"A Thalióban, az FMK-ban nagyon ment a pecsétrajzolás, meg átnyalás. Te, én azt hiszem tíz évig semmiért sem fizettem." "Amikor csóró voltam, volt, hogy úgy lógtunk be partira, hogy odamentünk korán, mikor még ment nagyban az építés. Mindenki azt hitte, hogy mi is szervezők vagyunk, szóval nagyjából három asztal és szék arrébtétele után jött egy csávó, és aki ott volt, annak adott pecsétet."Csak úgy záporoztak az ehhez hasonló történetek, mikor körkérdésben firtattuk, ki, mikor hova és miért lógott be. Azt hinnétek belógni csúnya dolog, hisz a lógás is lopás, de úgy tűnik, szinte nincs olyan ember, aki ne űzte volna ezt a hobbit ifjú korában. Az okok eltérőek, a pénzhiány, a költségcsökkentés, a kihívás, a menőzés egyfajta egyvelege körvonalazódik, de az alkalom szüli a tolvajt illetve belógót is állja a helyét.

Hova?

Mindenhova. Fesztiválra, buliba, rendezvényre, színházba, moziba, kiállításra, esküvőre. Mindenhova, ahova fizetni kell vagy ahova nem vagyunk hivatalosak, ahol szeretnénk ott lenni, de nincs kedvünk vagy nincs pénzünk jegyet váltani. Belógni gyakorlatilag bárhova be lehet.

Miért?

Mert van úgy, hogy nincs pénzünk, de iszonyúan szeretnénk ott lenni. Van úgy, hogy van pénzünk, de buliból megpróbáljuk, sikerül-e. Van úgy, hogy sikerül, és ezen felbuzdulva újra és újra megtesszük. Van úgy, hogy nem értünk egyet az árképzéssel, a kapitalista kizsákmányolással. Vagy éppen úgy, hogy azt gondoljuk, nem azon a pár száz vagy éppen ezer forinton múlik valaki életben maradása, nekünk viszont sokat jelent a tárcában maradó - esetleg nem is létező - pénz. Vagy mert azt gondoljuk, bizonyos dolgokért nem szeretnénk fizetni, ilyen lehet például a múzeum - hisz a művészet mindenkié.

Felteszem a kérdést: ki az, aki nem puskázott iskolás évei alatt soha? Nem lep meg ez a csend. Ugyanis teljesen mindegy, hogy ki hány évig vett részt oktatásban, ki milyen iskolába járt, hány éves volt akkor, biztosan legalább egyszer megtette ezt. Főleg akkor lehetünk ebben száz százalékig biztosak, ha definiáljuk a puskázás fogalmát: a puska olyan iskolai tudásanyagot tartalmazó segédeszköz, amelyet a diák tiltott módon, számonkérésnél használ. Tehát lehet ez a súgástól elkezdve az összehajtogatott papírfecniken át egészen a nyitott könyvig bármi.

A puskázás olyannyira természetes velejárója az iskolai létnek, hogy a tanárképzésen volt, aki szakdolgozatot is írt a témából. Biztos vagyok benne, hogy mindannyian fel tudunk sorolni legalább fél tucat csalási módszert, amelyet akár mi, akár osztálytársaink bevetettek annak idején. A jó puska lényege, hogy rafinált, s hatékony, tehát nem lehet lebukni vele. A legelemibb puskához miniatűr méretre összehajtogatható, papírra kidolgozott tudásanyagra van szükség. Ennek elkészítéséhez óriási türelem és precizitás kell, emiatt lesz valóban jól használható, s ezért tanuljuk meg közben az anyag felét. Kicsi, gyöngybetűkkel megírt, jól olvasható papírfecni ez, melynek elrejtésére számtalan hely létezik. Ráragaszthatjuk lábszárunkra, begyűrhetjük a nadrág alá, ami könnyen elérhető hanyagul keresztbe vetett lábaknál. Betehetjük szoknya alá, amit csak felhajtunk, és már másolhatjuk is a tudást. Ha olyan speciális opciókkal rendelkezünk, hogy épp törött az alkarunk, akkor akár a gipszbe is becsúsztathatjuk papírra írott puskát. Persze ha elég picire sikerült a segítség, és leporellóba hajtogattuk, simán a tenyerünkben is elférhet.

Klasszikus módszer, amire sajnos az oktatók figyelme is ki van már hegyezve, az nem más, mint a tolltartóban elrejtett segédanyag, ezzel már próbálkozni is felesleges, kivéve talán azoknál a tanároknál, akik feltűnően hatalmas méretű újság mögé bújnak a katedrán. Én is ezeket a kis cetliket preferáltam: szépen ABC sorrendben írtam rá a témákat, szavakat, tételeket, bármit, amit számon kérhettek, majd a kulcsszavakat szövegkiemelővel áthúztam, így sosem vesztem el a millió apró betű között. 

Egyes tantárgyak számonkérései során megengedett volt különböző segédeszközöket használni: periódusos rendszer, szöveggyűjtemény, négyjegyű függvénytáblázat, zöld feladatgyűjtemény, számológép. Ez utóbbi hátuljába - persze, amelyik összehajthatós fedlappal rendelkezett (tudományos számológép) - tökéletesen be lehetett tenni a puskát. A többi papíralapú segédeszköz pedig tökéletesen alkalmas volt arra, hogy a sorok közé, a hátuljára vagy egyéb oldalakra, egészen halványan beleírjuk a számonkért anyagot. A szöveggyűjtemény verseinek sorközei ilyenkor zsúfolásig tele voltak egy-egy író, költő életrajzával, az elemzéshez szükséges kulcsszavakkal, metaforák magyarázatával, s egyéb, a tanár által fontosnak tartott jellemzőkkel. Még mindig a papír alapú segédeszközöknél maradva, ritka, ám profi megoldás volt Rotring hegyével belekarcolni egy lapba a tudnivalót - ezt tényleg csak az látta, aki nagyon közelről nézte a lapot. Nagyon macerás, de klassz megoldás. Persze a legtöbb esetben az arcátlan módszerek jöttek be, amelyek olyannyira feltűnőek, hogy még a tanár sem gondolja, hogy van képed megtenni. Ilyen a padon vagy hanyagul a táska tetején felejtetett füzet, könyv, amikben egy óvatlan pillanatban még lapozni is lehetett. Általában a legszemtelenebb módszerek voltak azok, amik simán, hosszú évekig bejöttek.

Kecsegtető kétkezi vagy szakipari munkát kínáló álláshirdetésekkel csalnak ki több tízezer forintokat a külföldre vágyó magyar munkavállalókból. A leginkább angol és német nyelvterületre invitáló csalók felismerésében segíthet a Jobinfo.hu által most kiadott online útmutató.

olvass tovább