fehérnemű

Bugyipróba a neten

466

Fehérneműt próbálni egyrészt macerás, főleg télen, mikor megközelítőleg nyolc réteget kell lehámoznod magadról, hogy a végén kiderüljön, még csak halványan sem áll jól az a kisnadrág-szerű bugyi, s a melltartó mérete meg sem közelíti valós méreteidet. Ráadásul ez csak azokra a helyekre igaz, ahol egyáltalán fel tudod próbálni a darabokat.

A knickerpicker.com nem csupán a monitor előtti fehérneműnézegetést forradalmasította, de ha nem lenne ennyire nehézkes a használata, még abban is reménykedhetnénk, hogy idővel minden ruharendelős site alkalmazni fogja az ötletet, miszerint igazi nőkön láthatóak az egyes darabok. Persze a hús-vér modellek testalkati választékát bővíteni kéne, a jelenlegi három lány édeskevés. Jó viszont, hogy körbeforgathatóak, s még közelebb is hívhatod őket, hogy lásd, mi hogy is áll pontosan. 

Dita és a Wonderbra

483

A korábbi pin-up majd burlesque lány szerződést kötött a Wonderbra fehérneműk tervezésére. Az előadóművész maga is nagy rajongója és gyűjtője a melltartóknak, bugyiknak, fűzőknek és harisnyatartóknak. Dita három sorozatot tervez a cégnek, mely leginkább az ő ízlését fogja tükrözni, hisz a negyvenes évek a szenvedélye, ami mind megjelenésében, mind a kollekcióban tükröződik majd, ex Mrs. Marilyn Manson ugyanis a kampány arca is lesz. Úgy nyilatkozott, hogy megtisztelő számára a felkérés, mert kiváló minőségűek és gyönyörűek már most is a Wonderbra termékek, és reméli, a nők hétköznapi viseletébe is bekerülnek a darabjai.

A ruha alá néztünk

588

Azonkívül, hogy megakadályozzák felsőruházatunk bepiszkolódását, számtalan oka van annak, hogy fehérneműt hordunk, hiszen a mellünk, lábunk nem piszkít úgy, mint alsó szerveink. Melegít, kényelmes, higiénikus, praktikus de kifejezi szégyenlősségünket és erotikus töltöttségünket is.

Bugyik az ősidőkből

A legősibb bugyogó az ágyékkötő, a lazán leomló, övre rögzített, lábak között áthúzott darab - amit már Tutankamon is hordott -  a szexinek épp nem nevezhető cuccokat a kelet-ibériai barlangrajzokon fedezték fel. Az ókori kultúrákból a művészien megkötött vászon ágyékkötők ismertek, melyeket általában férfiak viseltek, természetesen arannyal hímezve. Biztosan mindenki előtt él az a kép, amikor az ókori görög pasi elveti a diszkoszt és csinos kis ágyékkötő fityeg a lába közt. Vagy meztelen? Mindegy. Már a csajok is hordtak kis bőrből készült bugyogókat és melltartókat. Később a középkori emberek fehérneműje lazábbá vált, az ágyékkötőt leváltotta a laza nadrág, majd a reneszánsz meghozta a fűzőket, abroncsokat, alsószoknyákat, amelyek a külső anyagokat formázták, buggyosra, feszesre, szűkre. 

Sok unalmas évet ugorva aztán láthatjuk, a XVIII. század és az ipari forradalom az alsóneműkre is hatással volt, mivel a szövőgépek lehetővé tették, hogy tömegesen állítsák elő a pamutszöveteket, a sorozatgyártott fehérneműket elkezdhették boltokban árusítani, így mindenki számára elérhetővé váltak, ráadásul színesedtek is a vásznak, nem csak egy árnyalatban álltak rendelkezésre. Mindeközben a századbeli nők úgy érték el, hogy egyenes legyen gerincük, telt a keblük és kerek a válluk, hogy rettentő szorosra húzott fűzőt hordtak - ez a  testet a csípő és a mell között összeszorító, formázó ruhadarab, általában pálcákkal vagy fém-, fa-, halcsont lapocskákkal volt megerősítve. Mint az Elfújta a szélből tudjuk, ez kínok kínját hozta a nőkre, mert nemcsakhogy enni nem tudtak benne, még olyan szobát is létrehoztak, ahol a csajok, miután befűzették magukat elájulhattak, ugyanis az oxigén, bizony nehezen jutott be a fűzővel összeszorított szervekbe. 

Kacér alsószoknyák, kisingek

Az ekkor már igen közismert alsószoknyáról és alsónadrágól sem szabad megfeledkeznünk, a vonzó darabokat a férfiak a középkorban is hordták, a nők persze csak kivételes esetekben húztak alsónadrágot, így például lovagláshoz. A lány- és fiúbugyik 1914-ig hosszúak voltak, nőknek térdig érő, a lábuk között nyitott ruhadarabokat készítettek, alsószoknyából pedig mindig többet is viseltek egymás felett, melynek számát a társadalmi helyzet határozta meg. Az alsószoknyákkal való játszadozás a kacérság egyfajta kifejezésmódja volt, legalábbis annak meg-megvillantása mindenképp célozgatásnak minősült. A XIX. század első általános fehérneműje, amit gyerekek, nők és férfiak egyaránt hordtak, nem más volt, mint a kezes-lábas, mi csuklótól bokáig fedte a ruha alatt a testet, és melegítette is azt. Úgy alakították ki az ülep részét, hogy az lecsatolható volt, így megkönnyítette a pisilés és egyéb dolgok végrehajtását.



olvass tovább