Majmok vagyunk

Kettőszáz éve, hogy Darwin (1809-1882) a világra jött, és már százötven év telt el azóta, hogy megváltoztatta nézeteivel a világot, amikor megjelent A fajok eredete című tanulmánya. Ezzel egy olyan gondolkodási irányzatot teremtett, amely szerint az élőlények - tehát mi is - egymással versengenek, és a fejlődés így megy végbe. Mindig a legkiválóbbak, a legjobb génállománnyal rendelkezők élnek túl és fejlődnek tovább. A természetes kiválasztódás útján fejlődtünk az egysejtűektől az emberig, egyetlen közös őssel rendelkezünk mi és a majmok. Tehát nem azt mondta, hogy a majomból lett ember, csak az őseink közösek. A XIX. században ilyet kinyilatkoztatni elég merész vállalkozás volt, főleg Angliában. Mivel az egyház teljesen másként gondolkodott a teremtésről, a szaporodás lényegéről, így szinte értelemszerű volt, hogy az anglikán egyház teljes mértékben elutasította Darwint. Meglepő, hogy a XXI. század elején, 2008. szeptember 14-én, az anglikán egyház egy nyilatkozatában bocsánatot kért azért, hogy korábban támadta Darwint.

Istenem!

Van ugye Isten. Az a természetfölötti lény, aki teremtette a világot, az embereket és mindent, mi itt látható. A Földet tökéletes paradicsomnak találta ki, ahol jól érezhetik magukat az emberek, akik épp úgy néznek ki, mint ő. Persze sok vallás hisz abban, hogy több isten is részt vett ebben a munkában, vannak vallások, amelyek Isten lényét nem ismerik el, de leginkább az jellemző, hogy Isten van és irányít, felügyel. Kivételt képeznek a deisták, akik szerint teremtett, aztán magunkra hagyott. Azt hiszem mindenki egyetért azzal, hogy ez egy hit, amelyre bizonyíték nem sok van, kivéve a kultúránkban. 



olvass tovább

Nálatok laknak-e szellemek?

3560

Azok az emberek, akik nem észlelnek semmi konkrétat, sokféleképpen képzelik el a szellemvilágot, azoknak pedig, akik látják, vagy valamiféleképpen érzékelik őket, persze mindez könnyebb és magától értetődőbb. Én úgy gondolom, hogy a befejezetlen ügyek, a haláltól való félelem vagy a kivételesen erős kisugárzás okozhatja a mi világunkban hátra maradt lenyomatokat. A szellemfotók egy része bizonyítottan eredeti, nekem mégis furcsa elképzelni az alakot öltött szellemeket, akik például skóciai kastélyokban vagy egyéb túlmisztifikált helyeken kísértenek. Számomra a szellemek inkább erős lenyomatot jelentenek, persze ennek különböző fokozatai szerintem mind elfogadhatóak. Az viszont egészen biztos, hogy teljesen máshogy van ez az egész, mint bárki is gondolná, fel tudná fogni személyes tapasztalat nélkül. Abba most nem mennék bele, hogy ez a „személyes tapasztalat” mennyire kiborító lehet, főleg gyerekkorban, amikor a szülők mindenképpen pszichiáterrel akarnak kezelni egy olyan dolgot, amit ők megoldandó problémának tartanak. Erre persze nem lenne szükség, hiszen azon ismerőseim, akiknek ilyesmi kapcsolatuk van a szellemvilággal, azt ajándéknak tartják.

Nálatok laknak-e szellemek? Nálam négy, talán rokonok, hiszen a lakás mindig is a miénk volt, bár oda is költözhettek. Mindenesetre imádják, mivel pompásan alkalmatos és kényelmes helyet kínálok nekik, ugyanis egy kész trófea- és Napóleon-múzeumban van szerencsém tengetni mindennapjaimat.

Régebben iszonyatosan féltem tőlük, de aztán rájöttem, hogy szerencsém van velük. Csak négyen vannak, kölcsönösen kevéssé érzékeljük egymást, és igen ritkán zavarnak csak alvás közben. Ami engem otthon igazán zavar, az a macskám. Mármint félreértés ne essék, imádom a kis dögöt, csak mivel az állatok érzékelik a mozgásban lévő szellemeket, néha jól beparáztat, amikor a semmibe bámulva totálisan felborzolt szőrrel fúj és nyávog.



olvass tovább

A fogyás istennője

3583

Vajon ki lehet a fogyás istennője? Talán egy hollywoodi sztár, aki megrögzött diétázó? Talán egy görög istennő, akiről elfelejtettünk tanulni a töri órán? Vagy talán egy olyan fiktív lény, aki lányok millióinak határozza meg az életét? Ana, vagyis a fogyás istennője, a proanások spirituális vezetője az utóbbi kategóriába tartozik. Világszerte sok-sok nő, vagyis legtöbbször fiatal lány akad, aki kóros testképzavarban szenved. Az anorexiás betegeknek szükségük van egy mentsvárra és egy épkézláb indokra, ami megmagyarázza természetellenes magatartásukat, így megteremtették az Ana kultuszt, aminek hívei a proanások.

"Ana énekel bennem és szeret engem. Úgyhogy együtt dalolunk."

Hála az internet csodájának a proanások a világhálón tartják a kapcsolatot, és itt osztják meg egymással tapasztalataikat, jól bevált tippjeiket és a különféle bölcsességeket. A fenti idézet is a proanások egyik jelmondata, nem véletlen hát, hogy az Ana kultusz valóságos vallásként funkcionál. Az anorexia nervosa (Ana) és a bulimia nervosa (Mia) táplálkozási zavarok, bár tüneteik nagyban különböznek egymástól. Míg a proanások minden étkezést bűnként élnek meg, addig a bulimiás betegek először féktelenül zabálnak, majd mindent kiadnak magukból. A végeredmény mindkét esetben a kóros soványság, majd végelgyengülés, legrosszabb esetben pedig halál. A proanások egyre gyarapodó közössége azon felül, hogy súlyos fizikai és lelki betegségben szenved, szellemi szinten is csak a betegség bűvkörében él, hiszen Ana, az istennő nemcsak egy felettes erő, de igazi barátnő is, aki mindenben támogatja önsanyargató híveit. Miért veszélyes ez? Azért, mert az anorexiás lányok már nemcsak a (társadalom által táplált, szélsőségesen megnyilvánuló) saját elfajzott elvárásaiknak akarnak megfelelni, hanem egy olyan képzeletbeli lénynek is, akinek haragját egykönnyen ki lehet vívni egy kiadósabb étkezéssel, így a kétségbeesett páciens felhagy az evéssel, ami nagyon rövid időn belül kóros elváltozásokat eredményez.

Első körben a gyomor és a bélrendszer károsodik, ha nem kerül táplálék a szervezetbe a test elsavasodik, ha pedig hirtelen nagy mennyiségű ételt vesz magához a beteg, a nagy terhelés miatt kirepedhet a gyomor. Az anorexiások leginkább hashajtóval próbálnak megszabadulni a bevitt tápanyagtól, s természetesen hosszú távon ennek is csak kellemetlen mellékhatásai vannak. Ilyen például a véres hasmenés. Előrehaladott anorexiások a folyadékmennyiséget is a minimálisnál is kevesebbre redukálják, ami szinte az egész szervezet működését felborítja: a vér összetétele megváltozik, a vesék nem tudják ellátni feladatukat, a bőr kórosan kiszárad, így fertőzésekre hajlamosabb, a haj csomókban hullik, felborul a pajzsmirigy- és hormonális működés. Apropó hormonok. Ana barátnőinek többsége nem menstruál, hiszen a rohamos súlyveszteség felborítja az agy hormonális központját. Ha pedig mégis sikerül teherbe esniük, nagyobb valószínűséggel szülnek alacsony súlyú csecsemőt, mint egészségesen táplálkozó társaik. A sokkoló tényeken felül még borzasztóbb, hogy az anorexiás betegek csak az áhított testképet hajszolják, az egészségkárosító tényezőket végig figyelmen kívül hagyják. A test állandó túlélő üzemmódban van, jeleket küld, hogy: figyelj, a működésemhez nem ártana egy kis kalória, de a proanások a test és a környezet becsapására komplett tárházzal rendelkeznek.

Tippek, trükkök, praktikák

A neten több száz oldalt, blogot találunk, amiket anorexiások szerkesztenek anorexiás társaiknak. Meglepő, hogy az oldalak legtöbbjén az első üzenet amivel találkozunk, arról szól, hogy a proanások nem kívánnak senkit sem rábeszélni az anorexiára, vagyis a felületnek nem célja, hogy a látogatót megtérítse. A szerkesztők azt is kihangsúlyozzák, hogy a közölt információkért, vagyis a diétás tippekért és a megtévesztő cselek sikerességéért nem vállalnak felelősséget. Határozottabb proanás bloggerek kifejezetten kérik, hogy aki nem osztja a nézeteket és csak kíváncsiskodó, vagy kritizáló célzattal klikkel, az hagyja el az oldalt. Ez részben jó, hiszen attól nem kell tartanunk, hogy labilisabb netezők kettőt kattintanak és máris proanások lesznek, az viszont aggodalomra ad okot, hogy ezek a lányok igazi közösséget építenek, hiszen összeköti őket a kapocs, ami nem más, mint Ana szeretete. Ezek a virtuális felületek kiválóak arra, hogy az önsanyargató tinik megosszák egymással tapasztalatikat. Ha valaki rohamosan elkezd fogyni, előbb-utóbb szemet szúr a környezetének a szemmel látható súlyveszteség. Tippek százai szólnak arról, hogyan lehet megtéveszteni a családot és a szűk környezetet. Nézzünk párat: egyél a tükör előtt, úgyis elmegy tőle a kedved, mert a szemed előtt hízol; ha éhes vagy okozz magadnak fájdalmat, így tested azzal fog törődni és nem az éhséggel; ha felfigyelnek rá, hogy mennyire vékony vagy, mondd azt, hogy nőttél, ezért tűnsz karcsúbbnak; koszolj be egy tányért és mondd azt, hogy már ettél; ha eléd teszik az ennivalót túrd össze és hagyd ott; hazudd azt, hogy dolgozatot írtok és ezért nem tudsz enni; a kész ételt öntsd le egy pohár vízzel, vagy sózd agyon, akkor nem fogod megenni; nézz gusztustalan képeket, akkor elmegy az étvágyad... a sort hosszan lehetne folytatni. Félelmetes belegondolni, hogy vannak lányok, akik tényleg ilyen szabályok szerint élik a mindennapjaikat. Mi ad erőt ahhoz, hogy ezt a kínszenvedést bárki végigcsinálja? Persze, hogy Ana, aki megóv, biztat, akihez lehet imádkozni, aki egyszerre barátnő és istennő, akkor egyszerre szid és oltalmaz.

Zsebpszichológia

Miért lesz valaki anorexiás és miért érzi azt, hogy az egészséges test helyett, csontsovány külsővel lesz boldog ember? Az anorexia már évek óta állandó téma mind a médiában, mind az orvostudományban, így a szakirodalma is folyamatosan gyarapszik. A témára szakosodott kutatók és pszichológusok folyamatosan magyarázatokat keresnek a kóros testképzavar kialakulására. Vegyük sorjában őket! A család nagyban befolyásolhatja a betegség elharapódzását, akár úgy, hogy már előfordult anorexiás megbetegedés a családban, de legalább ennyire fontos a szülői magatartás. A kutatások azt az eredményt hozták, hogy az önállóságot korlátozó, túlságosan óvó szülői hozzáállás komoly kiváltó ok lehet. Az sem mellékes, hogy a családtagok hogy viszonyulnak egymáshoz, hogyan kezelik a problémákat, illetve, hogyan állnak a táplálkozáshoz. Biztos veletek is előfordult már, hogy egy-egy csontsovány híresség láttán elszörnyedtetek és feltettétek a kérdést, hogy komolyan ez a divat, ez a szépség? Manapság sajnos igen, hiszen míg néhány száz évvel ezelőtt a kövérség a magas társadalmi státuszt szimbolizálta, ma pont az ellenkezője a trend: minél vékonyabb, minél izmosabb valaki, annál valószínűbb, hogy sikeresebb és kiegyensúlyozottabb. Tiszta sor, ezt a teóriát rogyásig ismeri mindenki. A szépséget sokan a karcsúsággal azonosítják, ez ömlik a médiából, ezt látjuk a kifutókon, a divatkampányokban, nem csoda, hogy a könnyen befolyásolható kamaszok bedőlnek a hamis idolképnek. Igen érdekes kettősséget figyelhetünk meg azonban jelen társadalmunkban, ami a fogyasztásra épül. Egyik oldalon folyamatos fogyasztásra, a javak halmozására ösztönöznek bennünket, ám ezzel párhuzamosan a másik oldal a mértékletességet, a lemondást hirdeti a karcsúság, sportosság, egészségesség jegyében. Ez belső konfliktust idézhet elő az emberben, hisz hogyan tudnánk egyszerre egymásnak ellentmondó elvrendszernek megfelelni? Kiváltképp úgy, hogy nők számára a ruhák és a smink mellett csak a fogyókúrát, a diétát tudják felajánlani mint téma, mint ösztönző erő. Láttunk valaha olyan kampányt, mely a nők tudásának bővítését célozta? Tíz tipp hogy olvasottabb légy...

Controllfreakek

Az anorexia kialakulásában szerepet játszik a testképek formálódása, a társadalmi ízlés változása, a megfelelési kényszer és a fenti nyomás mellett a kontrollvesztéstől való félelem. "Ha az egyén úgy érzi, életének egy adott területén nem rendelkezik kellő hatalommal akkor ezt más területek extrém kontrolljával fogja túlkompenzálni."(Beck, Emery, 1999). Az anorexiás beteg az ételt olyan tulajdonságokkal, érzelmekkel ruházza fel, amik lehetőséget adnak neki arra, hogy hatalmat gyakoroljon. A kontroll fogalma egyéb szinteken is megjelenik: a test feletti kontroll, az éhség, a fizikai való legyőzése, ami az élet egyéb területei feletti uralmat helyettesíti. Az étkezés megtagadása a szülői kontroll elleni tiltakozás látszólag, ám mivel az állapot rohamosan hanyatlik, ez a kontroll még erősebbé válik, hisz a szülő lesz az, aki orvoshoz viszi a gyereket, s itt belép egy újabb felettes, az orvos maga. Érdekes és sokat elemzett teória az is, hogy a túlságosan kontrolláló anya az, aki belehajszolja lányát az anorexiába, aki önértékelését teljesen elveszítette, aki úgy érzi, a teste az egyetlen, amin lázadását kiélheti, de erről később. "Az anorexia nervosa ebben a keretben paradigmatikusan jelöli azt a küzdelmet, amelyet korunkban a test vív az önmegjelenítés területén. A fogyasztói társadalomban vált ugyanis a történelem során először lehetségessé az, hogy valaki aktívan létrehozhassa -saját testéből- önnön testideálját. A korlátlan lehetőségek csábítása és a készen kapott sémák eltűnése vagy legalábbis elbizonytalanodása hozta létre a test megjelenítéseinek azon konfliktusait, amelyek korunkban talán leghangsúlyosabban az anorexiás testen jelennek meg" (Csabai és Erős, 2000, 47.oldal). Egyes magyarázók egészen Freudig kanyarodnak vissza, s úgy vélik, a hisztéria és az anorexia nervosa között igen erős kapcsolat van. Mindkettő fiatal nőkre jellemző - ez az a réteg, ami leginkább sebezhető, s legszélsőségesebben reagál a társadalmi hatásokra -, s mindkettő erős és komoly jelzése valamilyen lelki folyamatnak.

Evolúciós biológia

Számunkra az egyik legérdekesebb teória kétségtelenül az evolúciós biológia megközelítése, ami esetünkben többek között a természetes szelekciót vizsgálja a mai társadalomra vetítve. Az evolúciós biológia három modellen keresztül magyarázza az anorexia kialakulását, ezek közül az első nem más, minthogy a nő kitolja szaporodási fázisát egy későbbi időszakra, mikor az utódnemzés és -nevelés lehetőségei kedvezőbbek. Azaz mivel az anorexiás nő nem menstruál, fizikailag képtelen a megtermékenyülésre, minden erejével a társadalmi előremenetelre koncentrálhat. Sokszor az önéheztetés már csak egy megerősítése a stressznek, ami kiváltotta az átmeneti terméketlenséget, azaz az már hamarabb megjelenik, mint a jelentős súlycsökkenés. Kutatók megfigyelték, hogy az anorexiások között sok a testileg koránérő lány, akik korábban kezdenek randevúzni, korábban mennek férjhez, korábban szülnek gyereket, ezáltal kedvezőtlenebb szociális helyzetbe kerülnek, mint később érő társaik. Érdekes adat, hogy a kigyógyult anorexiások általában sikeresebbek lesznek az életben, mint mindvégig egészséges társaik, s az is, hogy a sérült, deficites (válás, szülő halála...) családokban gyakoribb az anorexia, hisz az elmélet szerint a lányok nem engedhetik meg maguknak a terhességet. Igen magad az anorexia azon családokban is, ahol társadalmi ugrás szükségeltetik, azaz csapatot alkotva óhajt a család feljebb lépni a társadalmi ranglétrán.

A rokonszelekció elmélete szerint, ha egy családtag a családban hasznos lehet az általa nyújtott segítséggel, hajlamos ezt előtérbe helyezni, s a családi egységet támogatni, hisz a saját génállomány örökítése a fontos, és e családon belül adott. Jellemzőnek tartják, hogy az anorexiás egy ilyen családban a testvérek, szülők felé irányuló igen erős segítő funkciót lát el.

A szülők felelőssége még mindig az evolúciós biológia területén maradva igen érdekes gondolatokat fogalmaz meg: "Voland (1988) hipotézise szerint az anorexia nervosa a szülői manipuláció egyik alesete, amelynek során a szülők úgy próbálják kikényszeríteni gyermekeik között az együttműködést és önzetlenséget, hogy a család egyik lánytagja számára éveken keresztül olyan feltételeket teremtenek, amelyek lehetetlenné teszik az önálló családalapítást." Ezek szerint az anorexiás beteg anyja domináns, kontrolláló, túlvédő és uralkodó, s többnyire ő az, aki a legnagyobb akadálya a lánya gyógyulásának. Kezelés alatt látogatása ront az állapoton, s igen gyakran a gyógykezelést az anya kérésére szakítják meg. A bonyolult modell végső soron azt a célt szolgálja az anya, a szülők részére, hogy megakadályozzák a leánygyermek családalapítását, így felhasználhatják arra, hogy segítőként legyen jelen a családban az ő újabb utódjuk nevelésénél.

Az ehhez hasonló és ennél is bonyolultabb magyarázatok tanulmányozása igen fontos olyan szempontból, hogy ne a szenvedő alanyra lökjünk kapásból minden felelősséget, még akkor sem, ha a teóriák esetleg később megdőlnének. Több mint elgondolkodtató, hogy a társadalom, a család és maga az anya milyen komplex, láthatatlan ám annál erősebb hatásokkal képes lehet egy fiatal lánynál ilyen szélsőséges állapotot létrehozni, ami talán az adott személyen kívül másoknak hasznot hajt. Legyen az egy hatékony család vagy egy hatékony társadalom. Mielőtt tehát ítélkeznénk a fenti oldalakon bemutatott lányok felett vagy saját ismerőseink felett, mielőtt csak a divatipar elleni pfújolást választanánk társadalmi megoldásként, gondolkodjunk el, mi minden vezethetett idáig. Hisz nincs olyan ember, főleg nem ilyen mennyiségben, aki merő feltűnősködésből a halálra éheztetést vállalná. Ugyanolyan bonyolult pszichológia - és mint láttuk talán evolúciós - okok vezetnek az anorexiához, mint a drogfüggőséghez vagy valamilyen neurózishoz.

Hiszünk...

3633

A Gallup Nagy-Britanniában végzett felmérése érdekes tolódást mutat az ötvenes évekhez képest. Akkor is és most is arra voltak kíváncsiak, hogy az emberek hisznek-e, és ha igen, akkor miben. Most több mint kétezer embert faggattak, s az eredmény a következő: ötvenhárom százalék hisz a halál utáni életben, ötvenöt százalék a mennyben, és hetven százalék hisz az emberi lélekben. (Mondjuk azt hittem, ez utóbbi alap.)

Negyven százalék hisz a szellemekben, és meglepően sokan, a megkérdezettek negyede a reinkarnációt, azaz az újraszületést is elképzelhetőnek tartja. Huszonkét százalék elhiszi amit a csillagok mesélnek, tizenöt százalék pedig a jósoknak, tartotkártyásoknak, jövendőmondóknak szavait is issza. A korábbi, ötvenes években végzett hasonló témájú felmérésben a számok még egészen mást mutattak. Ekkor a megkérdezetteknek mindössze kettő százaléka gondolta úgy, hogy vannak szellemek, hét százalékuk hitt a jóslásban, és ennél is kevesebb, mindössze hat százalék vallotta azt, hogy a csillagok beszélnek sorsunkról.

A felmérés megrendelői szerint mindez jól példázza, hogy a tudományokba vetett vak bizalom kora évtizedekkel ezelőtt lejárt, s hogy az emberek egészen máshogy viszonyulnak a világ jelenségeihez, a valláshoz, a hithez mint korábban.

Sokan és sokszor mondták már el egyébként, hogy az emberi tudat nagyban változik mostanában, hogy egyre nagyobb jelentősége lesz a transzcendentális vonalnak, a spiritualizmusnak, hogy egyfajta paradigmaváltás megy végbe. A hit fogalma is jelentősen változott, hisz korábban egy-egy valláshoz kötötték magukat inkább az emberek, netán hitetlenek voltak, de ma már szinte nincs olyan ember, aki ne azt mondaná: hiszek valamiben. Valamiben, ami lehet a sors, lehet az energia, lehet egy felettes erő, egy vezérfonal, egy érzés, bármi, amibe kapaszkodni lehet. A nyitással, a globalizációval pedig a spirituális tanok is bekerültek a kereskedelmi pakkokba, adjuk-vesszük őket ezzel táplálva belső igényünket a hitre. Na és te? Te miben hiszel?