cinizmus

Te cinikus állat!

3782

Miután az irónia mibenlétét már többé-kevésbé kiveséztük, talán nem árt tisztázni a közte és a vele rendszeresen összemosott cinizmus között fennálló különbségeket. Ez utóbbi nem pusztán egy sokak által alkalmazott beszédmód, hanem inkább a társadalmi és az emberi viszonyokra vonatkozó szemlélet, ami persze gyakran él az irónia, vagyis a tettetés eszközével is.

Egy mai értelemben véve cinikus megjegyzés - habár nyilván lehet kifejezetten szellemes - mindig tartalmaz valami mélyen keserű hozzáállást a hagyományosnak nevezhető emberi értékekhez, például az önzetlenséghez, a részvéthez, a becsülethez, az őszinteséghez, emiatt az általában vett iróniával szemben legfőbb jellemzői a kiábrándultság, a maró gúny (szarkazmus), a közöny, a tiszteletlenség. Leegyszerűsítve azt is mondhatjuk, hogy egy igazán, következetesen cinikus személy manapság mindig mindenhol mindenkivel és mindennel kapcsolatban rosszhiszemű: szerinte az emberi tettek mozgatórugói csakis az önös érdekek lehetnek, aki megszólal, az máris hazudik, igazság nincs, az önzetlenség képmutatás, a túrós palacsinta pedig nem étel, hanem állati váladéklepénybe töltött állati váladékmassza csupán. Mindezekből ráadásul szívesen csinál viccet is az illető, amivel viszont könnyen megbánthat másokat - feltéve, ha egyáltalán megértik, hogy miről beszél.

Napjaink Magyarországának legfőbb cinikus ikonja kétségtelenül a sánta Dr. House - aki persze éppen azért lehet ikon, mert a sorozat minden egyes epizódjában kiderül róla, hogy mégis érző szív dobog a kebelében -, a legnépszerűbb "ideológusok" pedig a South Park forgatókönyvírói. De hol találjuk a jelenség gyökereit? Nem túl meglepő módon az ókori görögöknél.

Diogenész a lakóhelyén, körülötte legjobb barátai



olvass tovább