hipnózis

Hipnábilis vagyok

4236

Ha azt mondom hipnózis, sokaknak valami félelmetes, de mindenképpen titokzatos fél-, de inkább áltudományos dolog jut eszébe, amikor embereket mindenfélére lehet kényszeríteni, esetleg alaposan ki lehet őket kérdezni, vagy épp kihasználni a tudattalanságukat. Nos, néhány napja átestem életem első hipnózisán, egy szimbólum terápia bevezetése során. Tudom, hogy nem csináltam semmi olyat, amit ne akartam volna.

A hipnózis módosult tudatállapot. A hipnózis alatt történt, átélt, látott dolgok álomszerűen vannak jelen. Ezt a tudatállapotot a hipnózis vezetője és a hipnotizált alany közösen hívja elő. A tévében itt-ott látott procedúrához annyiban hasonlít, hogy tényleg egyetlen pontra kell koncentrálni, hogy elérjük azt a mély, megváltozott tudatállapotot, ami a hipnózishoz szükséges. Majd jön a szöveg, amelynek során tényleg egyre beljebb kerülsz. Szót szó követ és azt veszed észre, hogy benne vagy egy nagyon valószerű álomban, egy olyanban, amelyre ébren is emlékezni fogsz és a látott szimbólumokat elemezve egy sor nyitott kérdés megválaszolásra talál.

Nálam az első - bemérő hipnózis- a következőképpen nézett ki. A terapeuta elmondta, hogy mire lehet számítani, bármilyen kérdésem volt, azt feltehettem. Én nagyon féltem, hogy újra fogok élni olyan traumákat, amelyeket már korábban megéltem, de felerősítve, és féltem attól, hogy ez nagyon meg fog viselni. Erre azt a választ kaptam, hogy a tudatalattim nagyon jól működik, és ha olyan durva élmény merülne fel hipnózisban, amelyet nehezen vagy nem tudna elviselni a pszichém, akkor ki fogok jönni önmagamtól a hipnózisból. Nem így történt. Hipnózis alatt az egyik kép hatására elsírtam magam.



olvass tovább