fotográfia

Fotót, vagy meg sem történt!

7392

Nicéphore Niépce francia feltalálót sosem hagyta nyugodni a gondolat, hogy kellene valamit kezdeni a fényérzékeny felületekkel. Azt már régóta tudták, hogy bizonyos anyagok csupán a fény hatására megváltoztatják színüket, állagukat és ismerték a camera obscurát is, a dobozt, amely egy apró lyukon át vetített ki a hátsó falára mindent, amit lát, csak éppen fejjel lefelé. Akkor, a tizenkilencedik század elején már évszázadok óta használták az eszközt a realizmusra törekvő festők, például Vermeer is. Niépce ötlete az volt, hogy amit egy festő elvégez, azt megteheti a megfelelő vegyület is. Nyolc órán át hagyott egy olajjal kezelt kátrányos felületet az ablaka elé állított dobozban, számítása pedig többé-kevésbé bejött: majdnem felismerhetetlenül, életlenül és részlettelenül, de ott volt a képen a szomszéd ház teteje.

Akkor az egész senkit sem érdekelt, a feltaláló hiába keresett támogatókat a kevéssé látványos kutatáshoz, de ez nem von le az esemény értékéből: 1826-ban megszületett az első fénykép. Ahogy finomodott az eljárás, változtak az alapanyagok és megjelentek a portrék, lassan a festők is ráébredtek: nem elég többé, ha a valóságot igyekeznek visszaadni, hiszen arra már van sokkal jobb médium. A fotó pedig maga is kinőtte látványosság mivoltát és kivívta a maga helyét a művészetek között. Most pedig megint nem tudni, mi a helyzet.

Fotó: Neményi Márton

olvass tovább

Irgalom atyja, ne hagyj el!

7953

Meggyőző bemutatkozó csomagot küldött nekünk Makó Szilveszter, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem másodéves fotográfushallgatója. Szilveszter Ágnes asszony balladáját fényképezte le – mi sem gondoltuk, hogy egy balladát le lehet fényképezni, de neki sikerült. Olvassátok el, ki ő és nézzétek meg a galériát!

Leginkább az a szó jellemző rám, hogy „multifunkciós”. Ez azért állja meg a helyét, mert a fotózás, az utómunka, a haj és a styling is az én kezem alatt mozog, gyakran még a ruhákat is magam tervezem.  A fotózáson belül a divat és a beauty fotózás érdekel, de mindenképpen az érzékenyebb, a magas szabászattal, a haute couture-rel kapcsolatos képek állnak hozzám legközelebb.

Az inspirál, amikor eltérő kultúrák részecskéi forrnak össze egy egésszé, és ez olyan újat mutat, amivel másnak örömöt okozhatok. Hiszek az ellentmondások erejében, ezért is van az, hogy nincs különbség aközött, aki vagyok, és amit csinálok.  A stílusban és nem a divatban hiszek, hosszú út áll még előttem, de a fejlődés nem más, mint folytonos lélegzés, és én lélegzem.

Fotó: Makó Szilveszter (galéria!)

A szűkebb környezetem inspirál a fotóim elkészítésére. Állítom, hogy nyitott szemmel járok az utcán. Várok minden pillanatba a "SZÉP"-re. A szép szó nagy fontossággal bír számomra, hisz a belső világom mozgatórúgója, amit vagy a materiális dolgok között keresek, vagy szellemiekben. Inspirációt nyújthat egy forma, egy szín, egy anyag, egy előadás, egy kép, egy öreg bácsika az utcán... akármi. A lényeg, hogy ne járjon senki se szemellenzővel és ne tartsa senki infantilisnak az élet apró szépségeinek a megragadását.

A fotózás számomra nemcsak élvezet, de kitűzött életcél is. Ha csak egy maroknyi ember is lesz, akinek ezzel örömöt okozok, avagy elgondolkodásra kéztetem, elindítok benne valamit, megnyílik a „SZÉP” felé, már megérte.

Óda az apró lyukhoz

8515

Joseph Nicéphore 1826-ban érdekes kísérletbe kezdett: egy speciális fémötvözettel borított felületen fényre keményedő petróleumszármazékot kent szét, majd az egészet az ablakával szemközti falra applikálta párizsi lakásában, hátha történik valami. Történt. Az ablak lyukkameraként működve fordítva ugyan, de a felületre vetítette a beszűrődő fényt – tehát a szemközti házak tetejének képét -, az pedig megszilárdulva megajándékozta őt azzal, amit azóta a világ első fotográfiájaként ismerünk.

Az expozíció, azaz a fény felfogásának ideje – mai szóval: záridő – egész napos volt, ennyi idő kellett ugyanis, hogy a kátrány reagáljon. A mai digitális gépek zárideje nappali fényben, beállításoktól függően maximum egyhatvanad másodperc, de lehet kevesebb is, mint egy ezredmásodperc – csak egy apró illusztráció a technológia fejlődéséhez. Ennek ellenére – vagy éppen ezért, hiszen nem véletlenül tombol a retróláz – a lyukkamera bizonyos körökben a mai napig nem akar kimenni a divatból. Van, akinek művészi kifejezőeszköz, van, akinek játék – ami nem csoda, tekintve, hogy fillérekből, házilag elkészíthető, ez pedig komoly előny a százezres-milliós felszerelésekkel szemben.

olvass tovább