ember

Cigányok

3497

Nehéz úgy beszélni erről a témáról a mai magyar közhangulatban, hogy az ember előre tudja: szélmalomharc az, amiben részt vesz. Nehéz úgy beszélni erről, hogy még az (elviekben) értelmiségi, „tájékozott” réteg is legpozitívabban csak annyit tud kinyögni, hogy „Nekem nincsen bajom a cigányokkal, de…” Nehéz úgy beszélni, hogy a többségi társadalom nem kis hányada a cigányprobléma megoldásaként fennhangon holokausztot emleget. Utóbbi számomra a leghihetetlenebb: hát nem láttunk még elég filmet erről? Nem hallottuk elégszer Anna Frank és Köves Gyuri nevét? Nem tudunk eleget ahhoz a történelemből, hogy elismerjük a tényt, mely szerint igazságtalanság az alapján megítélni valakit, hogy hova született? Úgy tűnik nem… Csak az ostoba, beszűkült tudatú, tájékozatlan ember gondolhat ilyet. És ami miatt talán a legnehezebb a témáról érdemben beszélni: a sok, élettől távoli, cigánnyal csak az étteremben találkozó, finomkodó, agyonliberalizált, ilyen-olyan emberi jogokat hangoztató (kötelességekről megfeledkező) szóvivők és képviselők miatt.

Mindkét véglettől igyekszem tartózkodni. Én nem „szegénycigányokozni”, sajnálkozni akarok. Egyszerűen csak felhívni arra a teljesen non-sense dologra az emberek figyelmét, hogy egy népet (nem fajt!) nem lehet általánosan megítélni és elítélni. Csak egy példa: ha külföldön azért részesülsz hátrányban, néznek rád csúnyán, mert magyar vagy, rosszul esik. Pedig biztos ők is ismertek magyarokat, akik „nem olyanok, rendesek” de azon a helyen mégis az az elfogadott vélekedés a magyarokról, hogy „rosszfélék”. Pedig azt is tudjuk, hogy nem minden idős belga férfi pedofil. Nem hinném, hogy olyan nehéz lenne a gyakorlatban alkalmazni azt, hogy ne bőrszín, etnikai hovatartozás, nem, beszéd, nyelv alapján ítélkezzünk, hanem az egyént nézzük. Talán kevesebb energiát kellene fektetnünk a gyűlölködésbe, bűnbakkeresésbe. Természetes, hogy az emberben élnek sztereotípiák, hisz ha mindig mindent tiszta lappal gondolnánk végig, igencsak lelassulna az élet. Így aztán nyugodtan mondjuk spórolós barátunknak, hogy „de nagy skót vagy”, pénzzel ügyesen bánónak, hogy zsidó, az éppen hangosan veszekedőnek, hogy „ne cigánykodj”, egy másiknak meg hogy „olyan rosszul főzöl, mint egy angol”. Én csak azt mondom, hogy ezeket a sztereotípiákat nem szabad tényként kezelni, érvként használni, túl komolyan venni őket.

Romák? Cigányok?

A magyarországi cigányságnak alapvetően három nagy csoportját különböztetjük meg. Legtöbben vannak a romungrók, azaz magyarcigányok, ők egyik cigány nyelvet sem beszélik, anyanyelvük a magyar. Létszámban őket követik az oláh cigányok, akik a romani nyelvet beszélik, mely az indoeurópai nyelvcsalád indoiráni ágához tartozik. Ebből a nyelvből ered a roma elnevezés, mely az ő nyelvükben ’roma férfi’ vagy ’férj’ jelentésű. Harmadik, legkisebb csoportja a cigányságnak a beások, ők a másik két csoporthoz képest későn, az 1800-as években érkeztek Magyarország területére. Valószínűleg ők is a romanit beszélhették, de romániai tartózkodásuk alatt elvesztették nyelvüket, így ma ők a román nyelv egy archaikus változatát használják. A romani és beás beszélők nem értik egymást, mivel az indoeurópai nyelvcsalád két teljesen különböző nyelvét beszélik (úgy, ahogy egy francia sem ért görögül). Ma már minden cigány beszél magyarul, csupán nagyon kis százalékuknak nem ez az anyanyelve, viszont ők kétnyelvű beszélők, a magyart értik és használják. Mindhárom csoport elfogadja a cigány elnevezést, de magukat egymástól élesen megkülönböztetik. A cigányok romaként való megnevezése az utóbbi években terjedt el, meglátásom szerint ez csak finomkodás. A romungrók és beások a roma elnevezést kirekesztőnek érzik, ők magukat cigánynak tartják, így is hívják magukat. Tehát ne féljünk ezt az elnevezést használni, mert ez a helyes!



olvass tovább

Álomképek

3852

Találtunk egy weboldalt, ahol szemet gyönyörködtető fotókat mutatnak meg a fényképészek, amatőrök, profik vegyesen. Téma a kert, és minden ami ott fellelhető, békától az ajtóig. Lenyűgöző ez a kép például, a kusza  fák, aranyló fények, és egy út, ami sehova sem vezet. Eszement. A honlap egyébként egy versenyt hirdetett, amelynek a végén kiválasztották a legszebb kert fotót. De ne klasszikus térfotózásra gondoljatok, az asszociációk nagyon szabadok. Nincs megszabva, hogy amatőr legyél vagy profi, az sem, hogy milyen a géped, analóg vagy digitális, úgy nyúlsz hozzá, ahogy akarsz. A nevezés tíz dollár, de akár ötezret is nyerhetsz. Bár a lényeg tényleg nem a verseny, hanem a gyönyörködés. Tessék, itt vannak a díjazottak!

Nyiss be az ajtón!

Mondjátok meg ti!

4305

Talán a világ legkedveltebb vitatémája kezdte el bizsergetni az agyamat a Holdraszállás negyvenedik évfordulója alkalmából. Rengeteg városi legenda kering arról, hogy valójában nem volt Holdraszállás, majd ezeket sorra meg is cáfolják. Illetve a még élő illetékesek nem átalkodnak akár ökölharcba is bonyolódni azokkal, akik azt állítják, minden kamu volt. Így tett Buzz Aldrin is, aki éltes kora ellenére akkorát lecsűrt egy reptéren egy fiatalabb fószernak, hogy az bizony megtántorodott, amikor hazugságnak nevezte a holdas sztorit.

Van még egy csomó, kevésbé ütős érv és ellenérv is. Lobogott a zászló vagy nem, ki fotózta őket szemből, amikor kiszálltak, valódiak-e a holdkőzetek, vagy egy geológus gyártja a NASA-nak, prezentációs anyagnak? Kamu volt a Holdraszállás, vagy sem? Ez itt a kérdés. Tegnap elvégeztem egy egyáltalán nem reprezentatív, de nagy vitákat kiváltó közvélemény-kutatást szűk környezetemben, ahol sokan vehemensen kiálltak a tények valódisága mellett, akik meg egyszerűen nem hisznek benne, azok címszavakban felsorolták a klasszikusnak számító ellenérveket, majd elcsitultak. Egy nyilatkozó azt mondta, ez az egész téma olyan nagy volumenű, hogy az erre adott választ ÉREZNI kell. Tehát vagy hiszel benne vagy nem, de érezned kell. Ez a legnagyobb baj, hogy én nem érzem.

Tény, hogy hatalmas volt az esemény értéke, tehát presztízsből fontos volt a sikere, így akár hazudhattak is. De vajon a mai elbulvárosodott világban nem lenne egy beavatott személy, aki busás összegekért ne nyilatkozna valamelyik sajtóorgánumnak, mint hiteles forrás, hogy nem volt Holdraszállás? Esetleg nem lett volna azóta - negyven év telt el - olyan amerikai elnök, aki ezt a titkot nem árulta volna el? Hiszen számos politikai érdek fűződik ehhez az eredményhez. Hidegháború volt, melynek egyik fontos csatája az űrkutatás, annak a birtokba vétele, amit ezzel a produkcióval az amerikaiak meg is nyertek.

Sokak szerint a legjobb bizonyíték arra, hogy az ember járt a Holdon az, hogy elhelyeztek a felszínén tükröket, amellyel a mai napig figyelik azt, különböző obszervatóriumokban, sőt egy erősebb lézerrel akár mi is megtehetjük ezt. Vagyis csak megtehetnénk, mert a holdpor már ellepte azokat, és mivel a por nagyon tapadós, a felületek ma már nem tükröződnek. Tehát lehet ez is kamu. Sőt, hogy egy nagysikerű magyar zenekar szövegét idézzem: "Legyen a gépnek hallelujjah!". A másik erős érvük azoknak, akik hisznek abban, hogy Armstrong lépkedett a Hold felszínén az, hogy több mint húsz kilogramm holdkőzetet szállítottak a Földre. Viszont van egy figura, Dr. James L. Carter, a geotudományok doktora, aki elő tud állítani holdport és -kőzetet. Ha nagyon nem érezzük a valódiságát annak, hogy a Holdon járt már ember, akkor azt is gondolhatjuk, hogy a NASA, a nagypolitka parancsára álíthatott elő elvileg onnan származó köveket.

Akárhogy is csűrjük-csavarjuk, minden érvet követhet egy ellenérv, de legalábbis egy elbizonytalanító momentum. Ma, ha Amerikában felteszik a kérdést, hogy el tudják-e képzelni, hogy politikai érdekekből meghamisították a 69-es Holdra szállást, akkor az ottaniak negyven százaléka igennel válaszol. Szerinted?

Szemetek!

4339

Az uniós előírásoknak nem megfelelő  hulladéklerakók bezárásának végső határideje 2009. július 15. volt. A hatóság a korábban létező kb. 150 lerakó  több mint felét bezáratta, így összesen hetvenöt lerakó maradt az országban. Az önkormányzatok 2001 óta ismerik ezt a határidőt. A tervek szerint regionális hulladékkezelő központok veszik majd át a szerepet, ezek építése azonban sok helyen még el sem kezdődött. A HuMuSz adatai alapján a bezárások legsúlyosabban Szabolcs-Szatmár-Bereg, Nógrád, Tolna, Baranya, Bács-Kiskun megyéket és Pest megye északi részét érinti.

Okok

2001 óta ismert az önkormányzatok számára, hogy idén be kell zárni az uniós normáknak nem megfelelő  lerakókat, mégsem készültek fel nyolc év alatt erre. A környezetvédelmi szervek erőtlensége – ami részben a költségvetési források konzekvens megvonásának is tulajdonítható – hozzájárult ahhoz, hogy a téma parkoló pályára kerüljön az elmúlt években. Az önkormányzatok esetében a komoly szankció hiánya csak bátorításként szolgálhatott arra, hogy ne rendezzék a hulladékgazdálkodás kereteit, és számos kistelepülésen természetesen az erőforrások hiánya is gondot jelentett. A most zajló Nulla Hulladék Programunk keretében számos önkormányzattal kerültünk kapcsolatba és néhány mintatelepülésen fenntartható hulladékgazdálkodási stratégiák fejlesztésébe kezdtünk az önkormányzat, a helyi civil szervezetek és a lakosság közös munkáját támogatva. Eddigi tapasztalataink azt mutatják, hogy az önkormányzatoknál gyakori ezen a szakterületen az információhiány. Tény, hogy nem sok forrás van, ahonnan információt szerezhetnek a lehetséges, más helyeken már bevált módszerekkel kapcsolatban. A hulladéklerakás rögtön két mintatelepülésen is zavart okozott, így Várpalotán és Csóron is azzal szembesültek, hogy nincs hová vinni a hulladékot. Sok helyen nem látják tisztán a célokat, hogy ti. az elsődleges feladatuk a hulladékmegelőzés – azaz a tudatos fogyasztás és termelés, továbbá az újrahasználat ösztönzése és gyakorlása, és csak ezt követi a sorban az elkerülhetetlenül keletkező hulladék újrahasznosítása (recovery), amelynek alapja a szelektív gyűjtés. Az uniós hulladékos keretirányelv – és a hazai szabályozás – sorrendben legutolsó prioritása az ártalmatlanítás, tehát az égetés (incineration) és a lerakás (disposal). Az uniós átlaghoz képest súlyos lemaradásban vagyunk ezek arányát tekintve.

Várhatod

Évente 70-80 millió tonna hulladék keletkezik Magyarországon, ebből évi 4,5-4,8 millió tonna a települési szilárd hulladék. Kétséges, hogyha egészen mostanáig 150 lerakó működött, akkor a fele tényleg el fogja-e tudni látni ugyanazt a feladatot. Ha igen, akkor azonban kérdés, hogy miért volt szükség eddig ennyire? A hatóságok közlése szerint mindössze 20%-át kell átirányítani a hulladéknak. Ha ez így van, akkor pedig érthetetlen, hogy a hulladék 20%-ára miért engedték fenntartani a 90 környezetre és egészségre káros lerakót. A másik probléma az időtáv: lehet, hogy ideiglenesen meg tudják oldani az átirányítást, de a korábbi minisztériumi információk szerint összesen 5-6 évre elegendő lerakó kapacitás áll most rendelkezésre. A sok helyen még meg sem kezdett fejlesztésekkel 2020-ig tudnák elméletben (!) fedezni az igényeket, tehát ez sem nyújt távlati megoldást. 



olvass tovább

Hol egy kanapé?

5036

Számtalan korábbi írásunkban került már elő a pszichológia, a lélek tudománya, a terápia, a különböző lelki eredetű problémák, betegségek. A körömrágástól kezdve a személyiségzavarokon át a párkapcsolati problémákig sok-sok témában említettük a psziché jelentőségét. Nagyon sok olyan visszajelzés érkezett tőletek, amelyek kérdőre vonták a pszichológia, a terápia fontosságát, és természetesen olyan visszajelzések is születtek, akik egyenesen követelnék, hogy minden ember járjon lélekgyógyászhoz, mert olyan társadalomban élünk, ahol szélsőségesen felpörögtek az események körülöttünk, és olyan nagy szeretetlenségben élünk, hogy tuti mindenkinek szüksége lenne egy jó terapeutára. Egyre többen és többen érzik szükségét egy humán segítő jelenlétének az életükben, hiszen konzumálódott, elgépiesedett világunkban nagyon kevés olyan ember él, akitől ha megkérdezzük hogy van, boldogan és őszintén azt válaszolná, hogy a lehető legboldogabban, úgy, ahogy van, jól. A negatív jelenségeket, amelyek körülvesznek minket, valamiféleképpen helyre kell állítani - leginkább a lelkünkben.

Nem vagyok beteg!

Életünk során számtalan alkalommal kerülhetünk krízisbe. Nem kell ehhez felnőttnek lenni, sokszor fordul elő olyan gyermekkori trauma, feldolgozhatatlan apróságnak tűnő eset, szülői hatás, ami indokolttá teheti a pszichológiai tanácsadást. Amikor úgy érezzük, hogy falba ütközünk, és nincs válasz a kérdéseinkre, a barátok sem tudnak hatékony válaszokat adni a kétségeinkre, és belekerülünk egy mókuskerékbe, akkor egy kívülálló, szakértő segítség jól jön. Amikor azt érezzük, hogy elveszett a biztonságérzetünk, nincsenek referenciáink egy-egy probléma megoldására, feloldására, amikor az eddig használt megoldások nem működnek, amikor egyedül találjuk magunkat a nagy világban, amikor már a segítő baráti szándék is csődöt mondott, akkor hova is fordulhatnánk, ha nem terapeutához? 

Nem kell szégyellni, mivel ez nem betegség és nem egyedi esetről van szó, mindenkinél előjöhet a tehetetlenség bénító érzése, ez nem egy bajba jutott, beteg ember kényszerű sorsa, ez az emberi természet lehetséges velejárója. Nagyon kevesen vannak azok az emberek, akik mindenféle pszichés megterhelést hatékonyan tudnak kezelni saját magukban. Sokszor feltörhet bennünk az az érzés, hogy pszichológushoz kellene fordulnunk, amikor olyan élethelyzetbe kerülünk, aminek megoldására nincsenek megoldási metodikáink, szabályaink. Mire azonban ténylegesen elmegyünk terápiába, előfordulhat, hogy kritikus helyzetbe kerülünk, és már testi tüneteket produkál sérült lelkünk. Számtalan olyan betegség létezik, ami egyértelműen pszichoszomatikus, miközben sokak között még manapság is az a vélekedés, hogy pszichológushoz a bolondok járnak. Páran egyenesen kudarcként élik meg, hogy nem tudnak megbirkózni felmerülő problémáikkal - tény, hogy óriási bátorság és lelki erő kell ahhoz, hogy szembenézzünk önmagunkkal, a szekrényben lévő csontvázakat kivegyük és elporlasszuk, és a hárításokat, amelyeket évek óta használunk, leépítsük. Mellesleg azt sem árt figyelembe venni, hogy mekkora teher a környezetünknek a mi pszichés problémánk, amelyek olyan viselkedési formákat szülhetnek, amelyek fárasztóak, bántóak vagy épp ijesztőek még azok számára is, akik feltétlen szeretettel fordulnak felénk. 



olvass tovább