filmek

Gyerekszínészek

455

Bár tényleg úgy gondolom, gyerekként rivaldafényben lenni egyáltalán nem egészséges dolog, a filmművészet mégsem lehet meg nélkülük. Ha a mozi valósághű szeretne lenni, nem tarthatja távol a kiskorúakat a filmezéstől, arról nem is beszélve, hogy sokszor épp az ő jelenlétük hozza meg a sikert, s a magas nézőszámot. Általában ők adják a humort, a vidámságot, a "cukiságot". Gyerekszereplővel közelebb a tuti siker. Mindig ámultam rajtuk. Azokon is, akik "csak" fel-le rohangáló, a felnőttek orra alá borsot törő rosszcsontot alakítanak, de még inkább azokon, akik mélyebbre hatoló drámai szerepeket is kapnak. Szinte felfoghatatlan, hogyan tud egy 6-8 éves kissrác olyan érzelmeket hitelesen eljátszani, amelyek létezéséről még nem is tud. Ha találkozott is hasonlóval, nem értheti azt még pszichológiai mélységekben.

Mennyire nehéz lehet a rendezőnek, a színésztársaknak, s leginkább a gyereknek. Nem beszélve a munkafegyelemről, hetekig, hónapokig tartó 12-14 órás forgatásokon való egyenletes teljesítésről. Ugyanazt a figurát ugyanolyan jól hozni. Mindez onnan jutott eszembe, hogy nemrég láttam A csend fogságában című filmet, amelyben egy kisfiú autistát játszik. Szerepe szerint szexuális erőszak áldozata, szüleivel nagy problémák vannak, majd gyilkosságokat lát, nővérével szolidáris, de közben mély fájdalommal átélt igazságérzete van. Ezek egy korabelinek szerintem még átélhetetlen dolgok, s ráadásul a történteket betegsége miatt nem is a hagyományos módon dolgozza fel. Az autista kisfiút alakító Ben Faulkner mindössze egyetlen filmben játszik, fotót alig lehet fellelni róla a világhálón, filmje trailerében nem is említik meg a szereplők közt. Érthetetlennek tűnik ez mindazok után, milyen átéléssel alakítja szerepét. Persze lehet, hogy szülei még csírájában elfojtották a sztárolását.



olvass tovább

Sztereo-kópia filmpályázat

651

A nők és férfiak esélyegyenlőségének témájában a Jól-lét alapítvány húsz másodperces társadalmi célú hirdetéseket vár, akár magánszemélyektől, akár vállalkozásoktól és civilektől is. A  beadási határidő április 20.-a, az első három helyezett közt összesen egymillió forintot osztanak ki, az első helyezett ebből ötszázezret kap. A zsűri szakmabeli reklámosokból és közeléti személyiségekből áll össze, a pályázatot a Szocális és Munkaügyi Minisztérium támogatja.

Mégis volt Oscar

664

A legrangosabb filmművészeti díjátadó gála a nyolcvanadik évét élte meg, pedig két hete még úgy tűnt, hogy elmarad a forgatókönyvírók sztrájkja miatt. Az idei díjátadón a filmek többsége nyomasztó, a Coen testvérek (Fargo) által rendezett Nem vénnek való vidék című film, ami egy morbid western, nagy esélyekkel indult, nemcsak a mellékszereplő pszichopata fejvadász, Javier Bardem kapta meg az aranyszobrocskát, hanem ez lett az év filmje és egyben a legjobb forgatókönyv is. A legjobb férfiszínész Daniel Day-Lewis lett a Vérző olajban nyújtott alakításáért, Marion Cotillard pedig Edith Piaf alakításáért kapta a legjobb női főszereplésért járó díjat. Érdemes kitérni az Oscar-gála előtti Arany Málna díjra is, Lindsay Lohan és Eddie Murphy (ez utóbbi a legrosszabb női színész díjjal) lettek az év cikijei.

Daniel Day-Lewis, Tilda Swinton, Marion Cotillard és Javier Bardem

Melyik filmet láttad eddig a legtöbbször?

747

Ment tegnap este az Elemi ösztön újra a tévében, és eszembe jutott, hogy már legalább 10-szer láttam, először még Pécsett a Tamás barátommal. Lehet, hogy ez soknak tűnik, mégis volt olyan mozi, melyet még ennél is többször néztem meg, pontosan 26-szor eddig. Találjátok ki mi lehetett ez? Annyit elárulok, hogy már írtam róla a blogban, csak meg kell keresni.

Aztán meg arra is kíváncsi lennék, hogy nektek melyik volt az a film, amit eddig a legtöbbször láttatok, és emlékeztek-e rá, hogy eddig hányszor.

Köszönjük Gus!

Asszony az űrben

760

Mézga Géza asszonya, Paula is jókat mulatott az űrben, bár mindig hisztizett a Hufnáger Pistiért. A közös Barbarellában és Mézgáékban az, hogy mindkettő 1968-69-ben készült, mindkettő pszichedelikus környezetben játszódik, és mindkettőnek kultuszkövetkezménye lett. Az előbbi Jane Fondája remek választás volt, mert karaktere nagyban meghatározta az utána következő űrbéli nő ábárázolását, ami mára meglehetősen átformálódott egy szupererős, pasis, robotszerű lénnyé. Igazi retro képek következnek az űrből, ahol az űrnő latex kezeslábasban, fegyverrel a kezében fekszik egy halom szőrön, vagy épp aprócska bikiniben várja az újabb űrszörnyek támadását. Belegondoltatok már abba, hogyan fog kinézni a nő évszázadok múlva? Valóban az űrben fogunk élni? És ha igen, akkor ilyen cuccokban lebegünk majd? A fehér csizmát fekete csíkkal kérjük.