brit kutatók

Anyád a hibás, nem te!

4801

Ugye, hogy szeretjük a brit kutatókat? Most épp azért, mert egy nagyon érdekes felmérést publikáltak, miszerint az háztartásbeli anyák gyerekei jóval egészségesebb életvitelt folytatnak, mint a karrierista nők csemetéi.

A kutatást tizenháromezer brit iskolás bevonásával végezték, majd logikai kapcsolatot kerestek a gyerekek életvitele és a szülők foglalkoztatottsága között. Ha kicsit is belegondolunk a kutatás eredménye józan ésszel is kikövetkeztethető, hiszen egy főállásban dolgozó anyának nincs ideje arra, hogy nonstop felügyelje, hogy mit eszeik a gyerek, illetve hogy mozog-e eleget. A testmozgás elég sarkalatos pont, tekintve, hogy egyre több túlsúlyos gyerek van, és nemcsak Amerikában. A kutatás szerint, minél magasabb beosztásban dolgozik az édesanya, a gyereke annál nagyobb eséllyel lesz elhízott, hiszen a chips és az édesség nassolása a gyerekek harminchét százalékára jellemző, továbbá negyvenegy százalékuk fejében az innivaló egyenlő a cukrozott üdítővel. Ha a felnövekvő generáció fogyasztói szokásai vizsgáljuk, muszáj kitérnünk a tévénézésre, és az egyre népszerűbb internetezésre is, hiszen az iskolás korú gyerekek hatvan százaléka legalább napi két órát fordít az efféle tevékenységekre.

Ha anyu dolgozik, akkor evidens, hogy munkába menet kidobja a sulinál a csemetét, így nem meglepő, hogy testmozgás az iskolai tornaórákra és maximum a hétvégi rohangálásokra korlátozódik. A felmérésben résztvevő gyerekek anyukáinak harminc százaléka mondta azt, hogy az utód születése óta nem dolgozik, vagyis főállású anyaként ténykedik. Ez a szám - tekintve, hogy tizenkétezer gyerekről beszélünk - nem túl magas, azt persze nem szabad kihagyni, hogy a dolgozó nő nem teljesen egyenlő a napi tizenkét órát robotoló asszonykával. A heti munkaórák száma, tizenhattól harminc óráig terjed, ami a mi minimum negyven órás munkahetünk mellett már már nevetségesen hat. Akkor mégis miért alakult ki ez a helyzet? Talán azért, mert a minőségi együtt töltött idő rohamosan csökken, vagyis a közös programok, a kollektív élményszerzés egyre ritkább, és valljuk be, hogy ez nemcsak a britekre jellemző tendencia. Azért az furcsa, hogy a felmérés nem említi a férfiak hatáskörét, ezzel szimplán a nők nyakába varrva a gyerekek egészséges nevelését.

A leszbik a legjobb anyák

5147

Fontos, hogy egy gyereknek megfelelő női és férfi képe alakuljon ki, és ebben ki más is segíthetne neki, mint saját szülei!? - tartja a közvélekedés, és nem is teljesen alaptalanul. Ám nyilvánvalóan nem mindegy, hogy milyen is az a két szülő, attól, hogy ellenkező neműek és heteroszexuálisok, még nem biztos, hogy tökéletes emberek, pláne nem biztos, hogy tökéletes szülők. És ezzel máris kényes vizekre eveztünk, hisz tudom jól, micsoda perpatvarok alakulnak ki, akárhányszor szóba kerül az egyneműek gyermekvállalásának kérdése - találkozhattunk már ezzel itt, a cotcoton is. Mindezek közben egy valamit hajlamosak vagyunk elfelejteni, nevezetesen azt, hogy sokunk csonka családban nőtt fel, leggyakrabban apa, azaz férfi-kép nélkül. Bizonyára ennek is megvannak a maguk következményei, kiváltképpen, ha a válás után az apával való kapcsolat hagy némi kívánnivalót maga után, de egyikünkből sem lett degenerált felnőtt emiatt, legfeljebb némi lelki sérülés nyomai fedezhetők fel leginkább magánéleti aktáinkon.

Maradhatnánk annyiban, hogy az ideális az volna, ha minden esetben két jó ember nevelne fel minden gyereket, függetlenül színüktől, szaguktól, magasságuktól és szexuális beállítottságuktól, de nyilvánvalóan ezzel sokan nem értenek majd egyet. Akárhogy is, érdekes kutatási eredményt közölt a minap a Telegraph. A szülőkkel foglalkozó intézetben arra lyukadtak ki, hogy mindent összevetve az a legjobb, ha egy gyerek egy leszbikus párral nevelkedik fel. Kapásból ott kezdődik a jó pont, mondják, hogy egy leszbikus pár esetében szó sem lehet véletlen gyerekről, amolyan becsúszott babáról, hisz komoly bürokratikus hercehurcán kell keresztül menniük még azokban az országokban is, ahol engedélyezik a közös gyermekvállalást beültetés vagy adoptálás által. A szándéknak tehát erősnek, közösnek és kristálytisztának kell lennie. Tény, hogy milliónyi olyan besikerült gyerek rohangál a világban, kiknek szülei a baleset után még ideig-óráig sikerült fenntartani a pár- és a család illúzióját, ám idővel belátták, ez lehetetlen küldetés, és ment mindenki a maga útján, a gyereket így-úgy megosztva.

Stephen Scott kutatási vezető eredményeiben arra is rávilágított, hogy a leszbikusok által felnevelt gyerekek életük során céltudatosabbak, kitartóbbak lesznek, mint a hagyományos családmodellben cseperedett társaik. Az adatok pedig arra is rávilágítottak, hogy az egyneműek gyerekei kevésbé hajlamosak a homoszexualitásra, mint a többiek, ellentétezve ezzel minden, sokat emlegetett feltételezést, amik attól óvnak, hogy a homoszexuálisok homoszexuálisokat nevelnek. Kérdés persze, hogy ebből kiindulva hogyan történhet meg, hogy megannyi hetero párnak meleg gyereke lesz. Akárhogy is, valószínű, hogy akik akármilyen okból ellenzik a melegek gyermekvállalását, mindettől nem gondolják majd meg magukat.