férfiak

Feminin férfiak

2409

Marc Jacobstól már megszokhattuk, hogy mindig megbotránkoztatja valamivel a közvéleményt, a divatszakmát, de mi mást is várhatnánk a Louis Vuitton tervezőjétől. Nemrég látott napvilágot az alább látható fotó, amelyen Marc Jacobs szoknyát visel, érdekes, nem visszataszító, inkább csak szokatlan látvány. Egy meleg férfitól jobban elfogadott, ha szoknyát húz, de az elmúlt időszakban néhány heteroszexuális fiúbarátom is érdekes ötletekkel, gondolatokkal állt elő. Néhány napja az egyik barátom elmerengett, majd nekem szegezte a kérdést: Vajon mikor lesznek végre a férfiak olyan bátrak, hogy tűsarkút és szoknyát húzzanak? A kérdező, már nagyon várja ezt az időt! Marc Jacobs-szal az élen a meleg férfiak már elkezdték, de vajon mikor csatlakoznak hozzájuk metroszexuális társaik?! Remélitek, hogy soha, vagy szeretnétek?

Nagy nőbolond haverjaim hihetetlen, férfiaktól szokatlan dolgokat művelnek az elmúlt időkben, azt hiszem egy újfajta férfitípus van kialakulóban, persze az már más kérdés, hogy ez mennyire fogja elnyerni a lányok tetszését. Az egyik fiú ismerősöm például a Mangóban vásárolja a nadrágjait, a női részlegen. Mikor rákérdeztem, hogy tényleg jól látom-e a márkajelzést, azt felelte, igen. Igen, női nadrágokat hord, mert állítása szerint a férfiaknak szánt boltokban nem talál neki tetsző fazonokat, így maradnak a női üzletek. Végülis csak a gombolás az, ami ellentétes irányba történik egy férfi és egy női nadrág esetében...

De van másik nadrágos történetem is. Egy másik barátom annyira beleszeretett az egyik gatyámba, hogy a minap közölte neki is mindenképpen kell ilyen, és vajon kapható-e a Zara férfi osztályán is?! Sejthetitek, hogy nem, nem kapható, így maradt a női verzió. Már meg se lepődök, amikor cipőt megyünk venni, és betérve egy cipőboltba a női részlegen kezd el keresgélni, mert szerinte azok a cipők kecsesebbek... Igazat kell neki adnom, valóban kecsesebbek, és tényleg jobban állnak a lábán.

Az itthoni üzletek kínálata, és nem csak a nagy márkáké, hanem a designer boltoké sem bővelkedik férfi cuccokban. Vegyük a Zarát vagy a H&M-et: a férfiak kaptak egy szintet - míg a nőknek három-négy szint jutott -, de az egyedi magyar tervezők polcain is túlnyomórészt női darabok találhatóak. A férfiakban - legalábbis egy egész nagy részükben - megjelent egy igény, hogy ők is stílusosan, szépen szeretnének öltözködni, már nem elégszenek meg egy fekete pólóval és farmerral, ugyanúgy vágynak a különleges, egyedi és nagyon is trendi dolgokra, mint mi csajok. De a kínálat még nem igazodik ehhez, így maradnak a női osztályok, női boltok. Persze más kérdés, hogy vajon miért jelent meg a férfiakban is ez a vágy, ami eddig csak a gyengébbik nemre volt jellemző? Miért kezdte el a divat jobban érdekelni a férfiak egy rétegét, mint eddig?

Az előbb elkezdett példák sorának még korán sincs vége. Nyáron egy nagyobb társasággal voltunk a Balaton Soundon, egy nyaralót béreltünk ki. Lányok csak kevesen voltunk a szálláson, de nem szenvedtünk hiányt sem hajszárítóban, sem hajvasalóban és semmiféle hajformázóban sem, a zselétől a hajhabig volt a srácoknál minden, de tényleg minden. Míg mi körülbelül a tusolással, egy kis feldobott sminkkel és egy egyszerű szett felkapásával villámgyorsan elkészültünk, hiszen fesztiválozni jöttünk, a srácok akár több, mint egy órán keresztül is készülődtek, hajat vasaltak és próbálták megtalálni a legjobb összeállítást, már ami a ruhát illet. De ugyanilyen példa lehet, hogy egyik haverom kedvenc alsógatyája egy sárga virágos rózsaszín darab, vagy az a legújabb - már kissé számomra is vad - ötlet, hogy szájfényre van szüksége, meg alapozóra, szemránckrémet természetesen már régóta használ... És ez csak pár megdöbbentő példa volt a sok közül, amelyeket az elmúlt hetekben átéltem a haversrácok mellett.

Mielőtt valaki félreértené, ezek a fiúk valóban tökös srácok, falat másznak, fociznak, kalandtúrára járnak és csajoznak, csak a divathoz való hozzáállásukban nem olyanok, mint a nagy átlag. Minden érdekli őket, ami divat - persze a fiús témák mellett -, hihetetlen nagy örömmel tartanak velem egy-egy bemutatóra vagy divateseményre. Ami a pasikat illeti, nehogy valami csupaszra szőrtelenített, agyonszolizott gyerekeket képzeljetek el, mert nem azok, férfiak a javából, csak szeretnek öltözködni, ami persze kicsit furcsa, mert még nem szokványos. De nem hiszem, hogy rosszabbak lennének, vagy jobban el kellene őket ítélnünk, mint azokat a srácokat, akik reggel éppen azt veszik fel, ami a fejükre esett a szekrényből, mert ők is vannak szép számmal. A fiúk nem találják az arany középutat, már ami a divatot illeti?

Nevezzük őket metroszexuálisnak vagy femininnek, de ezek a férfiak egyre többen vannak, és egyre többen lesznek, közben persze felmerül a kérdés, hogy vajon a nők ilyen társra vágynak? Azt hiszem, amíg megőrzik a férfiasságukat, és nem simább a lábuk a mienknél, addig egy nő csak örülni fog, hogy a vásárlás és a divat ugyanolyan örömöket szerez párjának, mint neki. Vagy tévednék, és egy magára kicsit is többet adó férfi már visszataszító, férfiatlan a női nem számára?

A férfi

3962

Mitől boldog egy férfi? Miért van a férfiaknak szüksége pótmamára? Milyen az érzelmi intelligenciájuk? Miért nem képesek udvarolni? Miért nem képesek pihenni és egyedül is jól érezni magukat? Miért szűnt meg bennük a bátorság? Miért hasonlít a legtöbbjük egy papucsállatkára? Egy nyúlra? Egy majomra? Egy vörösboros marhaszeletre… Miért nem mernek felnőni? Miért nem merik megmutatni, amit éreznek? Miért hazudnak? Miért ültetnek fel minket, nőket hullámvasútra, visznek fel a csúcsra és engednek lezuhanni a mélybe?

Rengeteget agyalunk ezeken a kérdéseken. Nos, vannak válaszaink, de most Dr. Csernus Imre A férfi című könyvét kaptuk elő, valamint magát a dokit a válaszokért. Mint minden könyvnél, Csernus legújabb köteténél is a borítótól indultam el befelé. Sokszor kellett megvizsgálnom a borítót, ahhoz, hogy ne folyamatosan a Firefox rókája jusson eszembe, de legalábbis ne valami tüzes. Szerencsére volt alkalmam beszélgetni magával a szerzővel, így meg is kérdeztem tőle, mit látok. Meglepett, ez egy férfi szem egy könnycseppel, szimbolizálva ezzel azt, ami a férfiakban nincs meg. Bár érzelmeket persze csomagoltak beléjük is, de az ezek kimutatásához szükséges bátorság már nincs meg. A nők című könyvben is jelen volt a bátorság szükségessége, ám talán most kissé hangsúlyosabb ez a vonal. Adódik a kérdés, hogy a bátorság maga vajon valóban megoldás az emberiség lelki gyötrelmeire? Csernus szerint igen, a bátorság, a valódi mersz az, ami hiányzik belőlünk, nőkből és a férfiakból egyaránt. Ne gondoljátok, hogy A nő-re reflektál A férfi, a kettő szorosan kapcsolódik ugyan egymáshoz, de ez sokkal több, sokkal összetettebbé teszi a problémát, a lélek problémáját. A két könyv összetartozik, egyik a másik folytatása, előzménye és befejezése, ahogy a nők és férfiak közötti kapcsolatok. 

Már sokszor felmerült bennem a kérdés, hogy miért kell egy huszonhatodik könyvet megírni az őszinte viselkedésről, a bátorságról, a tiszta érzelmekről, a szeretetről, hogy mi újat tud adni ez az embereknek, és hogy mi motiválja azokat az írókat, akik sokszor nem is író emberek, hogy leírják azt, amit amúgy is érzünk, tudunk, tisztában vagyunk vele vagy legalábbis kapiskálunk. Jó, hogy megkérdeztem! Csernus válasza egyszerű és kijózanító: mert nagy a nyomor! Már a gyerekek szét vannak esve lelkileg, és akik felnőtt korúak, ami közel sem jelenti azt, hogy felnőttként is viselkednek, még inkább szét vannak esve. Csernus hisz benne, és tapasztalja, hogy ezek a könyvek, azok a mély beszélgetések, amelyeket ő is folytat, valóban hasznosak, minőségileg változtathatják meg az embereket. Elszomorító, hogy milyen apaképek, anyaképek, szülői minták élnek a mai tinédzserek előtt, nem kell csodálkozni azon, hogy rengeteg olyan fiatal van, akikről nehéz eldönteni, hogy lány vagy srác van a ruhák alatt. És a beszélgetésnek ezen a pontján Csernus megkért, hogy nézzek ki az ablakon, és figyeljem meg az ablak előtt elhaladó férfiakat. Egymás után két olyan férfi baktatott Budapest üzleti negyedében, öltönyben, nyakkendőben, talán épp egy hatalmas autóból kimászva, talán felső vezetők voltak, kiknek tartása görnyedt volt, hátuk hajlott, minden tartást nélkülöző. El lehet képzelni, hogy ezek a férfiak, milyen példát, mintát mutatnak gyermekeiknek. Nincs önbizalmuk, nincs tartásuk. Ha mélyebben is érdekel a nyomor oka, lapozgass Csernus A férfi című könyvében, ami a június 4-én nyíló könyvhétre jelenik meg!

Szerelem az utolsó vérig

6454

A férfiak lassabban teszik túl magukat a szerelem elmúlásán, nehezebben találnak új párt, mint a nők – erre jutottak egy amerikai egyetem szociológusai, akik ezer férfi és nő részvételével végeztek lélektani kutatásokat. Vajon tényleg annyira megviseli a szakítás a férfiakat? Megpróbáltam kideríteni az erősebbik nemtől, hogyan heverték ők ki a nagy szerelem elmúlását (vagy be nem teljesültét).

Döme 30 éves, a menyasszonya négy év után hagyta el. Útjaik akkor váltak külön, amikor a lány külföldre költözésük után beleszeretett a kollégájába. „Ő jelentett számomra mindent, a feje búbjától a lábujja hegyéig tökéletes volt. Aztán egyik pillanatról a másikra elhatalmasodott rajta a birtoklási vágy, féltékenységi rohamok törtek rá. Végül karácsony estéjén bejelentette, hogy számára is érthetetlen módon vonzódik a kollégájához, és szeretné nála tölteni a karácsonyt. Nem akartam hinni a fülemnek, úgy gondoltam, hogy nem is ismerem ezt a nőt, aki itt áll előttem. Hónapokig nem tudtam rendesen enni, néha megkönnyeztem a szép emlékeket. Szégyellem bevallani, de egy percig az öngyilkosság is megfordult a fejemben. Azzal a lendülettel el is vetettem, a család és a barátok miatt.” 

Dömét arra biztatták, zárja ki a gondolataiból, de ő nem akarta és nem is tudta. „Folyton csak azt vártam, mikor lép már be azon a rohadt ajtón. De nem jött.” Álmában a jegyese arcát érezte a magáé mellett. Ezután megfogadta, hogy nem élhet így tovább. Több mint fél év elteltével már jobban érzi magát, máig sem neheztel exbarátnőjére, a legjobbakat kívánja neki. „Ugyanakkor nem hagy nyugodni a dolog, hogy mikor lesz családom? Elértem a harmadik X-et, és elhagyott a nőm, akitől gyerekeket akartam. Szeretnék megint szeretni, de minél előbb!”



olvass tovább

Szakáll Gyepál nem menő

6465

Nemrég komolyan elgondolkodtattak a férfiúi arcszőrzetre vonatkozó attitűdjeimet illetően. A Northumbria Egyetem kutatói szerint ugyanis az enyhe borosta a nyerő. Őszintén szólva, eddig még nem gondolkodtam azon, hogy nálam melyik típusú szőrzet áll az első helyen, és kezdek arra jutni, hogy egyáltalán nincsenek attitűdjeim ezzel kapcsolatban.

Eddigi párkapcsolataim áttekintése is alátámasztani látszik, hogy számomra irreleváns az arcszőrzet kérdése. Persze, ha jobban belegondolok, a bajuszt kissé idejétmúltnak érzem, és az állon végighúzódó vékony csík is menthetetlenül a brazil fazonra vonatkozó asszociációkat kelt bennem, de ettől eltekintve gyakorlatilag egyre megy, egyetlen kritérium az ápoltság. Az önvizsgálatot pedig egy nemrégiben végzett kutatás inspirálta, ami arra vonatkozott, hogy a nők mennyire tartják vonzónak a különböző arcszőrzettel rendelkező férfiarcokat.

A kísérletben különböző mértékű arcszőrzettel bíró, számítógéppel generált férfiarcokat mutattak nőknek, melyeket azok különböző dimenziók mentén értékeltek. A borotvált, enyhén borostás, erősen borostás, enyhén szakállas és teljesen szakállas arcok közül a kísérletben részt vevő nők az enyhén borostás arcokat ítélték a leginkább vonzónak, és hosszú, illetve rövid távú kapcsolat szempontjából is ezeket preferálták. A teljesen szakállas arcokat tartották a legidősebbnek, a leginkább férfiasnak, agresszívnek és szociálisan érettnek, az enyhén szakállas arcokat viszont a legdominánsabbnak. Persze, az sem elhanyagolható kérdés, hogy miért épp erre fordították a vérrel-verejtékkel megszerzett kutatási támogatást kedvenc brit tudósaink. 



olvass tovább

Parázz nyugodtan!

6583

Az alábbiakban Rita válaszát olvashatjátok a Hisztizz nyugodtan! című cikkre. Ugyanúgy monológ, ugyanolyan hosszú, csak a nézőpont más - és persze a tanulság.

Egyébként nem szoktam ilyesmit, de tényleg. Nem érzem benne jól magam, ha ezt szeretnéd hallani, ám legyen, te akarsz róla beszélni, nem én. Hiába mondod el hatvanezredszerre, hogy miben is állapodtunk meg az elején, vannak dolgok, amiket nem lehet befolyásolni. Ez olyan, mintha azt várnád tőlem, hogy aktív sportolóként mondjak le egy edzésről, hogy egy kocsmában szétnyúlva nézzek veled meccset – egyszerűen elképzelhetetlen, és kész. Igyekszem betartani a játékszabályokat, de nem egyszerű, hidd el.

olvass tovább