felmérés

Divatos szokások

3514

A mycotcot adatlapotokon is válaszolhattok arra a kérdésre, hogy "Milyen gyakran költesz magadra?", de vajon a szélesebb magyar társadalomnak milyenek a vásárlási szokásai, és főleg a divattermékekkel kapcsolatosan milyenek? A GFK Hungária Piackutató Intézet végzett egy tanulmányt, mely a magyar családok ruha- és cipővásárlási gyakorlatával foglalkozik. Lássuk.

Kimutatták, hogy egy átlagos magyar család 2008-ban száznyolcezer-ötszáz forintot költött ruhára, amelynek nagyobb részét felsőruházati termékek tették ki. Azért ez elgondolkodtató... Ha egy átlagos családon négy főt értünk, akkor az fejenként csak kicsivel több, mint huszonötezer forint évente(!), de egy háromfős családnál is éppen, hogy csak harmincezer fölé rúg.  Gondoljunk csak bele… Lefogadom, hogy azért egy átlag cotcot olvasó is jóval többet költ ennél divatra egy év alatt... Az átlag mégis ez, tehát vannak, akik rettentően keveset költenek ruházkodásra, ők tényleg csak a legszükségesebbeket veszik meg, míg az átlagot adó másik csoport tagjai jóval évi huszonötezer felett költekeznek, tehát rettentően nagy a különbség. Nálunk csak két véglet létezik, az egyik az olcsót keresi, míg a másik csoportnak nagy az igénye a márkás és drága termékek iránt.

Pontos számokban kifejezve 2008-ban a ruházati piac kétszázharminckilencmillió darab terméket adott el, a forgalom értéke pedig háromszázhatvanmilliárd forint felett volt. 



olvass tovább

Tipikus kamaszok

3632

Amikor írjuk a cikkeket, kitaláljuk a témákat, és figyeljük a kommentjeiteket, arra vagyunk kíváncsiak a leginkább, hogy mi az, ami érdekel benneteket, amiről beszéltek, amire a legjobban figyeltek. A Fanta TrendRiport pont egy éve kezdte kutatni a fiatalok szokásait, értékrendjét Ságvári Bence szociológus szerkesztésével. A múlt héten pedig ezen riportsorozat a negyedik fejezete látott napvilágot. Az első riport a digitális világhoz, divathoz, a zenéhez való viszonyotokat dolgozta fel, legutóbb pedig a fiatalok jövőképét tanulmányozták. A most kiadott összefoglaló a természethez, a természetességhez, a legális káros szenvedélyekhez fűződő viszonyt boncolgatja, valamint azt, hogy a tizennyolc-huszonöt év közöttiek milyen viszonyban vannak saját testükkel.

Infóhullám

Ma már szorosan hozzátartozik kultúránkhoz, hogy a környezeti kockázatoktól hangos világunk, ezt böfögi a zenei csatornáktól kezdve a kulturális magazinokon át a női lapokig minden, és persze mi is. Folyamatosan figyelmeztetnek minket arra, hogy ne pazaroljunk, a Föld erőforrásai végesek. Ezek nagyon fontosak ahhoz, hogy a társadalmi szemléletváltozás megtörténjen ebben a fontos témában. Talán ezeknek az elsöprő információknak is köszönhető, hogy a fiatalok több mint fele - saját bevallásuk szerint - szelektíven gyűjti a szemetet és takarékoskodik az energiával, legyen szó áramról vagy vízről. A fogyasztásban is megmutatkozik a természetességre való igény, még a táplálkozásban is. A reprezentatív kutatásban részt vett minden harmadik csaj és minden negyedik srác elutasítja azokat a kozmetikumokat, amelyek előállítása során állatkísérleteket hajtottak végre. Annak ellenére, hogy leginkább pro és kontra érveket hallunk csak a klónozásról, a génmanipulációról, emiatt a technológia miatt igen magas szintű aggodalom - a lányok hetvennyolc, míg a fiúk ötvenhat százaléka komolyan aggódik a klónozásban rejlő veszélyek miatt -, de a génmódosított alapanyagból készülő ételek elutasítása is több mint ötven százalék. 

Ki vagy? Amit megeszel...

A természetességhez szorosan kapcsolódik az étkezés is. Mindenki egyetért abban, hogy a természetes alapanyagok, a kiegyensúlyozott étrend nélkül elképzelhetetlen a megfelelő életvitel. A megkérdezett fiatalok körében a legnépszerűbb italok az ásványvíz, a tea és a tej. A gyümölcslevek és a szénsavas üdítőitalok a fiatalok felénél beficcennek a mindennapokban. Érdekes eredményt hozott a kávéfogyasztás felmérése: míg a tizennyolc-huszonöt év közöttiek egyharmada minden nap kávézik, csaknem ugyanekkora része a felmérés alanyainak soha nem él a koffeines itallal. Nyilván a koffeinmámor jellemzőbb a dolgozó nőkre és férfiakra mint a diákokra, bár egy-egy vizsgaidőszak tud némi pluszt adni a statisztikának. A lányok hatvan százaléka minden nap eszik némi édességet, csokit, egyéb nyalánkságot, míg a fiúknak "csak" fele hódol ennek a szenvedélynek. A gyorséttermek legfőbb célcsoportja, pont a tizennyolc-huszonöt év közötti - jelen tanulmányban megkérdezett - fiatalok, akiknek az egyharmada ezeket a gyorskajáldákat rendszeresen látogatja. Érdekes eredményt hozott viszont a lakhely szerinti felmérés: a fővárosi fiatalok huszonhét százaléka látogatja csak rendszeresen a burgerest, a megyeszékhelyen élők harmincnégy százaléka, és még a kistelepülésen élők aránya is magasabb, mint a budapestieké, pontosan huszonkilenc. Az urbánus gasztrokultúra szerves részét képezi ma már az olasz és a török ételek mindennapos fogyasztása, rendszeresen eszünk gyrost és pizzát. 



olvass tovább

Új drogok fújnak

4158

A minap belefutottam egy hírbe, miszerint a britek átvették a vezetést Európában a kokainfogyasztást illetően. Ennek értelmében az Egyesült Királyságban több mint egymillió rendszeres (!) kokainfogyasztó él - az ország lakossága hatvan millió, öregestül, gyerekestül, s ebből minden hatvanadik rendszeresen szippantgatja a fehér port.

A növekvő kereslet mellett az árak is csökkentek, míg a kilencvenes évek elején egy gramm 131 dollárba került, addig 2007-ben már csak kilencven körül kellett csengetni érte. Persze nemcsak az ár változott, hanem a minőség is, a Sun értesülései szerint a forgalomban lévő kokainnak mintegy harmada nagyjából kilenc százalékos tisztaságú, azaz a megvásárolt anyag killencvenegy százaléka egyéb adalékanyagokbóé tevődik össze. Nem ritkán még ennél is szennyezettebb anyagra bukkannak a hatóságok. Igen elgondolkodtató mindez, hisz a drogfogyasztás minden erőfeszítés dacára nemhogy csökkenne, épp ellenkezőleg, egyre csak nő, s ezzel együtt nő a szennyezettségből fakadó veszély is. Mivel egy vásárlónak fogalma sincs róla, hogy mi is kerül a zacsiba, minden alkalommal kockáztatja, hogy előre nem várt hatások érik szervezetét.

Arra fel lehet készülni, s arra gyerekeinket is fel tudjuk készíteni, mit várhat, ha kokaint vagy egyéb drogokat fogyaszt, de arra nem, hogy a termesztők vagy éppen a dealerek által belekevert ismeretlen kemikáliákra és vegyszerekre hogyan reagál az emberi test. A droggal kapcsolatos ártalomcsökkentő politikának éppen ezért régi vesszőparipája a szórakozóhelyekre kitelepülő drogvizsgáló állomások üzemeltetésének fontossága, hisz így legalább tisztában lehet vele egy fiatal, hogy mi az, amit épp magába készül tömni. Még logikusabbnak tűnik ez a lépés, ha hozzávesszük azt az adatot, hogy minden huszadik 15-16 éves angol srác már kokózott életében, és három százalékuk már a crackkel is megismerkedett... Londoni ismerőseink arról is beszámoltak, sajnos hallottak már olyan halálesetekről, mikor az egész estés szippantgatás utáni erekcióhiányt kiküszöbölendő fiatal fiúk potencianövelő gyógyszerekkel zárják az estét, s ezzel rövid életüket is.

Az alábbi videó párszor már körbejárta az internetet, de akárhányszor látom, mindig megdöbbenek. Végignézhetjük, hogyan is készül Kolumbiában a kokain, hányszor és milyen mennyiségű gázolajat, ammóniát vagy éppen kénsavat kevernek a cucchoz, míg elkészül az Európa-szerte áhított fehér por.

A britek egyébként heroinfogyasztásban is elég jól állnak a maguk félmilliójával, és szívnak is sokat, mintegy évi húsz tonna marihuánát, s ezzel a harmadikok Törökország és Oroszország mögött. Amfetaminból hatalmas mennyiséget, majdnem tizennyolc tonnát foglaltak le a hatóságok. Tizennyolc tonna bogyót!



olvass tovább

Most ne, fáj a fejem!

4699

Akár bevalljuk, akár nem, bizony megesik, hogy mondvacsinált indokkal nem bújunk ágyba a párunkkal. Vagy lehet, hogy már épp horizontálisan vagyunk, amikor hárítani kezdjük a közeledést. De mégis mit mondjunk ilyenkor?

Kezdhetnénk azzal, hogy jobb őszintének lenni, de ne tegyük, hiszen valamiért mégis füllentünk. Ha kifogásokról beszélünk, azt gondolnánk, hogy a "Fáj a fejem" viszi a pálmát. Na, ez óriási tévedés, hiszen a közelmúltban összeállított kifogás-listából kiderült, hogy az ominózus mondat csak a harmadik helyre futott be. Bár brit nők bevonásával készítették a kutatást, a kifogások halmaza némileg talán minket is jellemez. Te melyiket mondtad már?



olvass tovább

Anyád a hibás, nem te!

4801

Ugye, hogy szeretjük a brit kutatókat? Most épp azért, mert egy nagyon érdekes felmérést publikáltak, miszerint az háztartásbeli anyák gyerekei jóval egészségesebb életvitelt folytatnak, mint a karrierista nők csemetéi.

A kutatást tizenháromezer brit iskolás bevonásával végezték, majd logikai kapcsolatot kerestek a gyerekek életvitele és a szülők foglalkoztatottsága között. Ha kicsit is belegondolunk a kutatás eredménye józan ésszel is kikövetkeztethető, hiszen egy főállásban dolgozó anyának nincs ideje arra, hogy nonstop felügyelje, hogy mit eszeik a gyerek, illetve hogy mozog-e eleget. A testmozgás elég sarkalatos pont, tekintve, hogy egyre több túlsúlyos gyerek van, és nemcsak Amerikában. A kutatás szerint, minél magasabb beosztásban dolgozik az édesanya, a gyereke annál nagyobb eséllyel lesz elhízott, hiszen a chips és az édesség nassolása a gyerekek harminchét százalékára jellemző, továbbá negyvenegy százalékuk fejében az innivaló egyenlő a cukrozott üdítővel. Ha a felnövekvő generáció fogyasztói szokásai vizsgáljuk, muszáj kitérnünk a tévénézésre, és az egyre népszerűbb internetezésre is, hiszen az iskolás korú gyerekek hatvan százaléka legalább napi két órát fordít az efféle tevékenységekre.

Ha anyu dolgozik, akkor evidens, hogy munkába menet kidobja a sulinál a csemetét, így nem meglepő, hogy testmozgás az iskolai tornaórákra és maximum a hétvégi rohangálásokra korlátozódik. A felmérésben résztvevő gyerekek anyukáinak harminc százaléka mondta azt, hogy az utód születése óta nem dolgozik, vagyis főállású anyaként ténykedik. Ez a szám - tekintve, hogy tizenkétezer gyerekről beszélünk - nem túl magas, azt persze nem szabad kihagyni, hogy a dolgozó nő nem teljesen egyenlő a napi tizenkét órát robotoló asszonykával. A heti munkaórák száma, tizenhattól harminc óráig terjed, ami a mi minimum negyven órás munkahetünk mellett már már nevetségesen hat. Akkor mégis miért alakult ki ez a helyzet? Talán azért, mert a minőségi együtt töltött idő rohamosan csökken, vagyis a közös programok, a kollektív élményszerzés egyre ritkább, és valljuk be, hogy ez nemcsak a britekre jellemző tendencia. Azért az furcsa, hogy a felmérés nem említi a férfiak hatáskörét, ezzel szimplán a nők nyakába varrva a gyerekek egészséges nevelését.