gyereknevelés

Bébiszitter kultúra. Hol a határ?

4546

Nyilvánvaló, hogy napjainkban a szülők, családok igényei változnak. „Ma már átlagosnak számít az, ha egy nő harmincas éveiben ad életet első gyermekének. Ekkorra jó esetben már bejáratott munkahelye és megbecsült pozíciója van. Ennek megfelelően nyugodtnak kellene éreznie magát, hiszen megalapozta a jövőjét, s remélhetően később – ha nem is onnan, ahol abbahagyta – különösebb nehézségek nélkül folytatni tudja majd munkáját.”

De mi történik ezután? Valóban képesek vagyunk összeegyeztetni a családi életet, a gyermeknevelést a munka kihívásaival? Túlságosan ambíciózusnak tűnünk-e akkor, ha az anyaszerep mellett a karrierünk alakításában is 100%-ot szeretnénk nyújtani? Lesz-e elég időnk, amit gyermekeinkkel tölthetünk, meg tudjuk-e nekik adni mindazt amit mi kaptunk szüleinktől, nagyszüleinktől hajdanán? Nyugaton már teljesen elfogadottnak számít, hogy a családok au-pair, bébiszitter, bejárónő segítségét veszik igénybe. Rosszabb szülőnek számítanak ők emiatt?



olvass tovább

Anyád a hibás, nem te!

4801

Ugye, hogy szeretjük a brit kutatókat? Most épp azért, mert egy nagyon érdekes felmérést publikáltak, miszerint az háztartásbeli anyák gyerekei jóval egészségesebb életvitelt folytatnak, mint a karrierista nők csemetéi.

A kutatást tizenháromezer brit iskolás bevonásával végezték, majd logikai kapcsolatot kerestek a gyerekek életvitele és a szülők foglalkoztatottsága között. Ha kicsit is belegondolunk a kutatás eredménye józan ésszel is kikövetkeztethető, hiszen egy főállásban dolgozó anyának nincs ideje arra, hogy nonstop felügyelje, hogy mit eszeik a gyerek, illetve hogy mozog-e eleget. A testmozgás elég sarkalatos pont, tekintve, hogy egyre több túlsúlyos gyerek van, és nemcsak Amerikában. A kutatás szerint, minél magasabb beosztásban dolgozik az édesanya, a gyereke annál nagyobb eséllyel lesz elhízott, hiszen a chips és az édesség nassolása a gyerekek harminchét százalékára jellemző, továbbá negyvenegy százalékuk fejében az innivaló egyenlő a cukrozott üdítővel. Ha a felnövekvő generáció fogyasztói szokásai vizsgáljuk, muszáj kitérnünk a tévénézésre, és az egyre népszerűbb internetezésre is, hiszen az iskolás korú gyerekek hatvan százaléka legalább napi két órát fordít az efféle tevékenységekre.

Ha anyu dolgozik, akkor evidens, hogy munkába menet kidobja a sulinál a csemetét, így nem meglepő, hogy testmozgás az iskolai tornaórákra és maximum a hétvégi rohangálásokra korlátozódik. A felmérésben résztvevő gyerekek anyukáinak harminc százaléka mondta azt, hogy az utód születése óta nem dolgozik, vagyis főállású anyaként ténykedik. Ez a szám - tekintve, hogy tizenkétezer gyerekről beszélünk - nem túl magas, azt persze nem szabad kihagyni, hogy a dolgozó nő nem teljesen egyenlő a napi tizenkét órát robotoló asszonykával. A heti munkaórák száma, tizenhattól harminc óráig terjed, ami a mi minimum negyven órás munkahetünk mellett már már nevetségesen hat. Akkor mégis miért alakult ki ez a helyzet? Talán azért, mert a minőségi együtt töltött idő rohamosan csökken, vagyis a közös programok, a kollektív élményszerzés egyre ritkább, és valljuk be, hogy ez nemcsak a britekre jellemző tendencia. Azért az furcsa, hogy a felmérés nem említi a férfiak hatáskörét, ezzel szimplán a nők nyakába varrva a gyerekek egészséges nevelését.

A meleg szülők a legjobbak?

8570

Kevés olyan téma van manapság, ami komolyabb indulatokat szítana konzervatív körökben, mint a homoszexuális párok házassága vagy kapcsolatuk bármilyen formában történő törvényessé tétele, illetve szülői szerepvállalásuk. Különösen ez utóbbi kérdés borzolja a kedélyeket és már-már komikusan szélsőséges reakciókat szül az ellenzők körében, akik rendre arra hivatkoznak, hogy az ilyen családmodell beláthatatlan hatással lehet a gyermek személyiségfejlődésére, hogy a pszichoszexuális tényezőkről már ne is beszéljünk. A tárgyban született kutatások azonban rendre rácáfolnak erre, ahogy az örökbefogadásra szakosodott szervezetek is egyre határozottabban állítják, hogy a homoszexuális párok egyre komolyabb tényezőt jelentenek az adoptáció terén, különösen, ami a valamilyen szempontból hátrányos helyzetű gyerekeket illeti. Lehet, hogy ideje lenne felülbírálni a makacs elutasítást, és elfogadni, hogy nem a szexuális preferenciákon múlik az, hogy jó szülő-e valaki vagy sem?



olvass tovább

A szülő is csak ember

8705

Megfigyelőként könnyen úgy tűnhet, hogy három kisgyerekkel káosz és idegbaj az élet, és ez minden bizonnyal így is van, ám Szám Kati szerint, ha kellő humorral és öniróniával állunk a helyzethez, akkor a logisztikai akadályok ellenére is jó móka a gyereknevelés. Hogy mennyire így van ez, arról Családi karikatúra című könyve tanúskodik.

A háromgyerekes anyuka magyar-történelem szakos tanárként kezdte a pályafutását, ám hamar átnyergelt az újságírásra, ugyanis az gyermekbarátabb elfoglaltságnak bizonyult – legalábbis ami az időbeosztást illeti. Néhány évnyi szabadúszás után több lapnál dolgozott szerkesztőként, 2007 óta pedig a Képmás családmagazin főszerkesztője.

A Családi karikatúra történetek laza fűzére, a közös pont, hogy mindegyik a családi élet egy-egy eseményét örökíti meg. Épp ezért számos hang és szín jelenik meg a történetekben, ahogy a gyermeknevelés és általában véve egy család működése is érzelmek hihetetlenül széles skáláját mozgatja meg. Ugyanígy a felmerülő helyzetek is lehetnek viccesek, meghatóak, de tűnhetnek megoldhatatlannak is – amik persze végül mégis csak megoldódnak valahogy. Az alaphang természetesen a karikaturistáé, aki vastagon fogó ceruzájával skicceli fel a szerettei portréját, és persze a saját magáét is. Ez az alaphang azonban időnként átcsap kifejezetten kacagtató vígjátékba, máskor fanyar tragikomédiába, de érzelmes pillanatokból sincs hiány. Közben leckét kapunk kreatív gyereknevelési módszerekből, és első kézből tudjuk meg, hogy a szülő is csak ember, aki szükségképpen esendő, és van, hogy elbukik. Ez azonban egyáltalán nem tragikus vagy szégyellnivaló dolog, hiszen kellő humorral, öniróniával és bölcsességgel könnyedén fel lehet állni, és zajlik tovább az élet.

Belecsöppenünk tehát a sűrűjébe, kapunk hideget és meleget is, de végig jól szórakozunk. A gyereket nevelők megláthatják magukat Szám Kati görbe tükrében, és jót nevethetnek magukon, azok pedig, akik még csak gondolkodnak a családalapításon, erőt és ötleteket meríthetnek életük talán legnagyobb vállalkozásához.

Lelőhely ITT

Egy gyesen lévő apuka vallomása

9206

John Hart, a Guardian munkatársa csatlakozott a férfiak egy kicsiny, bár növekvő csapatához azzal, hogy karrierjét megszakítva vállalt gyereknevelési szabadságot (a GYES tengerentúli megfelelőjét), míg felesége a szülés után visszament dolgozni. Egyelőre - saját bevallása szerint - jól boldogul a feladattal, de vajon mások mit szólnak új helyzetéhez? Élményeiről cikkben számolt be.



olvass tovább