Vannak pillanatok, mikor kénytelenek vagyunk hazudni, hiszen nem akarunk fájdalmat okozni. Mikor egy hozzánk közel álló embernek nem mondunk igazat, talán bele sem gondolunk, hogy igazi csalódást ez jelent neki, nem pedig a kegyetlenül őszinte igazság. Az élet viszont produkál filmbe illő helyzeteket, így van, hogy egy idős ember fájdalmát csillapítjuk a kegyes hazugsággal.

Sajnos a neten egyre több szennyel találkozunk: idióta oldalak, még idiótább dolgokról, végeláthatatlan emberi butaság, na meg persze a vírusok, amik csendben felzabálják hőn szeretett számítógépeinket. Aztán hirtelen találunk valamit, ami lehet, hogy csak néhány percre, de teljesen eluralkodik a tudatunkon. A pasik bizonyára a tizennyolc pluszos tartalmakra gondolnak, pedig most nem erről lesz szó.

Merengve nézem a képeket… Igen, másokét és sajátjaimat egyaránt. Felmerül bennem időről időre egy érzés ilyenkor. Lehet, csak a növekvő cinizmusom tör utat magának, hogy felszínre kerülhessen és a világ elé tárjam egyszer. Nos, úgy látszik eljött ennek is az ideje. Bár sokszor mondják, hogy a kevesebb néha több. De ha már a mondásoknál tartunk akkor hozzáteszem, hogy de azért próba cseresznye.

Mióta egyedül vagyok, megtanultam az embereket és párkapcsolataikat figyelni. Sokszor akaratlanul is végigkövetek egy-egy viszonyt, egy-egy újabb mindent elsöprő szerelmet. Néha pedig csak kószáló tekintetemet fogja meg egy-két pár, és meglepetten tapasztalom, mikor az illető egy hétre rá mintha másik embernek duruzsolna mézédes szavakat a fülébe. Különös. Rájöttem, engem szórakoztatnak az emberek és a szerelemkeresésük. Mindig azt hiszik, ez most más lesz, ő lesz az igazi. De aztán pár hónap lefolyása után már veszekedések, széthúzások, egymás fejére növések következnek, és vége lesz. Kinek hangosan, kinek csendben, de elválnak útjaik.

Néhány hónapja már annak, hogy egy kedves ismeretlen-ismerős meghívott egy kifejezetten női közösségi oldalra… Távol álljon tőlem, hogy propagáljam ezt a portált,de azóta is értetlenkedve fejcsóválok valahányszor belépek és nézelődöm-jelzem nem túl gyakran teszem…

 Már régóta kíváncsi voltam milyen lehet tagnak lenni és végre kaptam egy meghívót -merthogy nőknek csakis meghívásos alapon működik; a férfiakat a regisztrált női felhasználók szavazzák be… (ami kész vicc, de ez egy másik téma) Lényegében azért kaptam a meghívást, mert az ismerősöm részt vett egy játékban, amelyben a legtöbb szavazatot begyűjtő hölgy mellplasztikát nyert. Így velem is gyarapította a szavazótáborát…- ezt most nem kezdeném boncolgatni, mert egészen más az ami a  "megdöbbenést” kiváltotta belőlem.

 Szóval, regisztráltam; megadtam a “szokásos” adatokat-amiket kötelező volt, sőt stréber jó kislány módjára még “bemutatkozó” szöveget is írtam és néhány képet is feltöltöttem… Éppen csak próbáltam kiigazodni a lehetőségek, opciók között, amikor felfedeztem, hogy egymásra is lehet szavazni és így pontot gyűjteni, “rangot” szerezni…Tehát véleményezni lehetett és “+” vagy “-”pontokat adni a többi felhasználónak egy “tetszik” vagy “nem tetszik” gombra kattintva. Az egy külön történet lenne mennyire mellé, ill., belenyúltam etéren a dologba; lényeg, hogy olyasvalakit “pontoztam le” akit nem kellett volna. De ahogy ö is “ítélkezett ismeretlenül”, úgy én is megtettem: kép és adatlap alapján… Ebből az ügyből kifolyólag az összes gyengeelméjű, fogyatékos, illetve viráglelkű nőnemű pillanatok alatt nekem támadt. Futótűzként terjedt a hír gaztettemről, én meg csak kapkodtam a fejem. Elég röhejes volt az egész.

more

Ennek okán, akarva-akaratlan volt szerencsém végignézni több mint 50 adatlapot, csak, hogy tudjam kiktől kapom az “áldást” pl.: leendő gyermekemet illetően, stb. Döbbenten tapasztaltam, hogy minden adatlapon a bemutatkozás nagyjából azonos sémára épül, azaz a következő mondatok más szavakkal és/vagy más sorrendben, de mind megtalálhatóak voltak: “X éve élek boldog házasságban szerető férjemmel, X számú csodálatos gyermekem van, stb.,stb.” Ezek után általában elcsépelt életbölcsességek, közhelyek jöttek halomra, és/vagy túláradó versidézetek egymásutánja következett… No meg persze az elmaradhatatlan művigyoros családi fotók…

Eleve már ezektől mély szánalmat kezdtem érezni az adatlapok tulajdonosai iránt. Semmi negatívum, semmi önálló, egyedi gondolat, csak felszínes sablonok. Kicsit olyan “Stepford-i feleségek” érzetem támadt az egésztől. Ez az az érzés, amikor tudtodon kívül belecsöppensz valami “szektás agymosásba” és úgy érzed, te vagy az egyetlen aki érzi, hogy itt valami nem stimmel!

Persze azt hittem csak az engem ért “negatív” vélemények miatt látom ilyen drasztikusnak a helyzetet, de most, hogy már hónapok teltek el bizton merem állítani, hogy nem! Valósággal vérfagyasztónak találtam a napokban tett felfedezésem, hogy ott bárki bármit ír; tegyük fel egy receptet oszt meg-ami mondjuk egy rém szimpla bekopizott kókuszgolyóé- azt olyan üdvrivalgás fogadja, mintha egy másik galaxist fedezett volna fel! Ahogy végignéztem egy-két semmitmondó cikk kommentjeit, ugyanezt találtam. Már el sem olvastam a véleményeket, mert mindegyikben ott virítottak a tapsikoló hangulatjelek, meg a széles vigyorú smiley-k. Olyan érzésem volt mintha egy borospincébe tévedtem volna és a borgőztől, szédülni, émelyegni kezdtem..

Egyszerűen fel nem foghatom mire jó ez az egész!? Kinek és minek játsszák meg a boldog kis tündérkét egy ilyen oldalon? Mindenki tudja, hogy az élet nem habostorta és olyan nincs, hogy mindig minden 100%-ig stimmeljen. Valójában ilyennek kell lennie egy nőnek, asszonynak?? Képmutatónak!?? Vagy csak simán tök butának, aki egy álomvilágban él?

Az olvasói cikkek tartalmának valódiságáért a cotcot.hu szerkesztősége nem vállal felelősséget. Ezen szolgáltatásunkat olvasóink saját felelősségükre vehetik igénybe. A szerkesztés jogát fenntartjuk!

Van az a hír, hogy Schobert Norbertet - nincsen jelző és titulus rá - a Gazdasági és Verseny Hivatal megbüntette, mert bevizsgálták a termékeit és - nahát! - kiderült, hogy kamuzott. Tehát átverte a vásárlóit. Schobert cégének állításai a kamu kajákkal kapcsolatban olyanok voltak, hogy testsúlycsökkentő és testsúlymegőrző hatással rendelkeznek, szénhidrátmentes lisztből készülnek, csökkentett szénhidráttartalmúak és ajánlottak cukorbetegek számára. A fenti megállapítások közül egyik sem volt igaz. Na, paff neki!

Naivan azt feltételezem, hogy agymosottnak kell lenni ahhoz, hogy bárki is elhiggye, a Norbi-féle liszt fogyaszt, mivel csak attól fogyunk, amit nem eszünk meg! Péksütivel fogyózni - ki hallott már ilyet? Mindegy, sokan megtéveszthetőek, és ezt az Update Magyarország Zrt. ki is használta, tisztességtelen módon megtévesztette - átverte - a fogyasztókat.

Norbiék nyilván kaptak erről egy hivatalos értesítőt, és a sajtó is. Viszont Norbit lepofozta egy félszekrénnyi hombre, ezért nem abból van hír, hogy mindenkit átdobott a palánkon, hanem abból, hogy szegény Norbit lepofozták, és ő most mártír. A reggeli beszélgetős műsorban állítólag egy jó hosszú anyagot is kerítettek az esemény köré, de természetesen a büntivel, az ordenáré hazugsággal kapcsolatban egy kérdés sem merült fel az okos mokkásokban.

A fotó Norbiéktól való. Elgondolkoztam, hogy a feleségében a természetes implantátum nem zavarja... ? 

Legutóbb úgy félórával ezelőtt hazudtam. Idefelé jövet egy srác azzal szólított le, hogy már csak egy százas hiányzik a vonatjegyéhez, segítsek neki hazajutni. Naponta arra járok, így tudom, hogy több mint két hónapja gyűjt arra a vonatjegyre, nehezen hiszem hát, hogy valóban a hazautazás lenne a cél. Kitágult pupillái és furcsa mozgása alapján arra következtetek, hogy egészen másra költi az összekunyerált pénzt, ahhoz viszont nem szeretnék asszisztálni. Nem volt kedvem mindezt elmagyarázni neki, ezért inkább azt válaszoltam, hogy nincs nálam apró.  Kölcsönösen átvertük egymást, ahogy az emberek teszik ezt naponta átlagosan másfélszer. Társadalmi érintkezéseink egynegyedében ugyanis hazudunk. Nem kell súlyos valótlanságokra gondolni, többnyire következmények nélküli, apró füllentésekről van szó.

olvass tovább