hagyomány

Boldog születésnapot!

2722

Reggel a villamoson, azon gondolkodtam, vajon honnan ered a születésnap megünneplése. Ókori, esetleg újkori hagyomány? Minden bizonnyal a naptár megjelenésével, az idő számításával köthető össze. Azon természeti népek, akik nem használnak időszámítást, nincs naptárjuk, nyilván a születésnapjukat sem ünneplik. Az egyiptomiak készítettek először naptárakat, és ők is ünnepelték először meg a születésnapokat, de csak az uralkodóét, a fáraók születésnapját. Természetesen az ókori görögök és ennek hatására a rómaiak is ünnepeltek, ezeken a napokon. Plutharkosz történeteiben olvashatjuk, miként ünnepelte meg Kleopátra, Antonius császár szülinapját. A  görögök csak a férfiak és az istenek születésnapját tartották számon, utóbbiakét havonta ünnepelték, például Artemisz istennő születésnapját, minden hónap hatodikán. A római császárok gladiátorokkal és cirkuszi játékokkal, nagy pompával ünnepelték születésnapjukat. Caligula császár mindenkinek megbocsátott, aki a születésnapján felköszöntötte. Az újkori hagyományok germán eredetűek, az ünnepi vacsora és a torta, mint a terített asztal legnagyobb éke szintén. A születésnap elterjedése, hétköznapivá válása a modern ember életére jellemző csak. Korábbi források csak szórványosan tesznek említéseket lakomákról vagy ajándékozásokról. Uralkodók és nemes emberek születésnapjait leszámítva tulajdonképpen ez egy nem létező ünnep volt. Az anyakönyvezés megjelenésével – 1515 és 1563 – kezdték regisztrálni a születés, a keresztelés és a halál napját, viszont csak az utóbbi kettő koré tartoztak hagyományok, ünnepségek, lakomák. A születésnap ünneplése nem volt divat, sőt ismeretlen fogalmom volt „önmagunk dicsőítése”, fontosabbnak tartották az egészséget, a termékenységet. A születésnap mindig az első napja egy újabb 365 napos utazásnak a Nap körül. Jó szórakozást és légy boldog!

Kortárs hímzés

3002

A hímzésről mindenkinek a nagyinál található hímezett terítők és párnák jutnak eszébe - amelyekhez természetesen szigorúan tilos hozzányúlni -, tehát valami nem túl modern, valami ódivatú dolog, éppen ezért kétkedve fogadjuk a kortárs hímzés kifejezést is, pedig most a beharangozó alapján egy érdekes tárlatot nézhetünk meg az Iparművészeti Múzeumban.

Az Iparművészeti Múzeum ad helyet Az öltés művészete - Nemzetközi kortárs hímzések című kiállításnak 2009. január 30. és 2009. március 21. között. A kiállításról annyit kell tudni, hogy ez egy vándorkiállítás, amely Európa négy helyszínén lesz látható, a kiállított ötvennégy darab munkát pedig egy nemzetközi zsűri válogatta össze, és a tárlatot az angol Embroiderer's Guild - Kézimunkázók Céhe - szervezte.



olvass tovább

Így várjuk a tavaszt

3116

Február a farsang ideje, meglepődtem, hogy idén inkább a január, ugyanis már február 8-án vége lesz a mulatságos szezonnak, ami során jóval kevesebbet táncoltam, mint mondjuk nyomtam az ágyat, fáradtan, lázasan. Na, mindegy, azért farsang az van. Idén annyira korán véget ér a farsang, hogy még a legfélelmetesebb farsangi buli, a busójárás is ezt követően, február 19-24. között lesz. Pécsi lányként elég sok busójárást láttam a közel ezer éves városban, Mohácson. Kislányként sírva menekültem a busók elől. Félelmetes maszkokban, kereplőkkel ijesztgettek. 

Régen

A farsangi szokások gyökereit az ókorig nyúlnak vissza, gyökerei vannak Egyiptomban, Görögországban és Olaszországban is. A nagyon várt megújulást ünneplik ilyenkor, a keresztény szokások elűzték a pogány hagyományokat, és Mária megtisztulását ünnepelték a farsanggal. Ez az időszak régebben tipikus házasodó időszak volt, az evangéliumi kánai menyegzőre utal, amikor Jézus a vizet borrá változtatta. A farsang a tél és a tavasz harcának megjelenítése, a tél búcsúztatása és a tavasz várásának ünnepe. A farsang a fékeveszett hedonizmus időszaka, esznek, isznak, táncol az emberek, vidáman temetik a telet. A legtöbb népszokást a farsangi időszak végén, farsangvasárnap, farsanghétfőn és húshagyókedden tartják. A farsang utolsó napját jelölő húshagyókedd elnevezés a hús elhagyását, a böjt kezdetét jelzi. Másnap a hamvazószerda a hosszú böjt kezdetét jelzi. A sok étellel a gazdag termést idézték meg, a maskarával, álarcokkal pedig elijesztették a rontó szellemeket.

Ma

A busójárás, ami a világon egyedül a Duna parti városban, Mohácson élő hagyomány, a török elijesztéséhez is kötnek, a tél elűzésén kívül. A busójárás eredetéről, modern kori változatáról, a 2009-es programról a hagyomány hivatalos oldalán olvashatunk többet. A legelterjedtebb magyarázat szerint a farsangolásnak a téltemetés, a télűzés volt a célja. Az emberek ilyenkor azért bújnak ijesztő ruhákba, mert azt várják, hogy a tél megijed tőlük, és elszalad. Az ünneplés végén nyilvánosan elégetik a tél halálát szimbolizáló szalmabábut is.



olvass tovább

Fejfájástól a vágyakig

3948

A népi gyógymódok a természet ismeretéből és a hitvilágból erednek, miket korábban a földközeli népek együttesen alkalmaztak, s az évszázadok során számtalan népi gyógymódot igazolt az orvostudomány. Természetesen voltak teljesen irracionális eljárások is, mint az amulettek hordása, a ráolvasás és hasonlók, a világ minden táján kuruzslók, füves emberek, javasasszonyok, táltosok gyógyították a vidék népeit. A növények használata összefonódott a masszázzsal - jól kenő asszonyok -, és a csontkovácsolással - csontrakó. Ezek párhuzamba állíthatóak a mai természetgyógyászati módszerekkel. A népi hagyományokon alapuló gyógyítást éppúgy, mint más hagyományokat, apáról fiúra, anyáról lányra örökítették. A gyógynövények, különböző eljárások ismeretén túl anatómiai tudást is megköveteltek ezek az eljárások. Mivel az orvosi ellátás elég rossz szinten állt, sokaknak kellett érteni a gyógyításhoz.

Kutyaharapást szőrével

A magyar népgyógyászat alapvetően a homeopátiára elvére, azaz a hasonlót a hasonlóval gondolatára épült - kicsit másképp persze. Sárgaság ellen répát és tojást adtak a betegnek, ha kutya harapott meg valakit, akkor annak a kutyának a szőrét szórták a harapásra, innen a mondás: "kutyaharapást szőrével". Ha valakinek a szemére árpa nőtt, azt árpával bökdösték, és közben ráolvasást mormoltak. Ha fájdalmas panaszok gyötörték a beteget, akkor jött a kenő-asszony, és megmasszírozta a fájó tagokat, amely akkor még inkább fájt, viszont utána a fájás - nyilván a vérbőség hatására - csillapodott.

Fűben-fában

Természetesen a legtöbb gyógymód a ház körül termő növényekben rejlett. A háztartásban használatos növényeket, állati eredetű termékeket is előszeretettel használták, főleg a hagymaféléket, burgonyát, később a paradicsomot, kukoricafőzetet, állati zsíradékot. Talán a fokhagyma az egyetlen univerzális gyógynövény, amelyet nem csak ételbe szórtak bőséggel, de a fogfájástól kezdve a gyomorhuruton és megfázáson keresztül egészen a fejfájásig alkalmaztak. Igyekeztem összeszedni azokat a gyógynövényeket, amelyeket ma is viszonylag könnyen beszerezhetünk, és amelyek bizonyítottan hatékonyak is.

Kamillázzunk!

A kamillát mindannyian ismerjük, ez a legtöbb területen használt gyógynövény. Gyulladáscsökkentő hatása mellet idegnyugtató hatása is ismert, kitűnő pattanásokra, arctisztításra, gőzölésre, inhalálásra, ha hüvelygyulladásunk vagy aranyerünk van, akkor ülőfürdőként alkalmazva fejti ki a hatását. A kamillából olajat is készíthetünk, ez hatékony idegnyugtató hatással bír, na ezért hangzik el sokszor a mondat regényekben, filmekben: "igyék kedvesem egy csésze kamillateát". Egy maréknyi, szárított kamillavirágzatot morzsoljunk bele két deci szója- vagy olívaolajba, ezt tegyük átlátszó, üvegbe, zárjuk le, helyezzük a napra, majd minden nap rázzuk fel egészen addig, amíg az olaj sötét nem lesz, tehát míg a kamillából ki nem oldódnak a jótékony cuccok. Ha elkészült, nyomkodjuk ki a virágzatot, szűrjük le az olajat, és tegyük zárható üvegbe. Ezek után bármikor masszírozhatjuk, párnára csöpögtethetjük, inhalálhatjuk.



olvass tovább

Megtáltosodunk

3950

Valószínűleg sokaknak egy szilaj, vágtató csodaparipa képe ugrik be a táltos szó hallatán, amelynek a lábai hozzá sem érnek a földhöz, míg másoknak a honfoglalás előtti magyar nép sámán-vonásokkal bíró papja jelenik meg a lelki szemei előtt.

Több történész és kulturális antropológus szerint gyakorlatilag egyenlőségjelet tehetünk a magyar táltosok és az "általában vett" sámánok között - ez utóbbiak területi szempontból Ázsia, valamint Észak- és Dél-Amerika népeinél töltöttek/töltenek be jelentős szerepet, de ezt a vallási szerepet sem lehet minden esetben teljesen egységes módon szemlélni. Ami közös a sámánokban, az az, hogy központi jelentőségük van a népek szertartásainál, és zene (esetenként füst vagy hallucinogén főzet) által esnek révületbe a rájuk bízott feladatok (jóslás, az időjárás befolyásolása) ellátásához. A samanizmus köré szerveződő hitvilágok szintén eltérnek egymástól: közös pont, hogy a sámán az ősök szellemeivel lép kapcsolatba a transzállapot során, és minden természeti jelenségnek, élőlénynek és élettelen dolognak lelke van a nép hite szerint. A sámán a transz révén "társaloghat" ezzel a természeti világgal.

A sámán-táltos azonosság ellenfelei szerint viszont az ősi táltos több szempontból különutas jelenségnek tekinthető: bár rendszeresen révületbe esik, alapvetően nem varázslással foglalkozik, hanem valódi tudós pap és gyógyító, aki természettudományos ismeretekkel bír, a csillagászat letéteményese, magas fokon ért a gyógyfüvekhez, és általában a közösség tagjairól való gondoskodás, a gyógyítás számít a legfőbb feladatának. Már születésének körülményei természetfölöttiek: vagy a megszokottnál több ujjal, vagy foggal, vagy burokban jön a világra, hétéves korában az öreg táltosok elragadják magukkal, hogy megtanítsák a táltos-"mesterségre". Darabokra szedik, majd újra összerakják a csontjait - csak ekkortól számít majd teljes értékű táltosnak.

Magának a táltos szónak és a paripának az összefüggése a néprajztudósok szerint abból adódik - az akkori magyarság lovasnép-volta mellett -, hogy a táltos révület közben a dobját "lovagolja" meg, azon járja végig a hét szintes Világfát vagy Életfát, amely az ég tetejéig ér. A táltosló tehát tulajdonképpen nem más, mint a sámándob. 



olvass tovább