celebek

Rajongás a köbön

4235

Alig akad olyan ember, aki ne rajongott volna soha életében valamiért vagy valakiért. Van akinek ciki, van aki úton-útfélen isteníti kedvencét, mit sem törődve mások véleményével, van akit a rajongás szele éppen csak megcsapott, és akad, aki elfelejtené milyen hülyeségeket is csinált már valakiért. Anno kinek a falát nem borította el kedvence posztereinek tömkelege vagy legalább egy-két kép? Ki nem vágott még soha ki újságból kedvencéről cikkeket és tette el, ki nem kért még eleddig autogramot, vagy ki az, aki kedvenc filmjét a tizenkettedik megnézés után megunta, ki nem hallgatta még rongyosra azt a bizonyos lemezt vagy olvasta el többször azt a valóban letehetetlen könyvet? A szerencsésebbek a tinédzser korral együtt kinövik a rajongást, de az sem ritka, hogy nem. Pszichológusok szerint a rajongás normális dolog, -egy bizonyos fokig. Persze elég nehéz eldönteni, hogy mi az ami még belefér, és mi az ami már nem, főleg, ha nem rólunk van szó. Rajongani sok mindenért lehet. Vannak akik képesek egy nap alatt végignézni kedvenc sorozatuk éppen soron következő évadját vagy bármilyen programot képesek kihagyni, ha kedvenc focicsapatuk lép pályára. Nem egy könyvsiker története költözött a lapokról a filmvászonra, így szerezve óriási rajongótábort az ifjú színészeknek, filmnek és természetesen az adott könyvnek. Én most éppen az Alkonyatért vagyok oda, mind a három szempontból.

Típusok

Van, aki érzelmi szálakkal kötődik az adott előadó személyiségéhez, néha akár hisztérikus módon is. Élete szerves részének érzi minden szavát, és nem áll távol az extázishoz közeli állapotok látványos megnyilvánulásaitól sem, ha mondjuk kedvenc zenekarának koncertjére eljut. Számomra a legemlékezetesebb a Tokio Hotel itteni turnéállomása -az azért durva volt: sírás, sikítás, ájulás. (Persze a látványt jól ismerjük a Beatles vagy éppen Jacko óta...) A koncertet mintha a zenekar tagjainak klónjai tapsolták és üvöltötték volna végig. És pont ez a másik fontos típus: akik nagyon akarnak hasonlítani kedvencükre, hajukat úgy vágatják, úgy öltözködnek, mint az általuk imádott „sztár” és semmitől sem riadnak vissza a megformálásban. Ők a legvédelmezőbbek és egyben a legfanatikusabbak. Jaj annak, aki csak egy rossz szót is mer szólni imádottjai ellen. Ők a legdühösebbek, ha kedvenc bandájukra bármi negatív kritika elhangzik, bárhol, bármikor, bárkitől. A rajongás néhányuknál az ésszerű gondolkodás kereteit is túllépi, extrém esetekben telefonon, levélben vagy személyesen zaklatják a szerencsétlen hírességet. Létezik olyan is ebben a fanatikus típusban, aki nyílt támadásnak veszi, ha kedvence letér az általa helyesnek vélt zenei útról, így lehetséges, hogy a történelem nem egy fanatikus rajongó általi gyilkosságot jegyez.

A rajongás könnyen átcsaphat imádatba, illetve egyfajta vallásos áhítatba a fiatalok, vagy ma már nem ritkán a felnőttek körében is. Egyes sztárok olyan élő bálványokká nőnek rajongóik szemében, hogy még „házi oltárt” is állítanak nekik. Nem létező tulajdonságokkal ruházzák fel a bálványt, és a legtöbb esetben személyes ismeretség hiányában kedvencük épp olyan, amilyennek a rajongó szeretné - így persze nem nehéz szeretni valakit.



olvass tovább

Sztárokkal szexelünk

4253

Akármennyire erősen próbáljuk azt képzelni néha, hogy minket aztán nem foglalkoztat se a magyar közélet, se a külföldi sztárvilág, agyi méregtelenítő funkcióink nem ezt bizonyítják. Rendre megjelennek álmainkban ugyanis különféle sztárok, színészek, énekesek vagy éppen politikusok, akikkel természetesen a legvadabb szituációkba keveredünk. Összeszedtünk párat saját emlékeink közül, s persze tudnánk színezni barátaink történeteivel is, de nem szolágltatjuk ki őket, pedig van ott Karády Katalin meg egy egész zenekarral való szexelés...

Lilla

Pár hete álmodtam azt, hogy két nagyon jó barátnőmmel, vagyis akikkel tizenéves korunkban voltunk jó barátnők, éppen a Britney rajongó korszakunkban, szóval velük állunk egy tükrökkel teli próbateremben. A próbateremben nem más gyakorolja a koreográfiát, mint maga Britney. Pont olyan volt, mint a botrányai előtt, szép és fiatal. Egy ideig néztük, ahogyan próbál, majd lelkesen mondtam neki, vagyis inkább kértem, hogy énekelje el a Baby one more time-ot. Nem énekelte el, úgyhogy kis idő múlva mi hárman kezdtük el énekelni, és hozzá nyomtuk a folyosós kézlengetős táncot.

Bár nem valós személy, de azért sokan ismerhetik a Hősök egyik főszereplőjét, Peter Petrellit, aki többek között repülni tud. Na, egyszer azt álmodtam, hogy én vagyok ő, az arisztokrata családdal és a politikus báttyal, és persze repülni is tudtam.

Rita

Lehet, hogy nem kellett volna megnéznem a Vicky, Christina, Barcelona című filmet, hiszen már-már függő vagyok. Olyannyira, hogy nem egyszer, inkább Scarlett Johansson és Javier Bardem szenvedélyes viszonyát bámultam ahelyett, hogy mondjuk államvizsgára készültem volna. Nem tudom feltűnt-e, de minden Woody Allen filmben elhangzik, hogy Scarlettnek milyen érzéki ajkai vannak, naná, hogy csak azokban az alkotásokban, amikben domborít a formás csajszi. Legutóbb mikor végignéztem, ezt az amúgy szerintem durván Barcelona imagefilmet, álmomban megjelent Scarlett, sőt mi több, egészen közelről haverkodtunk. Nem tudom, hogy a csajszi vonzereje, Woody rendezői zsenialitása, vagy a nagyon mély álom miatt, de annyi tény, hogy egy éjszakára durván belezúgtam ebbe a szőkén, barnán, mindenhogyan nagyon jó nőbe.

Henci

Néhány hónapja folyamatosan a főnökömmel álmodtam, s ez már-már idegesítő volt. Viszont épp egy ilyen álomba kúszott bele, az én híres emberem, aki nem volt más, mint sokunk nagy kedvence, Süsü magyar hangja, Linda apukája, Bodrogi Gyula. Tudom nem olyan nagy szám, mint szexelni Scarlett Johansonnal, de én csak erre az egy híres emberes álmomra emlékszem. A sztori az volt, hogy innen a szerkesztőségből, a teraszunkról indultunk helikopterrel - a főnökkel - egy Tokaj melletti kis vityilóba, ahol gyönyörű szőlőlugasok voltak, kis kerek asztalok, ahol együtt boroztunk Bodrogival. Soha nem repültem még a főnökömmel, soha nem boroztunk még, nem is nagyon beszélünk, de a közös áloméletünk már egy kisregényt kitesz.

Zsófi

Betegebbnél betegebb álmokkal rendelkezem, és híres emberesből is van egy kosárra valóval, amik persze nyilván nem jutnak most eszembe, csak egy pár. Például az, hogy Gyurcsánnyal jártam. Egyetemista voltam álmomban, és az egyetem lépcsőjén várt egyik délután, és elbringáztunk kajálni, meg sörözni, tehát minden egészen olyan volt, mintha valóság lenne, csak a pasim pont ő volt. Soha nem izgatott különösebben a lénye, de az egészben az az érdekes, hogy legalább fél tucat nőismerősöm keveredett vele valamilyen magánjellegű kalandba álmában. Érdekese csapódik le a kollektív tudatban a politika...

Legutóbbi hírességem Tom Cruise volt, de nem nekem volt viszonyom vele, hanem én magam voltam Tom Cruise. Volt egy társam, mivel nyomozó voltam természetesen, és valamiért bementünk egy óvodába. Rengeteg kisgyerek volt egy teremben, és mi elkezdtünk stagedivingolni, a tömeg adott minket egyre előrébb. Farmert és feszülős pólót viseltünk, és itt kérek elnézést előre, de a gyerekek kigombolták a gatyánkat, és kézzel kielégítettek mindkettőnket.