csókolózás

Átéled vagy becsapod a pillanatot?

4768

Szerencsésnek mondhatjuk magunkat hiszen a szexuális forradalom gyermekei már kitaposták nekünk az utat: azzal, akkor és azt csinálhatunk, amihez épp kedvünk szottyan. De mi történik akkor, mikor képtelenek vagyunk átélni a pillanatot, és inkább kifelé kacsintgatunk a meghitt helyzetekből?

Lesni ér?

Reggel fél kilenc, 86-os busz, kisebb tömeg. Mellettem egy szerelmespár andalog éppen, de az egyik hosszú és igen bensőséges csók alatt feltűnik, hogy a srác rám tekintget. Mondhatnám, hogy véletlen volt, de többször is megismételte, majd ezek után kedvesen kisimított egy tincset a csaja arcából. Hogy mi a gond ezzel? Nem tudom, hogy akad-e olyan nő, aki örömmel konstatálná, hogy az intim pillanat nem pusztán a pasijáról és róla szól. Viszont már az elején muszáj leszögeznünk, hogy ez a viselkedési mód nemcsak a srácokra jellemző, hiszen már tapasztaltam az ellenpéldát is: csókolózás közben a lány volt az aki flörtölésbe kezdett egy másik hímmel. Egy kiegyensúlyozott kapcsolatba minden bizonnyal elfogadjuk, hogy rajtunk kívül is vannak nők, sőt olyan jó csajok futkorásznak az utcán, akikre evidens, hogy felfigyelnek a pasik. Még talán az is belefér, hogy a pár együtt állapítsa meg: "Ejj, de mutatós ez a nő!" A pofátlan kikandikálás és a közös méregetés között azonban van egy óriási különbség - amíg az egyiket közösen végezzük, addig a másik szimpla arcátlanság. Nincs kőbe vésve, hogy minden egyes adandó alkalommal egymás szájába kell mászni, és az sem szentírás, hogy tömegközlekedési eszközökön tilos szemezni, azt viszont nem ártana mindenkinek elfogadni, hogy ha bármilyen testi kontaktusba lép a szerelmével, akkor igenis tisztelje meg azzal, hogy csak rá figyel.

Persze az sem kizárt, hogy a szabad szexualitás szelleme olyannyira felszabadult, hogy eljutottunk az önimádat azon fokára, amikor a párunktól és a helyzettől függően azt tesszük, ami épp a legkellemesebb. Efelől azért erős kétségeim vannak, hiszen ha jobban belegondolunk, akkor ezen logika alapján a megcsalás szimplán beleférne egy kapcsolatba. Igen, akad akinél belefér, de vannak olyanok is akik ezt erősen elutasítják. Gyanítom, hogy még mindig az utóbbiak tábora a nagyobb és abban is biztos vagyok, hogy a buszon utazó szerelmes lány sem lenne túl boldog, ha tudna a pasija reggeli kacérkodásáról. Képesek vagyunk felmérni a helyzeteket, és tudjuk, hogy mit engedhetünk meg magunknak, csak épp azt kellene jobban mérlegelni, hogy vajon fordított szituációban örülnénk-e egy alkalmi édes hármasnak, amikor - jóllehet csak pillanatok erejéig - egy kívülálló is becsatlakozik az intim pillanatba.

A pasik a nedveset szeretik, a csajok a hosszút

8526

Nagyjából ez az alapigazság fogalmazható meg, legalábbis, ha csókról van szó. Egészen biztosan állíthatjuk mindezt, hiszen statisztikai adatokon alapul a megállapítás. Ezúttal nem a brit tudósok keze van a dologban, hanem az amerikaiaké, ám az ilyen nemzetiségi kérdések mit sem változtatnak a lényegen: az erősebbik nem képviselői szerint akkor jó egy csók, ha a résztvevők nem fukarkodnak a testnedvekkel, a gyengébbik nem meg úgy van vele, hogy az a legideálisabb, ha jó sokáig tapadnak össze az ajkak. Úgy véljük, a két koncepció közös halmaza igen tekintélyes, a két nem békés egymás mellett élése tehát biztosítva van – legalábbis nem a csókolózás technikai vetületein fog múlni a dolog.



olvass tovább