gyalogosok

Közutálatnak örvendünk

4244

Nem volt valami kellemes a reggeli utam a munkahelyem felé. Biciklivel jöttem, pedig agyaltam, hogy esetleg BKV-zak inkább, de még a hőség sem tudott legyőzni, fehér vászonba bújtam, sapi fejre, napszemcsi, sokfaktoros testápolás és már tekertem is nagy vidáman. Megelőztem a buszt, majd a villamost - azért az nagy szám, hiszen a kötött pálya elég jól járható -, kicsit fújt a szél is, a Duna part látványa is nagyon üdítő volt, ráadásul megcsodálhattam a folyón egy óriási uszályt, azokat szeretem. Gondoltam is, hogy na, milyen jól indul a reggel. Aztán a Lánc-híd környékén gyalogosok nyomultak a járdaként funkcionáló bringaúton, bár van csengőm, de nem szoktam használni, főleg nem járdán, mert az a gyalogosoké (is) hanem, amikor már nagyon nem férek el, és már nem is tudok olyan lassan menni, mint a járókelők, akkor szólok, hogy "Elnézést! Hadd csússzak el Önök mellett!" Ilyen meghunyászkodó, elnézést kérő hangsúlyban. Általában előzékenység a reakció, sőt némi mosoly is szokott érkezni az arcomba. Ma reggel nem tudom mi volt az emberekkel. Három olyan alkalom volt, amikor el kellett slisszannom gyalogosok mellett, és mindháromszor nagyon csúnyán elküldtek a sunyiba. Sütött az emberekből a gyűlölet, a harag, a gonoszság. Üvöltöttek utánam, hogy az édesanyámmal, kéne kezdenem valamit, meg különben is, mit képzelek én, hogy – tetű lassan - a járdán megyek?! Hol menjek a HÉV sínjein? 

Koppenhágában így működik! Több sávos bringaút! Álom.

Az autósokkal sem voltam szerencsésebb. A Margit-hídnál, a kijelölt bicikliút átmegy a zebrán, mivel a híd után túrják az aszfaltot, ezért nem működik a közlekedési lámpa, sárga villogós. Tudom, hogy az autósok hatalommal rendelkeznek, elvégre több mázsás vassal ők az erősebbek, nem én a tíz kilós bringámmal, és a puha testemmel. Ezért leszálltam a drótról a zebra előtt, hogy akkor most óvatos leszek, ma úgyis mindenki meg van hömbölödve, és áttolom a cangát. Lelépek, autós - aki nem jött többel mint húsz - megáll, és kikiabál rám, hogy szedjem már a lábaimat, és vonszoljam már kicsit gyorsabban a dagadt valagamat, és különben is a biciklis k***a anyámat! Aha. Az utolsó métereket lapítva tettem meg a munkahelyemig, mert tutira elbőgtem volna magam, ha még valaki beszól, kifejezi az utálatát.

Ezeken a métereken azon gondolkodtam, hogy miért utálják a gyalogosok a bringásokat és fordítva, miér utálják az autósok a bringásokat, a buszsofőröket, a taxisokat, mi bringások miért utáljuk a trolibusz vezetőket? Egyáltalán miért utál mindenki mindenkit?