globalizáció

Gondolkodunk vagy szaporodunk?

2266

Az elmúlt hónapokban többször felmerült a gyerektéma mifelénk. Nagy port kavart a Gyerek nélkül című írásunk, amelyben próbáltunk személyes indokokat, lokális problémákat diagnosztizálni, ami miatt egy nő úgy dönthet, hogy nem akar utódot. A hozzászólások, a reakciók, arra ösztökéltek, hogy még alaposabban megvizsgáljuk ezt a témát, így most azokat a globális okokat fogjuk felsorolni, elemezni, ami mindenkit érint. Téged is, aki lehet, hogy hat gyereket szeretne. Szomorú, de tény, hogy legtöbben olyan problémákat mérlegelünk gyerekvállalás előtt, amik húsz-harminc éve még elképzelhetetlenek voltak. Eleve elképzelhetetlen volt, hogy egy természetes ösztönt az emberi rothasztó erő esetleg felülírjon.

Elveszett természet

Globális problémák. Amennyiben ezt a kifejezést hallja valaki, mindenki a környezetszennyezésre, az ózonpajzs elvékonyodására - mostanában nincs róla szó, de tény, hogy folyamatban van -, a szemétügy, az ivóvíz- és élelmiszerhiány jut eszébe. És máris legyintünk! Ugyan már, itt a Kárpát-medencében, minket nem érhet baj, hiszen rengeteg az ivóvíz forrásunk, a zöld területünk, kevés gyárunk van, szóval nálunk tiszta a levegő. És valóban, ha nem élne a közel tízmillió magyar állampolgárból kétmillió a szmoggal teli fővárosban, legyinthetnénk is. Vagy mégsem? Nem bizony. Gondoljunk a ciánszennyezésre, ami a Tiszát érte és tömeges halpusztuláshoz vezetett, ezáltal a az édesvízi halak ára növekedett. Vagy gondoljunk a minden évben óriási problémákat okozó aszályra, az Alföld elsivatagosodására. Hol fogunk búzát, kukoricát termelni? Mi lesz az alapvető élelmiszerekkel? Mennyibe fognak kerülni? A globális felmelegedésből adódó klímaváltozás, az óriási természeti katasztrófák, az időjárás olyan változása, ami ellehetetleníti a (gabona)termelést mind aggasztó jelei egy kibontakozó ökológiai katasztrófának. Előrejelzések és az elmúlt évek tapasztalata azt mutatja, hogy az Alföld, a Duna–Tisza köze, valamint a Homokhátság fokozatosan elsivatagosodik, így ott is más terményeket, főként szárazságtűrő növényeket kell honosítani, mint például a gyapot -na, azt edd meg! -, az almaültetvényeket pedig narancsföldekre cserélhetjük.

Néhány hete lementem az ábécébe, hogy vegyek rizst, étolajat, mert épp kifogyott, és kellett a vacsihoz. Megdöbbentem, az étolaj - sima, jól ismert, egyliteres - hétszáz forintba került - egy-két hónapja ez fele ennyi volt-, míg egy kiló "B"-jelű fényezetlen rizs háromszázhatvan forintba - amit korábban száz forint alatt meg lehetett szerezni. Hogy hol az összefüggés? A környezetszennyezés, a gazdasági érdekek, a termőföldek kihasználása hogy bioüzemanyagot tudjanak gyártani, bizony hatással vannak az én vacsorámra is. És a tiedre is. Néhány hónapja felröppent a hír, hogy a rizs ára emelkedik, sőt, komoly hiány mutatkozik belőle. Az utóbbi években rohamosan nő a biodízel üzemanyag előállítása, ami nemcsak hogy növeli az üvegházhatást, hanem élelmiszerválságot is okoz, hiszen az eddig élelmezésre használt termőföldek innentől kezdve az üzemanyag előállításának szolgálatába lettek állítva. Teljesen mindegy, hogy a Föld melyik részén élsz, rizsfogyasztó vagy vagy sem, hatását mindenképpen tapasztalod - közvetve vagy közvetlenül. A hazai napraforgóföldek is egyre inkább a biodízelhez szükséges alapanyagokat állítják elő, így nem kell csodálkozni, ha az étolaj lassan megvehetetlen luxusélelmiszer lesz.

Nyilván értitek a gondolatmenet kezdő sorait, hogy hogyan jutunk el a rizstől a gyermekvállalásig. Élelmiszerválság közeledik. A pozitív változásban kevésbé reménykedhetünk, mint abban, hogy bizony lesznek olyan fontos termények, amelyekhez nem fogunk hozzájutni, bár az egészséges táplálkozásunk szerves részét képezik. Minden génmanipulált, vegykezelt lesz. Nem találunk szinte semmit, ami természetes. Már most rengeteget kell keresgélni az üzletek polcain, hogy egy liter valódi tejhez hozzájussunk! Elgondolkodtató, hogy gyermekeink tíz, húsz év múlva mit fognak megenni, és vajon túlélik-e? Fogalmunk sincs róla, hosszú távon milyen hatással van az emberi szervezetre a tökéletes húsízű granulátum, a zacskós leves, az ételszínezékek, a tartósítószerek, a génmanipulált cuccokról nem is beszélve.



olvass tovább

Bukott mekis kaják

3409

A globalizáció egyik hangzatos megfogalmazása szerint a világ zsugorodását jól példázza, hogy akár New Yorkban akár Wellingtonban vásárolsz Big Mac menüt, az íze változatlan. Mikor betérünk egy gyorsétterembe és nem a legújabb burger-csodát rendeljük, legtöbbször nem ér minket meglepetés: íz, állag, összetétel...mind-mind változatlan. Egy idő után persze rohadt unalmas a megszokott aroma, ilyenkor a kreatív marketingeseknek és piaci elemzőknek hála megszületik egy vadiúj termék. De mi a helyzet akkor, ha a nyálgerjesztő fotók, a különleges akciók és a nyílt tekintetű eladók célzott tukmálása ellenére csúfosan elbukik az új project? 

Vegyétek és egyetek

Bizony bizony, néha még a Meki is mellélő. Persze ellenpéldák is akadnak bőven: chicken mcnugetts, mcreggeli és a legtöbb seggnövelő édesség szép lassan megtörte a Big Mac egyeduralmát, és közkedvelt termékké vált. Még mielőtt isteni magasságokba emelném a gyorséttermeket, vegyük sorra azokat a termékeket, amikre - enyhén szólva- nem volt vevő a nagyközönség. Bár a legtöbb anti-sikerlistás kaja az alapító, Ray Kroc halála után került az étlapra (bocsánat, a fejünk felett világító étlapra) az okoskodást maga Kroc indította el a Hula Burgerrel. Miután a McDonald fivérektől megvette a cég jogait, töretlen magabiztossággal kezdett terjeszkedni a piacon, de meglepő akadályba ütközött. A korai 60-as évek Amerikájában egy valamirevaló katolikus péntekenként nem evett húst, tekintve a McDonalds akkori kínálatát pénteken betérve az egyik éttermükbe viszonylag kevés katolikussal találkoztunk volna. Kroc igazi üzletember lévén felismerte a piaci rést, és kitalálta a Hula Burgert, ami grillezett ananászból és sajtból állt. A próbálkozások ellenére a vásárlók többsége szó szerint nem kajálta be a marketing fogást, így a vega szendvics távozott a McDonald's kínálatból.



olvass tovább

Bedobom a közösbe

5753

Számtalan esetben pufogtunk már azon - divattal, képzőművészettel, zenével kapcsolatban -, hogy ebben semmi újdonság nincs, hiszen ezt már láttam itt, hallottam abban a számban, láttam annál a grafikusnál. A harmadik évezredre elért oda az alkotói szabadság, hogy a korábban létrehozott tárgyak, termékek, kreatív dolgok formálásával, átdolgozásával könnyen lehet új, egyedi alkotásokat kreaálni. Minden ötlet, minden innováció a már meglévőkre alapoz, és nem csak ihletet ad, hanem alapot biztosít az újabb tervek számára. Nincs új a nap alatt, mondhatjuk. A ma rendelkezésünkre álló digitális eszközök az emberiséget összekötő információ cserére alkalmas hálózatok,  összességében az internet, paradigmaváltást idézett elő a kulturális termékek adásában, vételében, cseréjében. Olyan lehetőség van a kezünkben, ami a média decentralizációját hozta el, a központi hírforrások már korántsincsenek olyan privilegizált helyzetben, mint korábban. Egy-egy üzenetet hatékonyan, és sokkal több emberhez tudunk eljuttatni, akár kontinensekkel odébb is, technikai akadálya már nincs ennek. Egy ausztrál zenész épp olyan könnyen tud együtt muzsikálni egy magyar zenekészítővel, mint egy helyi fazonnal. A technika lehetővé tette, hogy a grooveok, a loopok, a slampek cseréje könnyebb, mint garázst bérelni a nyolcvanas években. Nem nyitunk vitát arról, hogy a húrokkal vagy a gombokkal létrehozott zene értékesebb-e, a lényeg az alkotás és ezek jogvédelme, felhasználhatósága, a köz számára elérhetővé tétele. A média termékei jól láthatóak és felhasználhatóak bárki által, illegálisan vagy jogszerűen. Egyértelmű, hogy valamiféle szabályozásra, társadalmi konszenzusra van szükség ahhoz, hogy a szellemi termékek felhasználásaival kapcsolatban ne történjenek visszaélések, de a tudásszomjat kielégíthessük, és szabadon felhasználhassunk különböző kreatív termékeket.

Creative Commons

Mint, ahogy a neve is mutatja, kreatív közjavak létrehozásával el lehetne érni, hogy ne illegálisan, viszont ne is merev - betarthatatlan - szabályok szerint lehessen hozzájutni fotókhoz, zenékhez, egy-egy kreatív műhöz, tehát a jogszerűség a cél, még akkor is, ha az abból befolyó anyagi javak nem egy-egy kézben összpontosulnak, illetve, ha közvetlen anyagi juttatással, haszonnal nem járnak. Mielőtt felháborodnánk azon, hogy a szellemi termékek kizsákmányolása tilos, gondoljunk arra, hogy elmegyünk egy szalagavatóra, a kötelező kűrök után az iskolából egy srác pörgeti a lemezeket, szórakoztat minket. Egyszer csak megjelenik két figura, ellenőrzés céljából és megbünteti a DJ-t, mert közre bocsájtotta Glenn Madeiros Nothing's Gonna Change My Love For You nagy sikerű számát. Mielőtt belemerülhetnétek a lassúzásba, a tipi-tapiba és smaciba, már fel is kapcsolták a neonokat és vége a murinak, mert lecsapott a hatalom. Holott simán lehet, hogy Glenn Madeiros, örömmel adná közre a dalát, szórakoztatásra meg pláne. Persze vannak ennél életszerűbb példák is. Vegyük azt, hogy blogot ír valamelyikőtök, és illusztrációt keres egy gondolatmenetéhez. A kulcsszóra rágugliz, talál egy szuper képet, beteszi a közlendőjébe, majd néhány hét múlva kiszámláznak neki egy horror összeget, mondván, nem volt jogszerű a használata. Jó ha tudjuk, hogy hiába találunk meg egy szellemi-, kreatív terméket a neten, azok nem szabadon felhasználhatóak. A Creative Commons nonprofit szervezet - nem úgy, mint az Artisjus -, amelynek végső célja, hogy a kreatív művek mennyiségét növelje. Mindezt pedig úgy kívánja elérni, hogy jogszerűen használják fel, osszák meg az emberek egymással az alkotásaikat, hogy saját terméket gyárthassanak. Ennek működése első pillantásra követhetetlen lehet, de minél többen csatlakoznak a szervezethez, annál átláthatóbb lesz a szabályozás és annál több termékhez - fotók, zenék stb. - lehet hozzájutni, és felhasználni legálisan. Nem ingyen, de nem is forintosítva. De erről majd később. Ahogy azt jeleztem, a Creative Commons nonprofit szervezet, így minden általuk készített eszköz ingyenes. 

Gyakoroljunk!

Félreértés ne essék, a Creative Commons célja nem az, hogy a szerzői jog védelmével szembemenjen, hanem annak hiányosságait szeretné kiegészíteni, és olyan alternatívákat kínál, amelyet azon szerzők is ki tudnak használni, akik szabadon szeretnék terjeszteni egyes - vagy akár az összes - alkotásukat. Nem mindegy ugyanis, hogy a klasszikus "Minden jog fenntartva" meghatározáshoz kell alkalmazkodni, vagy a "Néhány jog fenntartva" szerzői joghoz alkalmazkodunk, ami jóval tágabb teret biztosít és kreativitásra, továbbgondolásra ösztönözhet, tehát újabb és újabb alkotásokhoz biztosít fundamentumot. A két véglet: minden jog a szerzőé és a szabadon felhasználható között nagyon széles skálán mozoghatunk, hiszen a licencek segítenek abban, hogy a szerzői jogot óvjuk, megtartsuk, de munkáink bizonyos felhasználását engedélyezzük. Ha lefotózol valamit, írsz egy zenét, szöveget, festesz, tehát alkotsz valamit, az automatikusan szerzői jogi védettség alá kerül, akár levédeted, akár nem. Vannak emberek, akik szívesen osztják meg szellemi termékeiket másokkal, hogy innovatív új ötleteket generáljon, erre épül fel a Creative Commons licencek csoportja. Az alkotó - tehát akár te is - meghatározza a feltételeket, amelyek betartásával használhatóak a termékei, alkotásaik, műveik, terjeszthetőek a neten, másolni lehet, sőt továbbgondolni, átalakítani, fejleszteni, butítani, bármit megtehetünk, hogy egy újabb gondolatiságot jelenítsünk meg. 



olvass tovább