empátia

Folyton csak bőgünk

4805

Nem tudom ti hogy vagytok vele, de engem gyakran sokkolnak a statisztikai mutatók, pláne azok, amik az életünk során végzett bármilyen tevékenység összesített számát mutatják. Példának okáért itt a sírás: tudtátok, hogy mi nők életünk során átlagosan egy év és négy hónapot töltünk könnyek társaságában?

Számtalan lányt ismerek, akik nagyjából bárhol, bármikor szinte bármin képesek elbőgni magukat. Magamon is számtalanszor tapasztaltam már, hogy a drasztikus fronthatás nemcsak a jókedvemet likvidálja, de igen könnyen bőgésre sarkall. Életünk során persze nem egyenletesen oszlanak el a sírással töltött percek vagy órák, hiszen egészen pici korunkban többet bőgünk, majd egyre kevesebbet. A könnyeket kiváltó tényezők is különböznek, nézzük hogyan!

Egy éves korig

Amíg nem tudunk beszélni, gyakorlatilag a sírás az egyetlen eszközünk arra, hogy kommunikáljuk a problémánkat. Ebben a korban legtöbbször éhség, fáradtság, betegség, telepakolt pelus miatt bömbölünk, de az is megesik, hogy csak úgy. Ezzel aztán jól feladjuk a leckét a szülőknek, akik felváltva tanakodnak, hogy vajon mi baja lehet a gyereknek.

Egy és három éves kor között

Ebben a korban már meg van a magunkhoz való eszünk ahhoz, hogy felfogjuk: könnyekkel képesek vagyunk manipulálni a környezetünket. Épp ezért a hiszti szerves része a sírás, plusz még megannyi oka lehet a pityergésnek: fáradtság, leszidás, sérülés.

Négy és tizenkét év között

A kimondott szavakon túl hajlamosak vagyunk könnyeinkkel is alátámasztani a sérelmeinket, így továbbra is bőgünk. Hogy mik a legfőbb kiváltó tényezők? Fizikai fájdalom, betegség, dorgálás, de ebben a korban már a társas konfliktusok is kiválthatják a könnyeket.

Tizenháromtól tizennyolc éves korig

Bizony, bizony a kamaszkor és annak minden "szépsége" nagyon is hozzá tesz a bőgéssel töltött tizenhat hónaphoz. Legfőbb kiváló tényező a hormonális változás, sőt a kor sajátosságát is a hormonok ingadozása adja meg. Legyen szó kudarcról, konfliktusról egy barátunkkal vagy szerelmi csalódásról, minden bizonnyal könnyek közt törünk ki. Ebben a korban már nemcsak érzékeljük a külvilágot, de elkezdjük kritikusan szemlélni mindazt, amit addig elfogadtunk. Így nem meglepő, hogy a szüleink vagy a tanárok egy-egy húzása miatt is elpityeredünk.

Huszonöt éves korig

Azt hihetnénk, hogy tizennyolc és huszonöt éves korszakunk előtt már bőven kibőgtük magunkat, pedig nem. Tény, hogy ebben az időszakban jóval nehezebb kiprovokálni a könnyeket, de egy-egy kudarc, de még az óriási érzelmi impulzusok is könnyeket csalnak elő. Az utóbbi kategóriába tartozó szülés biztosan minden nő életében könnyfakasztó élmény.

Huszonhat év fölött

A harmadik x-hez közeledve olyannyira empatikussá válunk, hogy akár mások ügyes-bajos gondjain is képesek vagyunk elpityeredni. Persze a kört nem szűkíthetjük le csupán a negatív élményekre, hiszen például a barátnőnk esküvőjén is teljesen természetes dolog bőgni. Csak úgy mint kisgyerekkorban, a kimerültség újfent visszatér a repertoárba, hiszen a sírás remek mód a felgyülemlett feszültség levezetésére. És hogy mi a helyzet az idősekkel? Bizonyára ti is tapasztaltátok már, hogy nagyszüleink és idősebb rokonaink szinte mindenen képesek elpityeredni, vajon mi is ilyenek leszünk?

Új járvány pusztít

6392

Riasztó lélektani járvány söpör végig az emberiségen. Egy kutatás szerint az empátia az utolsókat rúgja, éppen akkor, amikor a legnagyobb szükségünk lenne rá. Az ember egyik legfontosabb tulajdonsága a képesség, mellyel egy másik ember helyzetébe képzelhetjük magunkat és megértjük annak súlyosságát. Ha ez a képesség nincs meg bennünk, lelkileg fejletlenek, a szó pszichológiai értelmében véve beteg személyiségek vagyunk.

A Michigani Egyetemen több mint 14 ezer diákot vizsgáltak meg, hogy felmérjék, mennyire képesek az együttérzésre, mások helyzetének megértésére. A kutatások során meghökkentő adatokat kaptak arra vonatkozóan, hogy a diákok hogy éreznek embertársaikkal szemben. A felmérés tanúsága szerint a 80-as és 90-es évekhez képest 40 százalékkal csökkent az „együttérzési mutató”. Egy társadalom, melyben nincs empátia, egy idő után visszafordíthatatlanul mérgezetté válik.

Mérgezettnek lenni ebben az esetben annyit tesz: szabadok vagyunk. Szabadok a szó negatív értelmében. Nincs kényszerítő erő, mely összefogásra, közös értékek követésére, közös jövő építésére sarkallna. Márpedig ezek nélkül mindannyian halálra vagyunk ítélve. Az empátia értékes erőforrás nekünk és a körülöttünk élőknek. Szükségünk van rá, hogy gyermekeinket, családunkat, barátainkat tiszta szívvel, önzetlenül tudjuk szeretni. Ha pedig ebben az alapvető értékben hiányt szenvedünk, ha figyelmen kívül hagyjuk mások szükségleteit, az egyértelműen mutatja, elindultunk a lejtőn.



olvass tovább

Ki a legjobb szerető?

8450

Nagyjából sejtjük, hogy sok mindentől függ, hogy ki mennyire képes boldoggá tenni partnerét az ágyban. De hogy pontosan mitől is függ ez a képesség (már ha egyáltalán nevezhetjük annak), az nagyjából azóta vita tárgya, amióta szexuális kultúráról beszélhetünk. Vannak, akik ösztönösen jó szeretők, másokat a rutin és az évek tettek lepedőakrobatává, olyanok is vannak, akikből az érzelmek hozzák ki a maximumot, és persze léteznek olyanok, akik igyekeznek ugyan, de laikusok maradnak életük végéig. Ebből nagyjából sejthető, hogy a velünk született adottságokból, a tapasztalatból és a kapcsolat minőségéből áll össze az a bizonyos szerető-faktor. Ennél többet azonban nem igen tudunk róla. Legalábbis eddig így volt, most azonban egy amerikai kutatócsoport egy lépéssel közelebb jutott a megoldáshoz.



olvass tovább