hipster

Leszámolás a menőséggel

6680

"Ebben a videóban vagy csoportban egyes felhasználók számára kifogásolható tartalom is lehet"- figyelmeztet a YouTube a The Grand Spectacular együttes klipjének megtekintése előtt, és ebben bizony van valami. A Being a Dickhead's Cool (ne kérjétek, hogy fordítsam le) című butácska szintipopdal egyszer és mindenkorra megmondja az igazságot a Magyarországon is aggasztó sebességgel terjedő, csőnadrág- és Arafatsál-fetisiszta hipster szubkultúrával kapcsolatban. Ha bárki közületek bármilyen romkocsmában vagy progresszív bulikra szakosodott koncertteremben találkozik egy, a fenti két ruhadarabot, továbbá sztk-keretes szemüveget és retrós pólót viselő példánnyal, aki azt állítja, hogy a médiában dolgozik és mindezt zsebben dagadó iPhone-nal húzza alá, annak csak jusson eszébe ez a dal és rögtön tudja majd, honnan fúj a szél.

Hipsterek ideje

7500

Ha egy hipster olvassa most e sorokat, valószínűleg azt gondolja: „Hipster? Na ne. Ez annyira 2010.” Félig igaza van: az addig főleg marginális szubkultúraként élő jelenség ijesztő hirtelenséggel szaporodott el tavaly New Yorkban és hasonló kozmopolita helyeken, Magyarországon azonban csak ímmel-ámmal, részleteiben és a szokásos tragikus késéssel ütötte fel a fejét, így különösebben nem is szégyelljük magunkat, hogy csak most kezdjük boncolgatni a témát. A fenti idézet azonban arra is vonatkozik, hogy a hipster – az igazi hipster – minden előtt jár egy lépéssel: az aktuális zenék, filmek, kortárs irodalom és divat előtt, sőt még önmaga, azaz saját közössége, a hipsterek előtt is. A hipster sosem ismerné be, hogy hipster, ám örömmel konstatálja, ha így hivatkoznak rá az alatta álló nem-hipsterek.

Előre is elnézést kérünk, hiszen nagyon nehéz megmagyarázni egy cikknyi terjedelemben, miről is van szó, de ha megnéztek pár képet, sokkal jobban megérthetitek, mint tízezer leütésből. A hipster a két lábon járó fashion statement, egyszerre próbál utat mutatni eredeti stílus ügyében és felülemelkedni ezen az egész divatmánián. Fogyasztó, de megválogatja, mit fogyaszt és sosem néz, olvas, hallgat, vagy visel olyasmit, ami túlontúl népszerű. Minden a stílusról, a megjelenés által küldött üzenetről szól, az üzenet pedig: „Tudatosan és elszántan kutatjuk a forró témákat és elfogyasztjuk őket, még mielőtt a mainstream, azaz a plebs arctalan tömege felfedezi. Előre szelektálunk, szűrünk és feldolgozunk, és amire mi azt mondjuk: menő, az a menő, csakhogy akkor mi már keressük is az újat.”



olvass tovább