dj

Karányi az MTV-n!

453

A zenéket összeszerkesztő Dj-ként nem túl ismert, de a CLS Recordsnál zenéket – általában jól – válogató fiatal fiú a magyar MTV Party Zone című klub magazinjában kapott egy blokkot, pontosabban blogot. A szombat esti dance ismertetőben Karányi Dani részét az Electro Blog című fejezetben veszi ki. Minden héten bemutat két nemzetközi dance újdonságot és egy hazai dalt. Daninak küldhettek be dalokat is amit, ha ő arra érdemesnek tart, jól beválogat a műsorába. Vizuál videókat is nézhetünk blokkjában, ami Karányi szerint azért fontos, mert: „2008-ban már nincs jelentősége annak, ha egy dalhoz nem készült videó. Azzal, hogy nem klipeket, hanem vizuál videókat használunk a zenék képi anyagaként, szeretnénk ha amatőr, vagy profi vizuálos brigádok is küldenének be nekünk munkákat. Ezeket pedig erre a címre várjuk: vizual@mtvne.com” Szóval zeneőrültek és képi nindzsák, lehet alkotni!

Így tekerték az oroszok

3832

Hogy Oroszországban előfordulnak furcsa dolgok, illetve hogy ennek az államnak az élén állt a legdévajabb elnök, az eddig is sejthető volt, ám az, hogy a vodkán és a matrijoska-babán kívül a DJ-battle és a breaktánc őshazája is Oroszország, talán új információ. A megcáfolhatatlan bizonyítékok alant láthatóak. (Első videónk 0:50-kor kezdődő szakasza pedig egyszerűen felülmúlhatatlan). 


Csak szájjal

4195

A beatbox, azaz a szájdob mindenkinek ismerős bizonyára. Ez az a történet, ami még akkor is buta tekintetű szájtátásra készteti az embert, ha amúgy az egész hiphop-os, bőgatyás, deszkás bandát melegebb éghajlatra kívánná. A beatbox az, ami túlmegy az emberi határokon, és amit nem is nagyon hiszel el, legszívesebben odamennél, és kényszerítenéd a csávót, azonnal adja elő az elrejtett hangszereit. Az én igazán átütő beatbox élményem pár osztrák sráchoz köthető, ők a Bauchklang. Mikor először találkoztam velük a VOLT-on, majd fölrobbant a sátor, az emberek magukon kívül éljeneztek és kiabáltak és táncoltak és ugráltak végkimerülésig. Amit az a pár srác előad minden hangszer nélkül, az egészen döbbenet. Követező évben a Balaton Soundon ugyanez történt, a legdurvább katarzis több ezer emberrel együtt. Aztán az A38-on is jól megnéztem őket, és megdöbbenve láttam, hogy a csávó, aki többnyire a basszust adja, de olyan basszust, hogy beleremeg az egész tested, szóval három év alatt akkora tüdőkapacitás növekedést ért el, hogy hatalmas púp nőtt a hátára.

A beatbox eredetmondája után kutatva ahány forrás annyi sztori, bár ezek nem feltétlenül mondanak egymásnak ellent. Mutogatnak az indiaiakra mint első képviselőkre sok-sok évvel ezelőttről, akik különféle ütőhangszerek hangjait igyekeztek szájjal leképezni, szótagszerű képződményeket használva ehhez. Egyes mai zenekarok még ma is megcsillantják ezt a tudást. Emlegetik a tradicionális afrikai zenét is, ami még ma is erősen hordozza a beatboxhoz gyökereihez kapcsolható jegyeket. Itt a transz előidézését is szolgálta a speciális, hangokkal kísért ki- és belégzés és a furcsa torokhangok. Bár ennek vajmi kevés köze van a hiphopperekhez, zenetörténetileg ide kapcsolhatjuk. Mint ahogy a trubadúrok éneklésénél bizonyos sajátosságait is, amikkel mélységet adtak a dallamnak. (Az emberi hang kreativitását és sokoldalúságát valójában a szimfonikus zene hangszeráradata szorította vissza egy jó időre, bár emlegetik például Rachmaninov egyes műveit a vokális színesség példájaként.) Vagy ott van éppen az a capella is mint szigorúan vokális iskola, ez is erős hatás lehetett.

Kicsit közelebb utazva az időben a mához megállhatunk bluesnál, a rabszolgák tapssal és csettintésekkel kísért fájdalmainak megéneklésénél, ahol a hangutánzás már erősen dominált vagy éppen a szving és dzsessz virágzásánál. A dzsesszénekesek híresek voltak róla, hogy hangjuk teljes, széles skáláját felvonultatták, s sokszor hangszereket utánoztak vele. Majd a szving együttesek ellenpólusaként a harmincas években megjelent a bebop, itt az énekesek szárnyaltak, s szabadon adták a ritmikus aláfestést a szájukkal vagy épp értelmetlen szótöredékekkel improvizáltak. Ezek tekinthetők hát a beatbox első vagy középső csíráinak, hisz a halandzsaszavak, a hangutánzás, a basszus emberi képzése vagy a ritmus szájjal adása a mai beatboxerek eszköztárának is alapkellékei.

A mai értelemben vett beatbox a hetvenes években jelent meg a hiphop világában a zenei alapok imitálására. Valaki beatboxolt, valaki pedig mc-zett. Olcsó és mindenhol elérhető, magnó nélkül. Később a technika finomodott, a repertoár pedig bővült a scratch-elés s később teljes dalok, manapság pedig az elektronikus zene szájjal való utánzásával. Természetesen innentől kezdve a szájdobolás is elkezdte kitermelni a maga királyait, akik méltán válnak elismertté az egész világon. Természetesen van világbajnokság is, el lehet tölteni a playlisttel egy egész délutánt. És vannak csajok is! De ahogy az ilyen utcai eredetű zenei stílusoknál lenni szokott, számtalan olyan őrületes tehetség él köztünk, akik sosem jutnak reflektorfénybe, pedig amit tudnak, az több mint durva. Íme néhány példa a világból, és egy kis gyakorlás itten.

Ő Joel Turner, a gigamegasztár ausztrál beatboxer.

Zede, a svájci világbajnok

A szintén szuperdurva szuperhíres Eklips

Ő meg Inspector Gadget, aki fuvolával nyomul.

Na ez a durva, az utca senkije Szerbiából.

Ő pedig Doeme, a magyar bajnok

Lődd be magad Alexa Chunggal!

4948

Úgy látszik ez a sorozat hosszabb lesz mint az idők kezdete óta menő Barátok közt, mivel nagyon úgy tűnik, hogy sosem fogyunk ki a stílusikon hírességekből, akiktől számos öltözködési tippet lophatunk. Ezúttal egy zeneiparban tevékenykedő leányzót vettünk nagyító alá, lássuk hát az aktuális öt állítást!

1. Kedveled az elegáns darabokat.

2. Szeretsz egy komoly szettet játékos kiegészítőkkel feldobni.

3. A hajad átlagos színű és formájú, de a ruháid tökéletesen ellensúlyozzák.

4. Te is szívesen párosítod a kis ruhákat bőrkabáttal.

5. A különleges, rikító színekre pingált körmök már a védjegyedé váltak.

Ki is mai stílusikonunk?

Mai stílusikonunk Agyness Deyn barátnője, a divatos bulik sztár DJ-je: Alexa Chung. Alexa kebelbarátnői közé tartoznak még a Geldorf testvérek, így nem véletlen, hogy Rita Nincs jobb dolguk című cikkében róla is olvashattatok. A legfontosabb, amit Alexától megtanulhatunk, hogy a DJ pult mögött is állhatunk magassarkúban és koktélruhában, tehát nem kell sztár divatszerkesztőnek lennünk ahhoz, hogy minden nap sikkes legyen a megjelenésünk.

Képek Alexáról itt!



olvass tovább

Tök szerelmes vagyok

5003

Imádom azokat a termékeket, amik midnen szempontból boldoggá tesznek, minden igényemet kielégítik, legyen az az érzékek, az esztétikum vagy a lelkiismeret kívánalma. A minap pont egy ilyenbe futottam bele, és azóta is rettenetesen boldog vagyok vele, pedig csak egy buta teáról van szó. Na és itt jön a nemmindegy. Tehát egyáltalán nem mindegy, hogy egy adott terméknek milyen arculatot, milyen hangulatot teremtünk, ezen áll vagy bukik minden. Vegyünk például egy hipermarket óriásplakátot, amin böszme méretben néz ránk minden nap egy nyers húscafat - közvetít ez felénk bármit azon kívül, hogy a sertéslapocka jelenleg mennyibe kerül? Jobb lesz nekünk ettől? Nem. És a sertéslapockától, ha megvesszük? Nyilván nem, legfeljebb annyiban, hogy nem leszünk éhesek, feltéve, ha bírjuk az efféle kosztot. Tehát megvesszük egy fásult délutánon a neonfényben a húst, hazaautózunk, majd másnap főzünk belőle valami legkevésbé sem lélekemelő kosztot. Na ez a lelketlen fogyasztói körforgás.

Ezzel szemben ott vannak azok a termékek, amik egyrészt esztétikusak, másrészt etikusak, harmadrészt lelkük van, negyedrészt dögösen néznek ki, s mindez olyan elemi erővel hat rád, hogy azonnal csekkolod a neten a cuccot és azt, aki mögötte áll. Na de mondjam már meg, miről is beszélek, ugye? Ez a make us a brew tea, amit Mr. Scruff nevéhez köthetünk. Akinek ez a név nem mond semmit, most mondjuk hogy egy rendkívül kellemes muzsikát játszó Ninjatune-os dj-ről beszélünk.  Íme, a cikk továbbolvasása előtt nyomj egy playt itt, a myspace oldalán, és úgy haladj tovább.

Tehát van nekünk egy igen sikeres angol lemezlovasunk, született nevén Andy Carthy, akinek nemcsak zenéje a védjegye, hanem rajzolt figurái és képregényei is, amik természetesen lemezein is megjelennek, átszőve akusztikus munkásságát is, amit a stílus kedvelői bizonyára ismernek már. De itt nem áll meg a szerelem, csak melenget, csak hívogat, hisz a képi világ vonzott a pulthoz. Majd rájöttem: hisz ezt a csávót ismerem, és szeretem! A dobozt forgatva aztán nyilvánvalóvá vált, hogy a csomagolás újrapapír, s az is, hogy a benne rejlő tea organikus és fair trade. Wow! Arról nem beszélve hogy a mentás-chillis kombináció már önmagában is felkelthette volna az érdeklődésemet, bár a citromfüves-mate teás-mentolos is elég izgi, hát még a nyugtató rooibos teás-körtés-fahéjas-valeriánás. Tökéletes kompozíciók, dacára annak, hogy nem vagyok nagy filteres teamán. Nem bízom a minőségükben, és az agyamra megy, hogy aromával dúsítottak. Hát ez nem. Be is huppant egy a kosárba.

Otthon gyorsan elkészítettem egy adagot, és elégedetten konstatáltam, ez biza finom is. A netre fölkúszva aztán azonnal Mr Scruff oldalán landoltam, és belesimultam a zene, a képek és a tea világába, hisz a make us a brew világában mindez megjelenik. A teákat egyébként 2000-ben kezdte árulni egy club kis szobájában, ahol rezidens dj volt, s a bevételeket kezdettől fogva jótékony célra ajánlotta fel. Utazásai során mindig vitte magával a teákat, így elkezdték a teás lemezlovasként emlegetni. Később online boltot nyitott, és létrehozta saját márkáját. A fesztiválokon azóta is megjelenik a tea, óriás teasátrakban lehet chillelni, s egyik teája, a Big Chill is egy fesztiválról kapta a nevét.  Tehát nem csupán a fair trade teakereskedelem miatt jófej a srác, de még adományt is gyűjt. Abszolút big respect!

Ja, a tea a Culinaris-ban kapható. (Bp., Hunyadi tér, Perc utca, Balassi Bálint utca)