fotós

Kampánykörkép

4431

Az elmúlt hónapokban sorra láttak napvilágot a különböző tervezők és divatházak előttünk álló őszi-téli szezonra szánt kollekcióit népszerűsítő kampányképek. Megpróbáltuk nektek egy csokorba gyűjteni őket, ami elég nagy feladatnak bizonyult,  két húsz képes galériává duzzadt, s még biztosan így is kimaradt egy-két izgalmas fotó. A legfontosabbak mint például a Chanel, a Louis Vuitton természetesen helyet kaptak.

Első adag kampányfotó itt!

Pár nagy név uralja a fotósok közül a 2009/2010-es divatot, s egy-egy modell neve több kampányban is feltűnik. A sztárfotós Steven Meisel például nemcsak a Cavallinak és a Lanvinnak fotózott, hanem a Prada, a Louis Vuitton és az Alberta Ferretti képeket is ő készítette. A másik híres fotográfus, Mario Testino gyűjteményünkben a Versace és a Salvatore Ferragamo divatházak kampányképeiért felelős. A neves páros, Mert és Marcus a Miu Miunak és a Valentinónak dolgoztak ezúttal. 



olvass tovább

Lekapják a modelleket!

4442

Nem is olyan régen mutattuk be nektek az Igazi Mirandákat, akik a tervezők mellett a legnagyobb irányítói a divatiparnak. A tervezők, a divatszerkesztők és a modellek mögött azonban van még egy csoport, aminek munkája nagy hatással van a divatra, ez pedig a fotósok csapata. A fényképészek örökítik meg azt a hangulatot, azt az életérzést, amit a tervezők egy-egy kollekcióval képviselni akarnak, az általuk készített képek kommunikálják a divatház elképzelését a vevők felé. A galériában összegyűjtöttük a legnagyobb neveket és egy-egy képet a legfrissebb munkáikból.

Sztárfotósok és munkáik itt!

Fiatal magyar tehetségek #06

4515

Kóti Réka Ágnes az elmúlt éveket diákként Milánóban és Londonban töltötte, emellett önkéntesként járta a világot többek között Calabria - Párizs és Dél-India érintésével. Hazatérte után a Stalter György és Kerekes Gábor nevével fémjelzett ASA fotósképzésen, majd Almási J. Csaba divatfotós stúdiójában kezdte el tanulni a fotográfia alapjait.

Mikor kezdtél fotózni? Hogy kerültél a fotózás közelébe?
A tsunami után egy hónapot dél Indiában töltöttem. Egy húsz fős önkéntes csapat tagjaként árvaházakban dolgoztunk és mindannyian lenyűgözve álltunk a csodálatos indiai gyerekek szépsége és misztikuma előtt. Miután csak nálam volt kamera az utazásunk dokumentálása és az arcok megörökítése egyfajta misszióvá és felelősséggé vált, a gépben volt a csapat emlékezete és egyértelmű volt, hogy ez az utazás és ezek a találkozások így ebben a formában megismételhetetlenek. India után évekig nem fényképeztem, és csak most decemberi hazatértem után formálódott meg bennem a gondolat, hogy szeretném tanulni és jobban megérteni a fotográfiát.

Kóti Réka képei itt!



olvass tovább

Fiatal magyar tehetségek #17

5179

Pannonhalmán érettségizett, bencés gimnáziumba járt, majd egy nagy váltással belecsöppent a divatszakmába. Mindig is érdekelte, minden ami szép, bár eleinte csak ártatlan műélvező volt… Hogy később hogyan keveredett Koch Balázs a fotózás közelébe azt megtudhatjátok a folytatásban lévő interjúból.

Mikor kezdtél el fotózni? Hogyan kerültél a fotózás közelébe?
Az esztétika mellett PR szakirányon voltam. így sokat foglalkoztunk a reklámokkal, reklámtervezéssel - persze ezt is csak elméletben (reklámelmélet, reklámpszichológia, reklámszociológia stb.), - amit nagyon élveztem, de egy idő után kevésnek éreztem. Elmentem egy fotóstúdióba, hogy akkor én most megnézem, hogy is néz ki egy fotózás a valóságban. És ott ragadtam.

Hol találkozhattunk a munkáiddal?
Mostanában újból a reklámos dolgok jelentik a munkát, a divat pedig a nagy szerelem. :) Könyvborítókon (True blood, Réz András: Köldök stb.), illetve kisebb reklámokban jelennek meg a munkáim.

Koch Balázs fotóiért klikk ide!

Hogyan jellemeznéd a saját stílusod?
Nem szeretem a túlbonyolított dolgokat. Mindenben a modern, minimal stílust kedvelem, ami nem hinném, hogy az egyszerűséget jelenti, inkább a lényeg kihangsúlyozását - persze ez nagyon szubjektív.
Szeretek embereket fotózni csöndben, nyugiban. Így megvan a lehetősége annak, hogy kialakuljon egy olyan légkör, ahol elképzelhető egy őszinte tekintet… Ezt keresem, ezt próbálom aztán megörökíteni, néha talán sikerül is.



olvass tovább

Zsólyomi Norbert: a divatfotózás szerelmese

5382

Régóta barátságban van a fényképezőgéppel. Együtt hívják életre az elképzelt fotót, vagy épp próbálják megragadni a pillanatot. Nem siettette a dolgokat, egyszerűen hagyta, hogy minden kiforrja magát, így az sem érte váratlanul, amikor sorra jelentek meg munkái a hazai divatmagazinokban. Jelenleg Budapest egyik legjobb divatfotósaként tartják számon, aki egy pillanatra sem áll meg, és élvezi, hogy kiteljesedhet a fotózásban, ami élete fő irányadója. Mindezek ellenére nem tetszeleg a fiatal, felkapott fotós szerepében, továbbra is a munkájára koncentrál, és mindegyik felkérését olyan komolysággal veszi, mintha az első divatanyaga lenne. Bár imád utazni, vonzza a külföldi zsongás, és tudja, hogy itthon behatároltak a lehetőségek, mégsem szeretne hosszú távra hátat fordítani az országnak. Hogy merre volt mostanában, milyen élményekkel gazdagodott, hogyan viszonyul céljaihoz, megtudhatjátok kivételes interjúnkból.

Gyakorlatilag végig fotóztad az összes hazai divatlapot. Mesélj egy kicsit a kezdetekről és arról, hogy szerinted hol volt a fordulópont, amikor a magazinok kíváncsiak lettek rád?
Mindig is szerettem fotózni, kezdetben bármit, családot, barátokat, tájakat, tárgyakat, de eztán kikristályosodott, hogy melyik terület érdekel igazán, és ez csak a divat.

Zsólyomi Norbert munkái itt!

more

Nagyjából öt éve kezdtem el. Elvégeztem a Práter utcai fotós sulit, ami az egyetlen állami iskola ezen a területen, aztán a Bálint György Akadémián diplomáztam képszerkesztő, tördelő szakon, ami totál felesleges volt, de azt hittem kellhet az utómunkák miatt. Ez idő alatt már elkezdtem modellügynökségeknek tesztfotókat készíteni. Volt egy időszak, amikor szinte mindegyik itthoni vezető ügynökség velem dolgozott, így a magazinok is látták a munkáimat, amik tetszettek nekik és végül kipróbáltak, azóta pedig együtt dolgozunk. Az első nagyobb horderejű anyagot a Glamournak csináltam.

Jobb esetben egy lány inspirálja, segíti a fotóst, de mi van akkor, ha esetleg nincs meg köztetek az összhang, vagy egész egyszerűen nem tetszik a modell?
Persze mindenképpen inspiráló, ha egy modell jó és hozzá tud segíteni a saját személyiségével a jó képekhez. Őket hívjuk profi modelleknek, mert tapasztaltak, sokat dolgoztak már, tudják mit nem szabad csinálniuk és mit kell. Velük könnyű a munka, ez főleg akkor számít, ha egy nagy divatanyagot kell készítenünk, és a tempó feszített, de sokszor kell dolgoznunk olyan modellekkel, akik szinte teljesen kezdők. Velük kicsit nehezebb, de nem volt még olyan, hogy valakivel annyira ne lettünk volna megelégedve, hogy ez ellehetetlenítette a munkát.

Immár ötödik éve fotózol, ez idő alatt kialakult a saját “Zsólyomi” stílusod, amihez hozzáilleszted az új ötleteidet, vagy még keresgélsz?
Szerintem nem az ember választ stílust, a stílus választja az embert, szóval ez nem tudatos, nincsenek szabályok, és az ember nem is állítja, hogy ilyen vagy olyan a stílusa. Ezt mások állítják róla.

Többször hallottam már vissza, hogy ez az anyag „Zsólyomis”, szóval elképzelhető, hogy van, sőt biztos vannak olyan stílusjegyek, amik rám jellemzők. Örülök, hogy a munkáim felismerhetőek, de persze ez egy olyan szakma, ahol folyamatosan változni kell, és ha fel szeretnék töltődni, vagy érzem hogy egy kicsit elfáradtam, akkor utazom… valahová, máshová, messze vagy közel, mindegy, de az utazás feltölt.

Apropó utazás, ha jól tudom nemrég jöttél haza Milánóból. Dolgozni voltál kint, vagy épp kiheverni a sok munkát?
Ez kifejezetten munka volt. Öt hetet töltöttem kint, és nagyon jó volt. Egyszerre fel is töltött, pedig dolgoztam, de az egészen más volt, mint itthon. Eredményes öt hét volt, és várnak vissza januárban.

Kint nagyon jó modellekkel dolgozhattam, aminek nagyon örültem. Épp fashion week időszak volt, úgyhogy rengeteg jó csaj volt kint, nagy élmény volt. Milánónak van egy ritmusa, ami nagyon pörgő, magával ragad. Az olaszok jófejek, extrovertáltak, nyitottak a frissre. A divat szempontjából el vannak kényeztetve, rengeteg a jobbnál jobb showroom. Mindezt jó volt látni és velük dolgozni, nagyon inspiráló volt.

Említetted, hogy más volt kint dolgozni. Számodra mi volt a legérezhetőbb különbség?
A legnagyobb különbség a modellek tekintetében van, de persze minden más. Kint például minden nagyon naprakész. Szerintem ami Budapesten hiányzik, az hogy az emberek lehetnének nyitottabbak az újra és lehetnének kísérletezőbbek. Ami itthon akár megbotránkoztató, az kint megszokott. Milánóban megengednek a magazinok bátrabb divatanyagokat, itthon ez még nem lehetséges. Erről nem a magazinok tehetnek, mert ők csak igyekeznek kiszolgálni a közönségüket. Megvan mindegyiknek a célcsoportja, a célcsoportoknak pedig az elvárásai. Én azt mondom, hogy a közönség nem elég érett még itthon egy merészebb divatanyagra. Milánóban a Vogue átlagos olvasmány, akár a 60 körüli nőknél a metrón, míg itthon pár éve alig lehet kapni.

Ebből kifolyólag, nem érzed úgy, hogy itthon túl behatároltak a lehetőségeid, és esetleg külföldön kellene folytatnod?
Az meg sem fordult a fejemben hogy végleg búcsút mondok, nem akarok elköltözni. Szeretnék kint dolgozni, de ott élni nem, ez persze többszörösen megnehezíti a dolgomat. A kétlaki lét nagyon nehézkes, ott sem vagyok igazán és itt sem. Ez még egy nyitott kérdés nekem…

A divat világa hajlamos megcsavarni az embert, főleg, ha sikereket ér el. Úgy látom, te könnyen lavírozol, és nem veszíted el önmagad. Mi az, ami a középúton tart, és nem hagyja, hogy elszállj?
Ez így van, sokan hajlamosak elszállni, de ez nemcsak ebben a szakmában van így, bárhol, ez a dolog nem specifikusan itt van csak jelen. Erről én azt gondolom, hogy az ember ezt nem engedheti meg magának. Én csak végzem a dolgomat, a munkámat, amit szeretek és elvezek, és ha ez tetszik az embereknek, akkor nagyon örülök neki… ennyi.

Hol látod magad pár év múlva, mint divatfotós?
Nem látok sajnos a jövőbe, fogalmam nincs, egyben vagyok biztos, hogy továbbra is űzni fogom azt, amit a legjobban szeretek, a fotózást.

Köszi, mashKULTURE!