festészet

Vásznon az illegális művészet

3146

Fess vászonra graffitit!

Képet kenyérért

3768

Weiler Péter úgy döntött, hogy tárlatának képeiről több ezer sorszámozott és dedikált nyomatot készít. Az így sokszorosított műalkotásokat most a Menhely Alapítvánnyal karöltve Magyarország hajléktalanjai között osztják szét azzal a céllal, hogy a hajléktalanok a képeket az utcán saját hasznukra értékesíthessék. A budapesti tárlat mellett így egy országos nyílt, utcai kiállítás jön létre, amiben mindannyian részt vehetünk, és segíthetünk. Weiler Péter festőművész James Dean riport című tárlata 2009. május 8-án nyílik a Werk Film, Stílus és Kommunikációs Akadémia (Budapest, V. ker. Arany János u. 10. 4. emelet) termeiben. A művész egyedi ötletével az egész országot szeretné bevonni a kiállításba, mindezt jótékony céllal.

„Árusítsák a műveimet a hajléktalanok a piros lámpánál, az utcán, az aluljárókban. Kerüljön a művészet be a nagyvárosi élet mindennapjaiba, fogadják szeretettel, és tetszőleges összeggel tegyék boldoggá azt, aki ezt önöknek átnyújtja. Sok ezer dedikált és sorszámozott képet osztok szét, hogy a szegények minél több pénzt gyűjthessenek. A mai gazdasági válságban az országból sokan kénytelenek megtapasztalni, hogy elég egyetlen rossz döntés,  hogy valaki elveszítse az otthonát. Álljon a művészet az ő pártjukon, hívjuk fel ezzel az akcióval egymás kölcsönös segítésére a figyelmet. Adjunk képet kenyérért.” – nyilatkozta Weiler Péter. 



olvass tovább

Van benne valami...

4979

Időről időre felbukkan az életemben, és mindannyiszor lenyűgöz. Ő Audrey Kawasaki, a fiatal kora ellenére világhírnévre szert tett festő. Figurái annyira egyediek és megkapóak, hogy nem csak akkor hatnak rád, mikor nézed őket, hanem ott maradnak a tudatodban, időnként fel-felbukkanva onnan.

Ki is ő?

Bár már van róla szócikk a wikipedián, sokat nem tudunk róla, mindössze annyit, hogy 1982-ben született Kaliforniában, s New Yorkban végzett szakirányú iskolát, azaz nem végzett, hisz otthagyta a diploma előtt, de sebaj, hisz mára így is elismert tagja a New York-i művészvilágnak.

Mit csinál?

Megkapó nőalakokat fest szigorúan fa háttérre, szabadkézzel. Képei és alakjai egyszerre kislányosak, erotikusak, bájosak, melankolikusak, mosolygósak, elgondolkodtatók. Pasztellszínekben úszó, hatalmas szemű lánykák, amiknek egészen különös hangulatot kölcsönöz a természetes háttér, aminek köszönhetően nem csak az ábrák, de a "vászon" is minden alkalommal más és más. Többnyire úgy határozzák meg stílusát, mint a manga és az art nouveau keverékét. Akárhogyis, imádnivaló.

Kattints a képekért!

Kultúrsokk

5451

Nem értitek a művészetet? Szerencsére ez azon szegmense életünknek, amit nem is kell érteni. Közhelycsászárlány leszek, de azért kinyögöm: érezd, asszociálj, mindegy mire, ne érdekeljen, hogy mit akar mondani, gyönyörködj, gondolkozz, legyen más élményed, mint a többieknek! Sokszor azért hagyok ki egy-egy kiállítást, mert az ajánlók olyannyira modoros, már-már érthetetlen stílusban íródnak - még a szövegben is művészieskednek  az illetékesek -, hogy semmi kedvem sznobulni. Egyébként is herótom van az olyan eseményektől, mint a kiállításmegnyitók: száraz pogácsa, még szárazabb bor, hiénák, akik csak a büféasztalt stírölik, majd amint vége a megnyitóbeszédnek, tülekedve meg is támadják. Mindezek ellenére van a képzőművészetnek egy intim bája. Hiszen minden tárgy mögött ott egy individuum, akivel össze lehet kacsintani, ahogy ráérzel bármelyik alkotására, megérted a szüzsét. Télen egyébként is mit csinálnánk? Opciók: kocsma, klub, barátoknál ejtőzés, mozi, könyv. Kicsit unalmassá válik egy-két hónap alatt. Egyébként is az év vége sokunkat megpörgetett, hát most épp itt az ideje, hogy elvonuljunk a tömeg elől, elmélyedjünk a vizualitás által létrehozott gondolatainkban. Tényleg frissítő.

Ferenczy Zsolt kiállítása legyen az első, amit ajánlok. Nagyon vártam már a megnyitót - hogy ellentmondjak saját magamnak -, mert egy filozófus Kukla Krisztián nyitotta meg a kiállítást. A meghívóhoz csatolt ajánlón megint többször át kellett rágnom magam, bár azt hittem, jó a szövegértési képességem. Ami megfogott a szövegből, azt is a filozófus gondolatébresztőjének köszönhetem: "A gyermek számára a világ sarkokkal és élekkel rendelkező tereptárgyak összessége, vagy jobban mondva lehetőségek, mégpedig a megütközés nélküli beleütközés lehetőségei. A csodálkozás, hogy másképp is lehet, a nézőpont megváltoztatásának lehetősége a szó szoros értelmében kikerekíti a világot, s a tájékozódás ezentúl mindenek előtt azt jelenti, hogy megtanuljuk elkerülni az ütközést. Ferenczy Zsolt képei a kikerekedett, ám tereptárgyakkal telített világ tapasztalatát fedeztetik fel, s e kerek világ megdöbbentő vidámságára és egyszersmind fenyegető voltára hívják fel a figyelmet." Ehhez képest a kiállítás a következőt adagolta a fejembe: vajon, nekem vagy a művésznek csalódás, ha képeit nem úgy értelmezem, ahogy ő akarta? Végül is számoljon vele, meghívott, én vizitáltam. Egy kedves olvasónk mondta: "Senkinek ne legyen csalódás! Annyi műalkotásunk van, ahány ember látja/hallja őket. Minél több ember elmondja eltérő benyomását, annál jobban tudjuk, mit is csináltunk. Csak az csalódás, ha az illető nem értelmezi sehogy...". Talán erre is reflektál Kukla Krisztián filozófus gondolata a kiállításról: "A retina és a világ közé mindig beékelődik valami, a látás és a vizualitás sohasem feleltethetők meg teljesen egymásnak." - nézzétek meg, mi van a retinátok és a képek között! Ferenczy Zsolt Vizit című kiállítása a Godot Galériában egészen február 6-ig megtekinthető keddtől péntekig 10 és 18, szombaton 10 és 13 óra között.

Ha már a Godot-nál tartunk, akkor semmiképpen nem hagyhatjuk ki az irodalmi estek következő szessönjét, ami január 13-án lesz, és nem másról szól majd, mint az utóbbi hetek egyik kedvenc témájáról, vagyis a nők szerepéről a művészetben, az irodalomban, a zenében, tehát mindenben, ami nem a tűzhely és a hivatalos munka. A Tűzraktérben megrendezett estén olyan írónők beszélgetnek, akik a verbális eszközök mellett a zenét is felhasználják önmaguk, érzéseik és gondolataik kifejezésére. Írónők valamennyien, s most két oldalukat mutatják meg: hogyan lehet az írást és a zenélést összeegyeztetni, könnyebb-e ez egy zenésznek, aki a ritmust máshogyan is ismeri? Hangjegyek, ütemek, az írás nyelve, saját hang és saját világ.  Honnan a szerelem a zene iránt? A zene és irodalom izgalmas viszonyáról beszélgetnek Czapáry Veronikával, és a felolvasás közben mindannyian élő zenei bemutatóval is szolgálnak. Fellép: Bárdos Deák Ágnes (próza, ének), Esze Dóra (áriák, próza), Kiss Judit Ágnes (oboa, próza, megzenésített versek) és zenészek: Bollobás Boglárka (zongora), Darvas Kristóf (zongora) Hajnal Márton (harmonika), Pintye László (gitár)



olvass tovább