fúziós konyha

Egy kondérban eveznek

6344

Nemrég szembesültem azzal, hogy trendin főzök. Ez a tevékenység ugyanis számomra nem elsősorban a táplálkozásról szól, hanem alkotó folyamat és kreatív elfoglaltság. Ennek megfelelően igencsak ódzkodom a paprikás krumpli, csirkepöri, rántott hús és ubi sali rutinszerű készítésétől. Persze, ezek is megfordulnak az asztalunkon, de előszeretettel próbálom ki más népek étkeit, sőt sportot űzök ezek kombinálásából.

A trendiség pedig itt jön a képbe, ugyanis ilyen irányú munkásságom erőteljesen illeszkedik napjaink egyik meghatározó gasztrotrendjébe, a fúziós konyhába. Ez a felismerés teljesen más megvilágításba helyezi konyhai ámokfutásaimat. Amikor ugyanis összeházasítom a currys csirkét a juhtúrós sztrapacskával és kiegyensúlyozottnak ítélem az összhatást, vagy chilis babbal töltöm a hortobágyi palacsintát, ami szintén élvezetes végeredményt hoz, nem faramuci ízlésemről teszek tanúbizonyságot, hanem tájékozottságomat és trendkövetésemet demonstrálom – a kívülállók legalábbis így hiszik, én csak szimplán jól szórakozom.

"A fazékban ismeretlen fogalom az etnikai feszültség"

De miről is van szó? Azt már bizonyára ennyiből is kitaláltátok, hogy a fúziós konyha nem más, mint eltérő tradíciójú konyhakultúrák, elsősorban keleti és nyugati tradíciók ötvözése, amiből izgalmas, mégis harmonikus végtermékek születnek. A kifejezés a zeneiparból vándorolt át a konyhába, ahol a hetvenes években jelent meg a jazz ötvözése más műfajokkal, mint például a latin zene vagy a rhytm and blues, és ezt nevezték fusionnek. Maguk a szakácsok egyébként jobban kedvelik az eurázsiai konyha, East Meets West, Global Cuisine, Pacific Rim vagy crossover megnevezést. Talán azért, mert a fúziós kifejezést sokan, sokféle értelemben használják. 



olvass tovább