Fent vagy Facebookon?

3443

Virágzanak a közösségi oldalak, a legtöbb ember nagy hévvel töltöget fel képeket, de annál nagyobb örömmel nézegeti mások profilját, hiszen olyan sok infót lehet begyűjteni, egy-egy adatlapról. Ha megvan a név, vagy az iskola könnyen rábukkanhatunk a kiszemelt egyén oldalára, azon keresztül pedig a rokonaira, vagy a barátaira. Egy idő után viszont baromi unalmas tud lenni a céltalan nézelődés, szóval muszáj beújítani valamit. Szerencsére vannak olyan kreatív emberkék, akik az öncélú kutakodáson túl, művész hajlamaikat is ezeken az oldalakon élik ki.

Nézegesd meg a Facebook festményeit!

A brooklyni Matt Held a Facebookon kreatívkodik, méghozzá úgy, hogy megfesti azoknak a portréját, akik erre igényt tartanak. Ha unod már bámulni a balatoni nyaralás alkalmával készült idióta karikatúrát próbálkozz be Mattnél. Ha mázlid van, felvesz a barátaid közé és már indulhat is az egyezkedés, mert a piszkos anyagiak már a közösségi oldalak világába is bekúsztak, szóval nem kell meglepődni, ha a drága művész úr benyújtja a számlát. Az elkészült képet persze szerzői jog védi, tehát azt se gondolja senki, hogy csak úgy szabadon felhasználhatja bármire. Ez viszont senkit se tartsanak vissza attól, hogy beújítson egy portét magáról, hiszen Matt képeiben gyönyörködve kétlem, hogy van ember aki nem nézegetve magáról egy ilyen profi festményt.

Kedd 11:45 monnyonle

3593

Brit tudósok bebizonyították... Na jó nem, de tényleg a briteknél készült a felmérés, melyből kiderül, a dolgozó ember legnagyobb ellensége a kedd délelőtt háromnegyed tizenkettő. Az irodisták ilyenkor érzik magukat a legvacakabbul a következők miatt. A hétfő még elment valahogy, mindenki elkezdett ráhangolódni az újabb munkás hétre, azaz megnyitotta levelezését, konstatálta, hogy egy rakás fontos mail érkezett. Ellenőrizte a dolgok állását, a kollégákkal megbeszélte, kinek hogy telt a vikkend, csekkolta a Facebook aktivitást, megnézett pár videót a youtube-on, listákat készített a teendőkről.  A megkérdezettek ötvenhárom százaléka vallotta azt, hogy a hétfőt ellébecolja, s minden tizedik azt is beismerte, a nap nagy részét a hétvégi képek Facebookra töltögetésével ütötte el.

Eljő azonban a kedd, mikor az ember ráébred, hogy gyakorlatilag semmit nem csinált még, és már a hét második napjának derekán járunk. Nem válaszolt a fontos levelekre, legfeljebb szép színes címkékkel látta el őket, hogy gyakorlatilag eddig nem dolgozott szinte semmit. Ez a felismerés pedig jellemzően akkora stresszt eredményez, hogy az alkalmazottak hajlamosak kihagyni a keddi ebédet, s jellemzően ezen a napon maradnak bent a legtovább, felismerve az előttük álló kemény hetet és az elvesztegetett időt.

Egyetértünk?

Tedd ki te is!

3607

Csak szólunk, hogy mostantól minden cotcotos cikket egy kattintással ki lehet lövöldözni a Facebookra, úgyhogy ha van valami, amit megosztanál, csak klikkülj a nagy kék f logóra a cikk alján, és kész is.

Önguglizás

3716

Nem is nyitunk vitát arról, hogy mindenki megtette már az egoszörfölést, azaz azt, hogy beírta saját nevét a keresőbe, és nyugtázta, ő már valaki, hisz van pár találat, ami azt jelenti, hogy valak lett a net világában is. Aztán persze van, aki csalódottan veszi tudomásul, hogy a világháló még csak hírből sem ismeria nevét, netán azt kell konstatálnia, hogy rajta kívül van még vagy hatezer Gipsz Jakab a világon.

Lehet, hogy nem tudtad, de annak érdekében, hogy mindenki elégedett és beazonosítható legyen a Google rendszerben profilt hozhatunk létre, s ha ezt megtesszük, a jövőben aki utánunk nyomoz, olyan adatlapot böngészhet rólunk, mint amilyet például a Facebookon alkotunk magunkról. (Merthogy ugye az nem kereshető, azaz ha meg is talál ott valaki, csak akkor nézhet beléd, ha te azt megengeded.)

Az adatlapon szerepel a neved, megadhatod elérhetőségeidet, tölthetsz föl magadról fotókat, közzéteheted a megannyi Google alkalmazás mindegyikén történt aktivitásodat, elhelyezhetsz linkeket, fogadhatsz és küldhetsz leveleket, egyszóval pontosan úgy működhetsz, mint bármelyik másik közösségi oldalon, azzal a különbséggel, hogy ezáltal azonnal kereshetővé és megtalálhatóvá válsz, az általad magadról közölt adatok megtekintéséhez nem szükséges regisztráció, s az eddig össze-vissza találatok helyett rendezett formában üzenhetsz magadról a rád kíváncsiaknak, ráadásul ez lesz rólad az első találat.

Természetesen ha gmailt használsz, ha rendszeresen jelölgeted magad a Google Maps-en, ha fotóidat a Picasa-n tárolod, szinte logikusnak tűnik, hogy mindezek mások által is látható rendszerbe áljanak össze. Persze az is elég valószínűnek látszik, hogy a profil létrehozása pillanatokon belül Facebook kompatibilissé válik, így a lusták is kilőhetik magukat a Google-re.

Amolyan sárga oldalak mutáció ez valahol a komolykodás és a jópofizás között, hisz ugyanúgy megadhatod munkahelyedet, vállalkozásaidat, mint szuperképességeidet. Nem közösségépítés tehát, hisz barátokat nem jelölhetsz be, és bevezetése óta nem is olyan népszerű, de igen könnyen elképzelhető, hogy legnagyobb testvérünk éppen írja a haditervet a Facebook leverésére, csak a gombot kell megnyomni...

Az igazi nagytestvér

4687

Sokszor ecseteltük már: a Facebook szórakoztató és hasznos, bár addiktív. A szerkesztőségünk és a baráti társaságunk nagy része előszeretettel használja az ott található alkalmazásokat, postolnak mindenféle vicces dolgokat, amiket mi persze lájkolunk, kommentálunk, továbbítunk. Videók, fotók tömkelegét nézzük végig, sokszor azt sem értjük miért, de csináljuk. Jómagam sem titkolom, rajta vagyok a Facebookon, reggelente a levelezőprogramommal együtt kapcsolom be, online maradok szinte egész napra. A Facebook üzenőfala sokszor úgy működik, mint egy kocsma: bemész, leülsz, kikéred az italodat és vicceseket szólsz, hol te vagy központban, hol más.

Leginkább a valóságban történő dolgaink online kivetülését tükrözik az oldalon kiírt gondolatfoszlányok. Egyik nap eléggé ki voltunk borulva hím társainktól, és a mellettem ülő száját elhagyta egy olyan mondat, amit kénytelen voltam kiírni a falra, mert hatalmas valóságtartama volt: "a pénisz kizárja a normalitást". Nem szeretnék pasigyűlölő színben feltűnni, egyáltalán nem akarok erről a kijelentésről most vitát nyitni, tény, hogy a két nem valóban más-más bolygóról származhat, mert sokszor nem értjük egymást. Nos, hogy foganatosítsam a fenti bölcs mondatot kerestem a Google-ben egy fotót, amely jól illusztrálja ezt. Találtam is egy remeket, ami egy röntgenkép, a hímtag makkjában egy aggyal. Óriási volt, de tényleg. Ennél jobbat nem is készíthettem volna, így fogtam a képet, kitettem az üzenőfalra, melléírtam a velős mondatot: A pénisz kizárja a normalitást! Mondanom sem kell, aznap ez volt a legtöbbet kommentelt post, jókat kacarásztunk az online kocsmában. 



olvass tovább