heroin

Úgy lennék jó drogos

4690

Világéletemben szerettem volna jó drogos lenni - mondtam a múlkor egy beszélgetés során, de sosem sikerült, s ennek igen érdekes okai vannak. No és persze annak is, hogy miért bukott ki belőlem a fenti mondat. Kezdjük az elsővel.

A visszatartó erők sokaságában ott húzódik az a megfoghatatlan, egészen mélyen belém ültetett gát, ami alaptermészetemmel keveredve mindig eltántorított attól, hogy rálépjek egy bizonyos ösvényre. Nem kis részben a testemmel szembeni tisztelettel vegyes félelem volt a visszatartó erő, az, hogy előre sosem lehet tudni, hogyan reagál majd az adott szerekre fizikai vagy éppen mentális lényem. Mivel arra nincs lehetőség, hogy az ember laboratóriumi körülmények között próbálgasson bizonyos szereket, megtapasztalva azok hatásait, sokszor egészen egyszerűen nem mertem bevállalni, mert féltem, talán rosszul reagálok rá, talán ijesztő lesz, talán nem is az van benne, aminek lennie kéne. Ehhez kapcsolódóan él bennem egy sokszor átkozott, sokszor hasznos tulajdonság is, az, hogy control freak vagyok, azaz képtelen vagyok kiadni a kezem közül az irányítást, s ennek eredményeképp -sok egyéb mellett - a drogokat is igyekszik leuralni az agyam. Ezt szépen be is bizonyította párszor. Felülni a hullámra pedig elég nehéz úgy, hogy aggódsz testi épségedért, s akaratlanul is erősködik a tudatod, hogy véletlenül se történjen veled olyan, amit ő nem akar.

Az ilyen, könnyen megfogalmazható okok mögött pedig alapként ott van a feltételezhetően családból hozott biztonsági sziréna, ami bizonyos helyzetekben bekapcsolt, visítva: nem kéne itt lenned, nem kéne ezt tenned, nem jó, nem jó, nem jó. A riadó hangjától pedig rendre feszélyezve éreztem magam, és menekültem a helyzetből. Hogy honnan jön ez, nem tudom, hisz a családom sosem beszélt nekem a drogokról, sosem ültünk le a potenciális veszélyforrásokat taglalni - legyen az rossz társaság vagy tudatmódosítók, mégis a kezdeti belekóstolás után minden hasonlót vihartempóban otthagytam. Szerencsés vagyok.

Ezek a legfőbb okai drogmentes életemnek, ami nem jelenti azt, hogy ne próbáltam volna vagy hogy ne érdekelt volna. Érdekelt és érdekel a mai napig minden, ami drogokkal kapcsolatos, faltam a könyveket, a tanulmányokat, a filmeket, érdeklődésem odáig ment, hogy még addiktológiát is hallgattam egy időben. A legjobb hazai szakemberektől ismerhettem meg mindent, amit addig nem tudtam, s hallhattam azon tényeket, amikkel már magam is megismerkedtem. A szakemberek között pedig volt olyan, aki napi kapcsolatban, segítőként vett részt drogosok életében, volt olyan, aki a statisztikák oldaláról szemlélt, aki az anyag felől közelített, de még abban is eltérőek voltak az álláspontok, hogy ki mit gondol az akkor és azóta is sokat vitatott drogpolitikáról. Persze akkor még én is mást gondoltam, fiatal voltam és szabadelvű, ami az évek során részben árnyaltabb lett, nem mellesleg amiatt, amiken az elmúlt években közvetetten átmentem droggal élő ismerőseim életét szemlélve.



olvass tovább

Rossz. Értem?

5030

Megrázó képriport. Köszi g!