chile

700 méter, 70 nap

6834

„Csak az igazságot kellett mondani és hinni a demokráciában” – mondta kórházi ágyán a tülekedő újságíróknak Luis Urzúa, a világ egyik leghíresebb bányásza. Egyik leghíresebb: rajta kívül még harmincketten vannak, akiket másfél hete húztak ki hétszáz méter mélyről, tíz hetes raboskodás után. Luis Urzúa volt a vezetőjük, ő tartotta egyben a csapatot és terelte őket a túlélés felé, miután rájuk omlott a chilei bánya, ők pedig embertelen körülmények között álltak helyt, bátran szembenézve a legszörnyűbb halállal. Legalábbis ez a hivatalos verzió, amelyet többé-kevésbé következetesen már többen is előadtak a médiának. A média pedig nem győzi keresni őket, történetük filmért, könyvért kiált, ami velük történt – és persze az, hogy mind túlélték –, ahhoz még Hollywood agytrösztjeinek fantáziája is kevés, ráadásul mindig jót tesz egy film bevételének, ha ráütik az „igaz történet alapján” feliratú pecsétet.

„Mindenről szavaztunk. Harminchárman voltunk, tehát a tizenhat plusz egy jelentette a többséget” – magyarázta Urzúa, hogyan irányították sorsukat még 700 méter mélyen is, amikor pedig úgy tűnt, minden veszve van. Az 54 éves munkást utoljára húzták ki az Atamaca-sivatag óriási gödréből október 13-án, helyi idő szerint este tízkor, fesztiválhangulat, fröcsögő pezsgő és óriási ováció közepette; Sebastian Piñera elnök könnyezve ölelte a keblére. „Ezek után már nem vagy ugyanaz, és mi sem. Sosem felejtjük el mindezt” – mondta. Igen ám, csakhogy a hősies hivatalos verzió itt-ott kissé megroggyant, amikor némelyik bányász beszámolójából kiderült: mégsem volt akkora bajtársiasság, mint azt vezetőjük előadta. Ami velük történt, az átlagember számára felfoghatatlan, de az, hogy több tucat férfi tíz héten át, a külvilágtól elzárva, folyamatosan bizakodva tekint a jövőbe, legalábbis sántít.

olvass tovább

Amikor a Föld böffent egyet

7904

Nem hallani a chilei Puyehue vulkánról annyit, mint anno az izlandiról lehetett, elvégre messze van és kevéssé érinti a mi kis európai életünket, pedig a heyzet legalább annyira durva. Háromezer-ötszáz embert kellett kitelepíteni az ötven éve nyugvó óriás tövéből, a füstfelhő pedig annyira sűrű és hatalmas, hogy Argentína határain túlra terjedt. A helyi repülőtereket lezárták, üzletek, munkahelyek szünetelnek, de szerencsére senkinek sem esett baja. A merész fotóriportereknek, a helyi légierőnek és az internetnek, illetve a Herald Sunnak hála kaptunk egy csomó – szám szerint huszonöt – képet a lenyűgöző jelenségről. Szinte minden kép teljesen másmilyen, nem gondoltuk volna, hogy egy vulkánnak ennyi arca van: belső viharok, villámok tépázzák, a füst színe pedig lefedi a skála nagy részét. Nézzétek meg, ki tudja, mikor látni ilyet legközelebb.