celebek

Rajongás a köbön

4235

Alig akad olyan ember, aki ne rajongott volna soha életében valamiért vagy valakiért. Van akinek ciki, van aki úton-útfélen isteníti kedvencét, mit sem törődve mások véleményével, van akit a rajongás szele éppen csak megcsapott, és akad, aki elfelejtené milyen hülyeségeket is csinált már valakiért. Anno kinek a falát nem borította el kedvence posztereinek tömkelege vagy legalább egy-két kép? Ki nem vágott még soha ki újságból kedvencéről cikkeket és tette el, ki nem kért még eleddig autogramot, vagy ki az, aki kedvenc filmjét a tizenkettedik megnézés után megunta, ki nem hallgatta még rongyosra azt a bizonyos lemezt vagy olvasta el többször azt a valóban letehetetlen könyvet? A szerencsésebbek a tinédzser korral együtt kinövik a rajongást, de az sem ritka, hogy nem. Pszichológusok szerint a rajongás normális dolog, -egy bizonyos fokig. Persze elég nehéz eldönteni, hogy mi az ami még belefér, és mi az ami már nem, főleg, ha nem rólunk van szó. Rajongani sok mindenért lehet. Vannak akik képesek egy nap alatt végignézni kedvenc sorozatuk éppen soron következő évadját vagy bármilyen programot képesek kihagyni, ha kedvenc focicsapatuk lép pályára. Nem egy könyvsiker története költözött a lapokról a filmvászonra, így szerezve óriási rajongótábort az ifjú színészeknek, filmnek és természetesen az adott könyvnek. Én most éppen az Alkonyatért vagyok oda, mind a három szempontból.

Típusok

Van, aki érzelmi szálakkal kötődik az adott előadó személyiségéhez, néha akár hisztérikus módon is. Élete szerves részének érzi minden szavát, és nem áll távol az extázishoz közeli állapotok látványos megnyilvánulásaitól sem, ha mondjuk kedvenc zenekarának koncertjére eljut. Számomra a legemlékezetesebb a Tokio Hotel itteni turnéállomása -az azért durva volt: sírás, sikítás, ájulás. (Persze a látványt jól ismerjük a Beatles vagy éppen Jacko óta...) A koncertet mintha a zenekar tagjainak klónjai tapsolták és üvöltötték volna végig. És pont ez a másik fontos típus: akik nagyon akarnak hasonlítani kedvencükre, hajukat úgy vágatják, úgy öltözködnek, mint az általuk imádott „sztár” és semmitől sem riadnak vissza a megformálásban. Ők a legvédelmezőbbek és egyben a legfanatikusabbak. Jaj annak, aki csak egy rossz szót is mer szólni imádottjai ellen. Ők a legdühösebbek, ha kedvenc bandájukra bármi negatív kritika elhangzik, bárhol, bármikor, bárkitől. A rajongás néhányuknál az ésszerű gondolkodás kereteit is túllépi, extrém esetekben telefonon, levélben vagy személyesen zaklatják a szerencsétlen hírességet. Létezik olyan is ebben a fanatikus típusban, aki nyílt támadásnak veszi, ha kedvence letér az általa helyesnek vélt zenei útról, így lehetséges, hogy a történelem nem egy fanatikus rajongó általi gyilkosságot jegyez.

A rajongás könnyen átcsaphat imádatba, illetve egyfajta vallásos áhítatba a fiatalok, vagy ma már nem ritkán a felnőttek körében is. Egyes sztárok olyan élő bálványokká nőnek rajongóik szemében, hogy még „házi oltárt” is állítanak nekik. Nem létező tulajdonságokkal ruházzák fel a bálványt, és a legtöbb esetben személyes ismeretség hiányában kedvencük épp olyan, amilyennek a rajongó szeretné - így persze nem nehéz szeretni valakit.



olvass tovább