háziállat

Kutyatasi

532


Hogy Barbie babát lehet csinálni az ölebekből, már csak-csak megszoktuk.

De hogy retikült is, az azért még picit fura. Kutyatasi.

Biztosítsd be kedvencedet!

2788

Pont hétvégén beszélgettünk arról, hogy milyen jó lenne, ha biztosítást lehetne kötni kis kedvencünkre is, hiszen Füles kutyusunk az elmúlt hónapban betegeskedett, és rengeteg pénzbe került a kezelése, és nyilván számos állattartó néz szembe ezzel a problémával időről időre. Mennyivel jobb lenne minden hónapban kisebb összeget fizetni egy biztosítónak, mint egyben kiadni egy nagyobbat?! Szerencsére a 21. században már erre is van lehetőség. Egy francia biztosító társaság, mely nemrég jött be Magyarországra ilyen szolgáltatást is kínál ügyfeleinek. Állatokra köthető biztosítás Nyugat-Európa országainak nagy részében már jó ideje létezik, és működik is kiválóan. Svédországban például az állatok hatvan százaléka, Angliában az ötöde biztosított.

Állatmentesek most biztos röhögnek, pedig ez komoly. Van egy lény, aki veled él, akivel nap mint nap foglalkozol, akit szeretsz, majd egyszer csak megbetegszik, baleset éri, és persze ilyenkor az összeg nem számít, csak gyógyítsák meg, mert a szíved is beleszakad a szenvedésébe. Ezeknek a problémáknak a kezelése hihetetlen összegeket emészthet fel, a szerető gazdi nem sajnálja a pénzt, de egy-egy ilyen váratlan esemény teljesen kiürítheti a családi kasszát és felboríthatja a költségvetést, az állatorvosok ugyanis szemrebbenés nélkül kérik el a súlyos tízezreket. Sokkal praktikusabb lenne, ha előre takarékoskodhatnánk, de még jobb, ha biztosítást kötünk kedvencünknek is.

Nem elhanyagolható az sem, hogy Európában a lakosok számára vetítve Magyarországon tartják a legtöbb háziállatot, ezek szerint minden második emberre jut egy kutya vagy egy macska, amely két és fél millió kutyát és ugyanennyi macskát jelent, kiknek kezelése hatalmas összegeket emészt fel a gazdik pénztárcájából. Tehát már csak a számok alapján is szükség van ilyen jellegű szolgáltatásra.



olvass tovább

Hal vs bonsai

3232

Még az olyan hanyagoknak is kell néha egy-egy dolog, ami felelősségre nevel, büszkévé tesz, mint én vagyok. Puccparádé okán vágytam egy gömb alakú akváriumra, amit meg is kaptam hétköznapi meglepetés gyanánt. Két aranyhal, egy akvárium, a többi az én dolgom, mondta a feladó. Ok. Belevetem magam, hiszen korábban is volt már egy hatalmas akváriumom, ismerem a fajtáját a halnak, volt dolgom már guppival, neonhallal, algaevővel, mollyval, aranyhallal, kicsi és nagy hallal, sziámi harcossal, mi baj lehet?! Kicsit puritán volt a környezete a két új lakónak: akvárium, egy műanyag növény, víz, és vízelőkészítő cseppek. Kicsit agódtam, hogy működni fognak-e  ebben a nihilista környezetben, de működtek... egy hónapig. Minden reggel adtam nekik enni, amikor már nagyon pöce volt a vizük kicseréltem, akváriumot kisikáltam, ahogy azt kell. Mondjuk elég hamar összecsinálták a vizet. Akinek volt hala, biztos tudja, hogy ilyen vicces kaki jön ki belőlük, hosszú, mint valami féreg. Na, mindegy. Egyik este arra értem haza, hogy az egyik halam - persze, hogy a szebbik - felfordult, ott lebeg a víz tetején. Bökdöstem, hogy hátha megmoccan, aztán kivettem zacsiba, mert tényleg meghalt. Nagyon sírtam. Egy világ omlott össze bennem, hogy még egy igénytelen aranyhalat sem tudok életben tartani!

Eszembe jutott, hogy mostanában állandóan az kérdés, hogy mikor szülök már?! Mégis mire föl? Még egy halat sem tudok gondozni! Kikészültem egy-két napra. Aztán az én életem társa megnyugtatott, hogy nem én vagyok a béna, a nagy hal megölte a kis halat. Oké, akkor most erre a nagy halra már vigyázni fogok! Az elhatározás megszületett, elmentem az akvarisztikába, vettem neki kis akváriumokhoz való szuper víztisztító, levegőztető készüléket. Növényeket, a legszebbeket, tényleg. Hazaértem, nagy elánnal összelegóztam a víztisztítót, fogtam a kavicsgyűjteményemet, kagylókat, lemostam azokat, behelyeztem az akváriumba, kapott tiszta vizet, klórtalanítottam, csepegtettem algátlanítót, ásványi anyagokat, behelyeztem a szűrőt, minimumra kapcsoltam, hogy ne zavarja a drága gyilkost. Odaadó voltam és gondoskodó, minden nap megkapta a Royal haltápot, legyen szép színes, egészséges. Erre mit csinált ez a szemét? Hát nem meghalt? Két hétig élvezte a luxust és meghalt! Ráköltöttem tízezret, de ennek semmi nem volt elég. Már nem bőgtem. Mérges voltam, szemétségnek tartottam. 

Nézzél halat!



olvass tovább

Fűrészeljük ketté a kutyát!

3408

Régen minden olyan egyszerű volt. Az emberek összeházasodtak, házba költöztek, gyerekeket nemzettek, miközben Morzsi a fához kötve nyalogatta a piros zománclábos kopottas alját. Most meg mi van? Együttélés van, vadházasság van meg bérelt lakás, gyerek nuku, ám őket helyettesítendő és a közös felelősségvállalást próbálandó van közös kutya vagy éppen közös cica. És ez egy ideig szép és jó, ám eljön a pillanat - sokszor alig pár hónappal az állatvállalás után - mikor a pár kötelékei foszladozni kezdenek, és ott a nagy kérdés. Kié legyen a kutya?

Nekem ugyan nem kell

Az egyik véglet, hogy hirtelen már senkinek nem annyira fér bele az életébe az addigi kedvenc, hirtelen már senkinek nem akaródzik annyira kötöttségben élni, akármilyen kevés is az. Ez a legszomorúbb. Ilyenkor vagy valaki bevállalja, hogy nála marad az állat, ám az egyedülálllók pörgősebb életmódja mellett gyakorlatilag folyamatos egyedüllétre van kárhoztatva nyomorult állat, vagy elajándékozásra kerül. Ez utóbbi a szememben megbocsáthatatlan bűn. Felnőtt emberek vagyunk, pontosan tudnunk kéne, egy élőlény esetében nem pár hónapra szóló döntést hozunk, hanem hosszú évekre szólót. Ez anyagi áldozatokkal ugyanúgy jár, mint időbeliekkel, az állattal foglalkozni kell, sétálni kell, és még lelke is van a nyomorultnak, nem lehet egy lakásban aszalni egyedül. Sok hasonló történetet láttam már sajnos, és mindig a szerencsétlen állatok szívták meg a legjobban.

Enyém, enyém, enyém

A másik végletet természetesen Amerika példázza, ám könnyen elképzelhető, hogy idővel nálunk is elkezdődnek majd az állatelhelyezési perek. A tengerentúlon ma már egyáltalán nem ritka, hogy dollárezreket költsenek bírósági tárgyalásokra, ahol ügyvédek érvelnek a tisztelt bíróság előtt, hogy ügyfelük kétségkívül sokkal jobb gazdája Roxy-nak, mint a hűtlen férj vagy éppen a sokat utazó exfeleség. A vagyonmegosztási perek esetében a háziállatok kikerültek a tárgy kategóriából, már nem tulajdonosi viták alanyai ők, hanem elhelyezési tárgyalások főszereplői. Tanúként idézhetnek be állatpszichológusokat, aki szakértő véleménnyel támasztja alá a kutya egyik vagy másik félhez való kötődését, s érvel, hogy mi lenne az állat lelkére nézve a legkisebb megrázkódtatással járó ítélet.

Persze sok esetben nem vitás, hogy egy kutya kihez ragaszkodik inkább, hogy kit tekint gazdájának, hogy melyik gazdi az, aki jobban ragaszkodik hozzá. De mi a helyzet akkor, amikor mindkét fél kilenctől hatig dolgozik, egyszerre érnek az egész nap magányoskodó állathoz haza, együtt sétáltatják, együtt etetik? Ilyenkor mi van szakítás után? És mi van a halakkal, madarakkal, varánuszokkal? Te osztoztál már állaton?