figyelem

Halott figyelem

5065

"Egy rendszer képessége több mint egy feladat párhuzamos, vagy annak látszatát keltő módon történő futtatására." - ez a multitasking. Bár korábban a számítógépekre volt jellemző ez a tulajdonság, manapság egyre gyakoribb, hogy akik online is élnek igyekeznek ezt a preferenciát átvenni, viszont az emberi agy erre kevésbé képes, mint a technikai rendszerek. Miről is van szó? Irdatlan gyorsan természetes közegünké vált az internet, sőt bármilyen digitális környezet, ezért egyáltalán nem furcsa az, ha egyszerre több dologra figyelünk. Ha most megnézitek a keresőtöket, tuti, hogy több oldal nyitva van, zenét hallgattok, videókat néztek, híreket olvastok, twiteren jelen vagytok, facebook aktivitásotok is rendben van... szóval egyszerre biztosan nem egy dologgal foglalkoztok. Klasszikus multitaskok vagyunk. Kérdés az, hogy ebből a rengeteg információból mi marad meg?



olvass tovább

Két korty művészet

5604

Ha csak halvány, porban csúszó másolatát ismernénk ajándékozás szempontjából annak, amit a japánok teaművészet néven képesek embertársaiknak nyújtani, máris teljesebb társadalom lehetnénk. Ebből az írásból magunkévá tenni bizonyára nem leszünk képesek a tea kultúrájának mélységét és szépségét, de talán egy picivel közelebb kerülhetünk ahhoz, hogy megértsük, mit jelent a figyelem, a koncentráció, az alázat, a "mindent a vendégért" művészete.

Ha a teaszertartásként elhíresült eseményt külső szemmel, avatatlanként figyeljük, teljes értetlenséggel állhatunk az előtt, amit látunk: mire ez a nagy felhajtás? Arra a két korty instant teára, amit látványos hókuszpókuszokkal készítenek? Nos, igen. És minél több héjat hámozunk le erről az egyszerű, s mégis túlkörülményeskedett jelenségről, annál csöndesebbé és mélyebbé válik döbbenetünk, elismerésünk és irigységünk. A napokban az Urasenke nevet viselő Magyarországi Japán Tea Egyesület bemutató előadásán jártunk, ahol a teaművészetet egy évig helyben tanuló Kontor Kornélia vezette be az érdeklődőket az évszázados tradíció előszobájába. Amit ott kaptunk, s amiből egy picit nektek is átadunk, vehető megtiszteltetésnek, ugyanis fehér ember előtt sokáig titkos világ volt ez, manapság is csak egyetlen olyan ág, az Urasenke ág létezik, ami a nyugatiak előtt is megnyitotta kapuit, s egyben ez az az ág is, ami intézményesítette a teaművészet átadását, oktatását. A többi ág teamesterei nem hivatalos keretek között, otthon oktatnak.

Kattints a galériáért!

Bár mint említettük, legtöbben teaszertartásként ismerjük ezt a jellegzetes rituálét, mégis szerencsésebb a teaművészet megnevezés, a Chadō, ami szó szerinti fordításban annyit tesz, a tea útja. A tea útja pedig magába foglalja elkészítésének, felszolgálásának és fogyasztásának módszerét, s mindazt a művészeti és filozófiai tudást, ami ezekben az aktusokban tökéletes formában és letisztultságban egyesül. Akármilyen merészen is hangzik elsőre, a teaművészet valójában összefoglalja a japán tradicionális művészeteket, tökéletesítésére pedig egy élet is kevés, egy olyan élet, ami a tea útján járva egészen különlegessé válik.



olvass tovább

Szemfényvesztés a moziban

8003

A film fiatal művészet; sok korszakalkotó művet ismerünk, de akik értő szemmel járnak moziba, pontosan tudják, hogy csak nemrég alakultak ki a kifejezőeszközei. Némi leegyszerűsítéssel: a Lumiére-fivérek összehozták a technikát, Orson Welles lefektette az alapokat, Hitchcock simára polírozta az eszközöket, amelyeket Spielberg és a többiek azóta is használnak. A tét: szórakoztató, a közönség figyelmét folyamatosan lekötő, izgalmas filmeket készíteni.

A feszültség megteremtése és fenntartása (magyarul: a suspense) a legnehezebb feladat egy rendező számára. A közhiedelemmel ellentétben ez nem a történeten múlik, sőt, magának a sztorinak csak érintőleges köze van ehhez. Láttunk már olyat, hogy egy csavaros krimiből dögunalmas film készült, pedig nem is írták át, de olyat is, hogy egy nehezen érthető, a felszínes néző türelmét kikezdő, művészi igénnyel megírt történetből olyan mozit forgattak, hogy két és fél óra alatt szabályosan lekaparjuk a szék karfáját az izgalomtól – igaz, ehhez egy olyan zseni kell, mint David Lynch, aki a például a Mulholland Drive-val érte el ezt a teljesítményt.

olvass tovább