háztartás

Juli, a tapasztalt mosónő

3112

A mosás talán nem nagy dolog, a XXI. században, amikor mindenre van program, hosszabb- rövidebb, pazarlóbb vagy épp olcsóbb. Mi a környezettudatost szeretjük, így megint erről értekezünk. Pontosabban arról, hogy hogy megy a mosás mosódióval. Talán már egy éve is van annak, hogy a mosódiót felfedeztük. Azóta volt már dolgunk kakaós palacsinta nyomokkal, vérfolttal, fűnyommal, löttyintett vörösborral. És a mosódió működik. Nem mondjuk, hogy minden segítség nélkül, de működik.

Indiában és Nepálban már ősidők óta használják a mosódiót - Sapindus mukorossi -, mint növényi mosószert. Termése diószerű, ahogy az a nevéből ki is derül, és az ereje a héjában van. Természetes szappant tartalmaz, ami vízzel érintkezve habzik, és alaposan tisztít. Könnyű beszerezni és használni is, különböző kiszerelésekben kapható. Én a legnagyobb kiszerelést szoktam vásárolni, ami fél kilós, ebben félbe vannak törve a diók, ára háromezer forint. Legutóbb augusztus végén vettem, heti két-három gépnyi ruhát mosok, és van még az nyár végi zacsiban. Mosás előtt beáztatom a diókat - ha nem felejtem el -, vászonzsákostól és ezt a ruha közé teszem, egy adag mosódiót három alkalommal is felhasználok. Öblítőt nem kell használni, puha és semleges illatú lesz a ruhád. Ha mégis szeretnél valami extrát, akkor kis ecet, víz és illóolaj mehet az öblítőtartályba. A mosódió egyébként nem csak mosógépben, hanem mosogatógépben is használható, sőt felmosáshoz is. Bármelyik bioboltban beszerezhető, és nagyon kedvező az ára.

Lehet kapni modernebb formában is, illatosított, folyékony mosódió kivonatot, de azt még nem próbáltam. Ha mosódióval és természetes háztartásban fellelhető, univerzális szerekkel mosunk, mint az ecet, illóolaj, egy mosás körülbelül harminc forintból kijön, ellentétben a mosószeres mosással, ahol a mosószerek egy mosásra vetített ára meghaladja a száz forintot, főleg akkor, ha adalékanyagokat is használsz, vízlágyítót, folttisztítót, stb. Nagyon fontos, hogy fehér ruhák mosásakor tegyél mosószódát a mosópor helyére, mert a mosódió nem fehérít. Viszont élénkíti a színeket, nagyon puha lesz tőle a holmi, és ami nagyon érdekes, hogy pikk-pakk megszáradnak a ruhák mosás után. Nagyon fontos, hogy miután kimosott a mosógép, vegyük ki a ruhákat, mert a mosódió természetes anyag lévén, hamar elkezd bomlani nedves környezetben, és a ruhák dohosak lesznek, sokkal hamarabb, mint hagyományos, vegyszeres mosás esetén. Ha mégis így jártunk, akkor futtassunk le egy öblítőmosást, illóolajat téve az öblítőtartályba és némi ecetet. Ami a legjobb a mosódióban, hogy univerzális, fel lehet vele mosni, hajmosásra is tökéletes, sőt állatok fürdetésére is.

A cikk, ami senkit nem érdekel

3960

Lett nekem pár évvel ezelőtt egy vak barátom, de már előtte is valamiért sokat gondolkoztam rajta, milyen lehet gyengénlátóként élni, hogy oldanak meg bizonyos helyzeteket, hogyan boldogulnak a nem nekik tervezett világban. Talán pont ezért bandukoltam el több alkalommal is a Láthatatlan kiállításra, ahol egyik tárlatvezetőm, láthatatlan kalauzom lett később barátom. Persze azóta semmi különöset nem látok ebben az egészben, olyan természetesen jön-megy, tesz-vesz, hogy szinte föl sem tűnik, nem lát se engem, se azt, ami körülvesz minket. 

Érdekes azonban figyelni azt, hogyan viszonyulnak az emberek hozzá/hozzánk, mikor találkozunk. Múltkor összefutottunk a villamoson, és csupa ledöbbent arc szegeződött rám, mikor csilingelve odaugrottam hozzá, köszöntem, mondtam, Zsófi vagyok, megsimogattam a kutyáját, és már trécseltünk is, mint bárki mással tenném, kis semmiségekről. Általában ez ugye senkit nem lep meg, de attól, hogy ő más, attól hirtelen ez mindenkinek egy különös helyzet lett. Vagy például egy étteremben, kávézóban, kocsmában. Leülünk szépen, a vendégek vagy csúnyán néznek a kutyára vagy nem, majd odajön a pincér, és rám néz kérdőn. Elmondom mit szeretnék, bólogat, majd tovább néz. Én is nézek. És ő? - kérdi egy idő után. Errre ő, aki hall is és beszélni is tud, rendel magának, s talán már föl sem veszi az emberek buta taplóságát. Gondolnám, ez abból fakad, hogy nem ismerjük, nem értjük az ő világukat, de kezdem azt gondolni, nem is érdekel bennünket igazából.

Kedves kollégánk vette a fáradságot, és meglátogatott egy látássérült párt saját otthonában, hogy megnézze, megkérdezze, hogyan boldogulnak a háztartásvezetéssel, hogyan főznek, hogyan mosogatnak, hogyan hidalják át az akadályt a látók számára tervezett konyhai gépek és saját világuk közt. Az írás alig-alig érdekelt valakit, és ez mindkettőnket nagy szomorúsággal töltött el. Ugye titeket érdekel? Itt olvashatjátok.

Juli már megint mos

5454

Van az a probléma, amire még nem találtam igazán gyors és praktikus, ugyanakkor hatékony megoldást: kocsmaszagú, tiszta ruhát frissé varázsolni. Volt régen az a kárpit spriccelő, ami elnyomta a dohányfüstöt, de a szaténblúzomat mégsem spriccelhetem össze! Amikor egy-egy lazább - nem izzadós - buli után hazamegyek, már dobom is a ruhát a mosógépbe, és lefuttattok egy gyors öblítőprogramot - mire lezuhanyozom, pizsibe bújok, kész is, lehet teregetni. Igen ám, de elhasználtam egy csomó vizet, némi kemikáliát, szóval valami hatékonyabbra lenne szükségem. Egyébként sem vagyok túl elégedett a mosógépem teljesítményével, lehetőségeivel, ezért elkezdtem szaglászni az elektronikai eszközök piacán, hátha megcsapja az orromat valami profi, de nem túl drága szerkezet. És tessék, íme a megoldás minden problémámra: a Hotpoint-Ariston Aqualtis új gőzmosógépe!

A világszerte újdonságnak számító gőzfrissítő funkció segítségével ugyanis néhány perc alatt olyan lesz öltözékünk, mintha skatulyából húzták volna ki. A program átgőzöli és tisztítja az anyagot, hogy akár az egész napos használat után ismét frissen ölthessük magunkra! Az illatgömb pedig arról gondoskodik, hogy a ruha olyan illatot árasszon, amilyen parfümöt használunk. Csupán a gömbre kell fújni néhányszor a kedvenc parfümből, majd a mosógépbe helyezni. A gőzfrissítés során a parfüm illata átjárja a textíliát, és az esti elfoglaltságunkra már üdén, felfrissített öltözékünkben mehetünk. Szerintem ez nagyon profi. Ráadásul olyan opciókkal rendelkezik a szerkezet, hogy vétek lenne nem beszerezni. Természetesen A pluszos energiaosztályba sorolták, és a mosóhatása is a legjobb, mindemmelett három fázisú motorjának köszönhetően szupercsendes. Programozható tizenhatféleképpen, és még vasaláskönnyítő funkció is található benne. Behajtogatod a felsőket, ingeket egy keretbe, ezt a dobhoz lehet rögzíteni, megpergeti és kész. Biztosan azt hiszitek, mint én, hogy egy ilyen formatervezett, környezettudatos, praktikus mosógép aranyáron van. Nos, az ára átlagos, alig haladja meg a százezer forintot.

Nincs szemét, nincs sírás

5776

Hetek óta fontolgatom, hogy összeszámolom, naponta hányszor érintkezem műanyaggal, kezdve a fogkefe megfogásától egészen addig, míg este leveszem a kezem az egérről. Gyanítom, hogy kalkulációm félelmetes számmal zárulna, az pedig még félelmetesebb, hogy a műanyag pályafutása óta legyártott plasztik-kütyük  itt leledzenek körülöttünk, és ez így is marad. Lehet, hogy láthatatlanul a tengerben úszkálnak, de az is lehet, hogy kiszúrják a szemünket hatalmas logós bevásárlószatyor formájában. Ezek után meglepő, hogy akad olyan ember, aki azt mondja: Elég volt, nem vagyok hajlandó több szemetet termelni!

A 4R törvénye

Régebben már megismerhettétek Dave-et, aki olyannyira megelégelte a saját, és családja szeméttermelését, hogy fogta magát és összegyűjtötte a hulladékkupacot a családi pincében. A kissé flúgos pasas méltó párja lehetne a kaliforniai családanya, azzal a különbséggel, hogy Bea és családja egyáltalán nem termel hulladékot. Na, ez azért elég kemény dió, ugye? Óriási mázli, hogy az említett csaj a New York Times egyik újságírójának szomszédságában él, így küldetése és blogja kellő publicitáshoz jutott.

A kaliforniai Mill Valley-ben élő, négytagú család nem termel semmiféle hulladékot, így náluk kizárt, hogy az amúgy is plasztik szemeteszsák dugig legyen gyorséttermi csomagolás-cafatokkal, műanyag flakonokkal, elhasznált ruhadarabokkal... Szó sincs semmiféle vízióról, kivitelezhetetlen elgondolásról, csupán tudatosságról, vagyis a képességről, hogy ignorálunk minden csomagolóanyagot, de leginkább a műanyagot. Ez kapásból megoldhatatlannak tűnik, hiszen elég betérnünk a legkisebb közértbe, és rögtön látjuk, hogy az élelmiszerek többsége műanyag csomagolásban kerül a polcra. Ahhoz viszont, hogy szemétmentes háztartást vezessünk, még véletlenül sem vihetjük haza kedvenc csípős ketchupunkat, mert sajnos az is, mint minden, gyorsan értelmét veszítő flakonban lakik. Bonyolultnak tűnik a felvetődő milliónyi probléma áthidalása, de kivitelezhető. Nézzük rögtön az első tanácsot: nem engedünk be semmi olyat a házba, ami szennyező. És itt most nem a sáros bakancsokra gondolunk, hanem mindenre, amiben akár egy gramm műanyag is van.

Ha jól érzem, most kezdtek igazán kételkedni az elgondolás sikerében, pedig higgyétek el, működik. Vajon milyennek képzelünk egy szeméttelen háztartást? Minden újrahasznosított papírt felidéző barnás színű és barátságtalan, katonás sorban állnak a környezettudatos brossúrák, a ház úrnője pedig szalmaszoknyában kalauzolja a vendéget. Hát nem, ugyanis Michelle Slatalla, a Times újságírója egy tojáshéj belsejéhez hasonlította Bea rendhagyó otthonát, amiben faltól a padlóig minden hófehér. Úgy bizony, vagyis a takarítás is csak megoldható valahogyan, kemikáliák nélkül. Még mielőtt belevetnénk magunkat a szemétmentes otthon praktikáiba, nézzük, hogy pontosan mit is kell szem előtt tartanunk ahhoz, hogy nulla hulladékot termeljünk. Bea 4R-modellje egyelőre megállja a helyét, hiszen mindet lefed, ami a környezettudatossághoz elengedhetetlen: refuse, reduce, reuse, recycle, vagyis megtagadni, csökkenteni, újrahasználni és újrahasznosítani. Csak egyetlen dolog lehet kivétel, ez pedig a vécépapír, mindenki érti, hogy miért.



olvass tovább

Csak nem egy vibrátor?

5873

Gigantikus mosógép, több méteres rúzs, óriásporszívó – csak néhány azon innovációk közül, amelyek forradalmasították a nők életét az elmúlt évszázadban. Nagyszerű innovációk nőknek címmel – stílszerűen március 8-án, nőnapon – nyitotta meg kapuit a budapesti Erzsébet téren az a nagyszabású kiállítás, amely nemcsak látványában elragadó. A rendhagyó tárlat olyan tárgyakra irányítja a látogatók figyelmét, amelyek manapság a női mindennapok észrevétlen kellékei, de a XX. században forradalmi újdonságként törtek be a nők életébe. A köztéri kiállítás 2010. április 8-ig, a nap huszonnégy órájában, ingyenesen tekinthető meg a Gödör lépcsősorán. Amikor a még nem leleplezett szobrokat figyeltük, odasúgtam a partneremnek: "Úristen, az ugye nem egy vibrátor?!" - nem az volt...

Mi-Tu-Ház

A szó szerint „nagyszerű” tárgyakat nemcsak gigantikus méretük, de a hozzájuk fűződő hihetetlen történetek miatt is érdemes felkeresni. A porszívó története 1902-re nyúlik vissza, amikor Hubert Cecil Booth angol hídépítő mérnök a vasúti kocsik takarítása során felismerte, hogy érdemesebb a port egy vákuum elvén működő szerkezettel beszívni a tisztítandó felületről, mintsem az addigi gyakorlatnak megfelelően sűrített levegővel lefújni onnan, hogy aztán perceken belül úgyis visszarakódjon. Lovaskocsi vontatta monstrumának működtetése őrületes zajjal járt (a mellette elhaladó lovak rendre meg is bokrosodtak), s a takarítás csak az utcáról, az ablakokon át behúzott szívócsővel volt lehetséges. A porszívózás kezdetben olyan kuriózumnak számított, hogy a legelőkelőbb estélyeken elmaradhatatlan műsorszámként prezentálták, s őfelsége, VII. Edward rögtön rendelt két varázslatos tisztítószerkezetet a Buckingham Palota és a Windsori Kastély számára. A porszívó evolúciója azután Amerikában folytatódott, ahol is a porallergiában szenvedő portás, egy bizonyos Murray Spengler nevű úriember egy párnahuzat felhasználásával megkonstruálta az első porzsákkal rendelkező modellt. Találmányának jogait Hoover vásárolta meg, majd fejlesztette tovább, s az új terméket olyan sikeresen vezette be az amerikai, valamint az európai piacokon, hogy angolszász nyelvterületen neve azóta is porszívót jelent.

Vagy ott van a hajszárító, amely megjelenése előtt a leleményes hölgyek nem ritkán úgy szárították a hajukat, hogy porszívójuk kifúvónyílásához egy tömlőt erősítettek. 1920-ig kellett várniuk arra, hogy problémájukat megoldja az első kézi hajszárító, a Ciklon, amelyet Amerikában dobtak piacra. Megjelenését a századelőn kifejlesztett univerzális elektromos motor tette lehetővé, amelyet a mérnökök azután számos háztartási eszközben használtak a varrógéptől egészen a turmixgépig. Az első modellek formai megoldásaikat tekintve alig különböztek a mai termékektől, s általában alumíniumból és rozsdamentes acélból készültek, króm betétekkel. Az otthoni hajformázást lehetővé tevő és a fodrászszalonok szolgáltatásait egyre inkább kiváltó hajszárítók, amelyek cserélhető, a levegő kifúvását irányító műanyag kiegészítőkkel is rendelkeztek, az 50-es években jelentek meg.



olvass tovább