fodrász

Mellévágás

3314

Mindenkivel előfordult már, hogy magának, vagy egy kedves barátnőnek, ne adj' isten, szakképzett fodrásznak köszönhetően, úgy döntött, hogy a következő pár hónapban nem lép ki az utcára. Az első sokk. Újraszárítod, átfésülöd, félretűzöd, begumizod (ha tudod), becsavarod, kivasalod, de a helyzet továbbra is katasztrofális, de nem menthetetlen.

"Na milyen lett?"

Mellbevágó érzés, mikor szakképzett kezek csinálnak olyan valamit a hajunkból, amit még a hajlakktól kábult agyunk sem fogad be túlzott örömmel. A vizes haj vágása mindig cseles, hiszen a száraz haj esése és formája teljesen más. Érdemes bevárni a félszáraz állapotot és csak akkor kaszabolni, ebből általában ritkábban van baj. A szalonok színskálái viszonylag megbízhatóak, hiszen ellenőrizheted, hogy fénynél, félhomályban hogyan változik az árnyalat. A keverésnél nincs mese, feltétel nélkül meg kell bíznod fodrászodban, hiszen a halál egyforma, számozott tubusok dzsungelében elég nehéz eligazodni. Miután végig ülted azt a 20-30 percet és szőkítés esetén már legszívesebben véresre kaparnád a fejbőröd, végre lemossák a festéket. Persze vizes hajon a szín még nem mond semmit, szóval vársz. Óllócsattogtatás, hajszárító kikapcs és az ismerős kérdés "Na milyen lett?" Jobb esetben a csillogó szemeid beszélnek helyetted és örömmel perkálsz, vagy félig sokkosan nézed magad a tükörben. Ilyenkor az sem segít, ha megmutatják tükörrel, hogy milyen a séród hátul, hiszen viszonylag ritkán szemezel a tarkóddal. Dönteni kell! Felállsz és hazáig kifundálod, hogy a következő hetekben sapkában járj vagy kendőben, vagy illedelmesen kifejezed nemtetszésed és bevállalsz egy másik fazont.



olvass tovább

Ki matat a fejünkön?

3360

Vannak azok a bizalmi szolgáltatások, amelyeket úgy veszünk igénybe, hogy jó alaposan megvizslatjuk, hogy kinek adunk bizalmat. Ilyen a fodrász, a kozmetikus, nyilván a nőgyógyász is, de most maradjunk csak azoknál a szolgáltatásoknál, amelyeket nem kényszerből veszünk igénybe. Tehát a szépülésünk a célunk. Kinek a kezébe adunk ollót, különböző vegyszereket, hogy bátran essen neki a fejünknek? A kozmetikusok, fodrászok hírei tipikusan szájról szájra terjednek, nem a cégjegyzékben böngészve találunk rá az igazira.

Henya és a mesterek

Valakin meglátsz egy jó hárét, és már kérdezed is: "Ki vágja a fejed?" Legalábbis én még félidegenekhez is hajlamos voltam odamenni, amikor a fodrászom elköltözött külföldre. Pécs város legkirályabb borbélya volt az első fodrászom, akihez nyolc kerek éven át hűséges voltam. Képes voltam hazajárni fodrászhoz, mert annyira nem gondoltam, hogy valaha is váltanom kell. Aztán jöttek az ínséges idők, Kornél elköltözött Belgiumba, én itt maradtam fodrász nélkül. Hosszú-hosszú ideig lestem minden szembejövő fejét, de nem találtam olyan hajat, amiről azt gondolhattam volna, na igen, ez az! Aztán egy új munkahelyre kerültem, ahol egy csajnak nagyon szép haja volt, rögtön lecsaptam rá, kiderült, hogy ő vágja magának. Na, akkor bátorság, ez csak egy haj, majd kinő, a kendők is jól állnak, hát vágjon bele. Belevágott. Jó lett, de valahogy nem tudott elszakadni egy bizonyos formától, én meg odavagyok, hogy minden alkalom után más legyen a lényeg, hát elkezdtem keresgélni. És megleltem Barnát. Barna csendes srác, csak vág és vág, néz a nagy szemeivel és már a folyamattól libabőrös lesz az ember, mert tudja, hogy ami kikerül alóla, az jó. Bár nem beszélem meg vele a legapróbb történeseket, nem csacsogunk, nem röhögünk vinnyogva, nem pezsgőzünk - igen, Kornéllal ezeket csináltuk -, de ügyes és nekem ez elég. Beülök a fodrászszékbe, megkérdezi mit szeretnék, én csak annyit mondok: "Azt csinálsz, amit akarsz" - és lazítok. Tudom, hogy jó a vége. Persze nem mondom, hogy eddig minden alkalommal száz százalékig elégedett voltam az alkotásaival, mert sajnos ő is rácsúszott az asszimmetria gyönyöreire, ami nekem egyáltalán nem tetszett, legalábbis nem azokban a megnyilvánulásokban, ahogy a fejemre kerültek. Ez a bizalom ára. Az ősszel megpróbáltam váltani, mert épp hetekre előre be volt táblázva, nekem meg hirtelen kellett szép fej. Elmentem egy másik "sztárfodrászhoz", aki bár gyönyörűen dolgozott, de beszélgetésünk során egy olyan személyre terelődött a szó, akit én nem emelek a mennyekbe, míg a fodrász igen, így visszatértem csendes Barnához egy kis félrelépést követően. Nekem fontos, hogy ne kelljen kész tervekkel előállnom a fodrásznál a hajam formáját illetően, ne kelljen fényképet mutogatnom - ezt sok fodrász ki nem állhatja egyébként-, és ha úgy tartja a kedvem rakoncátlankodhassak, cseveghessek vele, de viselje el, ha relaxálni akarok. Barna ilyen. Imádom. a kozmetikussal hasonló a helyzet. A pasimnak elég problémás a bőre és tudom, hogy a kozmetikusa jól helyre tudja tenni, így hát, amikor úgy érzem - szökő évente egyszer -, hogy nekem most szükségem van egy kezelésre, akkor csakis hozzá megyek. Kedves, simulékony, húsz éve arcokat pakol, nem kínoz, ha fáj, megáll, ha ömlik a könnyem a szemöldök igazítástól, szóval figyel rám.

Zsófi

Fodrász ügyben sokáig tanácstalan voltam, hosszasan járkáltam olyanokhoz, akiket valaki ajánlott, de egyikükhöz sem fűzött semmilyen viszony, még a hajakhoz sem, amiket a fejemre raktak. Aztán megtörtént, hogy előző munkahelyem szomszédságában nyílt egy fodrászat, és akkoriban - is - folyton időhiánnyal küszködtem, így egyik nap beestem, és rátaláltam Jankára. Janka egyrészt elképesztően cuki, másrészt valahogy szereti a kezét a hajam. Voltam már nála hosszú hajú, és a váll alá érőt is ő nyeste vissza egészen rövidre. Sose mondom, milyet szeretnék, mindig valahogyan alakul, és együtt örülünk az eredménynek. Mindezek mellett cserfes és vicces és szeretek ott lenni, mert mérhetetlen vidámságával elfeledteti sötét gondolataimat a világ és az emberek rothadásáról. Janka-terápia működik.



olvass tovább

Koczka - a tevékeny álmodozó

4772

Az egyik legjobb dolog, ha olyan emberekkel ismerkedhetünk meg, hozhatunk össze közös munkákat, akik tehetségesek, elismertek, szenvedélyesen szeretik azt, amivel foglalkoznak, de ezzel együtt nem felejtik el, honnan indultak. Ami még nagyon fontos, hogy nem azon problémáznak, mi nincs, hanem azon gondolkoznak, hogy miből, mit, és hogyan lehet összehozni. Az ilyen típusú emberek nem ijednek meg az akadályoktól, mindig a maximumot nyújtják, és állandóan készen állnak a megújulásra, új ötletekre. Velük élmény együtt dolgozni, mert a közös lelkesedés, a hasonló célok, és hozzáállás, egymást inspirálják, amiből világszínvonalú eredmények születhetnek.

Ezen a héten, egy ilyen embert szeretnék bemutatni nektek, akinek a munkája épp úgy lenyűgözött, mint az egyénisége, és a látásmódja. Ő Koczka, a rendkívül tehetséges, sok-sok díjat nyert sztárfodrász, aki szűnni nem akaró lelkesedéssel kutatja az új lehetőségeket. Nem szerettünk volna egy kommersz interjút készíteni a szokásos kérdésekkel, így a folytatásban saját magáról, gondolkodásmódjáról, szakmai vágyairól és arról ír nektek, hogy mit jelent számára a hivatása. A galériában betekinthettek munkájába, illetve a szalonjába is, ami épp úgy, mint egy általa készített haj egyedi és nagyon Koczkás.

Frizurákért klikk ide!



olvass tovább

Halott lelkek fodrászai

5527

Régóta tudjuk, hogy a bizarr és különc arcok legalább akkora létjogosultsággal bírnak a divat világában, mint a legkifinomultabb tervezők. Következésképpen szó sem lesz konvencionális szabásvonalakról, jól bejáratott frizurákról, hiszen mostani főszereplőink munkásságát még maga Sweeney Todd is megirigyelné, hiszen van itt minden: álmosvölgyi miliő, szétcincált hajak, csattogó ollók, morbid szalonok és mesés karrierek.

Charlie és a hajgyár

Bár még csak huszonhárom éves, Charlie Le Mindu már most álomkarriert tudhat magáénak, amit pusztán önmagának és végtelen fantáziavilágának köszönhet. Nem kis elrugaszkodottság szükséges ahhoz, hogy valaki a levágott emberi hajban lássa meg a potenciális alapanyagot egy nadrághoz vagy táskához. Nos, Charlie ezt teszi, jóllehet karrierjét "csak" fodrászként kezdte - bár nem a hagyományos felállásban. Charlie tizenhárom évesen szeretett bele a hajvágásba, amikor nagyanyja Bordeaux-i szalonjában először fogott hajvágó ollót a kezébe. A családi háttér nemcsak a nagyi oldaláról adott kellő löketet a srác karrierjéhez, hiszen szülei autószerelőként dolgoztak -igen, anyja is- de emellett a festészet és a régi használati tárgyak megbütykölése is a hétköznapok részét képezte. A parókakészítő mester a lehető legjobb helyen kezdett karrierje alapozásába, amikor beállt a Le Petit Salon fodrászai közé. Az ominózus szalon profiljához az ivászat és a dohányzás éppúgy hozzátartozik mint a hajfestés, szóval valahol a kocsma és fodrászat metszéspontján áll. A közös berúgás és a folyton dübörgő punk zene nem szegte Charlie kedvét, sőt mi több, saját elmondása szerint rengeteget tanult abban az időben. Bár már a sörözéssel egybekötött hajvágás is rendhagyónak tűnik a mi jól megszokott mosás-vágás-szárítás-perkálás rendszerünkben, de ez még csak a jéghegy csúcsa. A kétezres évek elején Charlie berlini klubokban dolgozott, de nem a sörcsap mögött állt, még csak nem is ruhatáros volt, hanem fodrász. Igen, a német fővárosban szeretik összekötni a kellemest a hasznossal, így akad olyan szórakozóhely, ami saját fodrászattal is rendelkezik. Mi más passzolhatott volna jobban a rebellis hajszobrászhoz, mint az este tizenegykor kezdődő, és hajnali hatkor végződő munkaidő? Ja, és ne feledjük, főhősünk ekkor még csak tizenöt éves volt.

Charlie munkáit itt csekkold!



olvass tovább

Életveszélyes szépségszalonok

8404

Ellazulsz, megszépülsz, kipletykálod magad – nagyjából ilyen elvárásokkal lépsz be egy szépségszalonba, és rendszerint eszedbe sem jut, hogy akár életveszélyes fertőzéseket is összeszedhetsz egy-egy kezelés során. Pedig ennek a veszélye is fennáll, legalábbis erre figyelmeztet a brit Egészségvédelmi Hivatal nemrég közzétett figyelmeztetése.



olvass tovább