borító

"Az arca a baj"

5514

A közelmúltban Zsófi értekezett az albumborítókról, pontosabban azok bélyegképként való felhasználásáról. Furcsa egybeesés, hogy a bélyeges cikk írása közben én is albumborítókat vizslattam, méghozzá Madonna borítóit. Manapság már semmi szükség tucatnyi audio cédét málhásszamárként magunkkal cipelni, hiszen ott az mp3 lejátszó, de ami még ennél is jobb, az az online zenehallgatás. Kedvenc online zenebázisunk pedig olyannyira okos találmány, hogy nemcsak méternyi hosszúságú playlistet pakolhatunk össze, de a lejátszó sávban még a cédéborítókat is prezentálja. Playlist, trackek, Madonna borítók... és már meg is született a konklúzió: Madonna minden borítójára a saját arcát pakolja. A következtetés persze gyors volt, hiszen azért ez nem teljesen így van, de ha csak a nagylemezeket vesszük, az énekesnő arcával ékesített borítók számottevő hányadát teszik ki a diszkográfiának. A pop királynője igen szerénytelenül járt el, mikor tizennégy albumából tizenhárom esetben önmagát álmodta a borítóra. Azért fura ez, mert egy magafajta kaliberű híresség kiadója tutira megengedheti magának, hogy a legprofibb fotósokkal és grafikusokkal készíttesse az aktuális cédéborítót, amin nemcsak a művész képe viríthat. Sem a kiadó, sem a menedzsment, de még Madonna sem döntött úgy, hogy nála akad izgalmasabb külcsíny is, így hát gazdagabb a világ tizenhárom madonnás lemezborítóval, és a kislemezekről még nem is beszéltünk. Döntsétek el ti, hogy jó megoldás volt-e a műanyagba zárt tizenhárom Madonna arckép, de előtte pörgessétek végig a több mint húszéves pályafutás nagylemezborítóinak gyűjteményét!

Madonna borítóiért ide klikkelj!

Rámarkolsz vagy mustrálod?

5919

Az a szín-, minta- és képkavalkád, amit az újságos standokon látunk, sok-sok ember megfeszített munkájának eredménye. Mikor ők, vagyis a szerkesztőkből, tördelőkből és művészeti vezetőkből álló team lapzártával kikapcsolja a számítógépet, nincs más dolguk, mint várni az eladási adatokat, no meg feltölteni a következő lapszámot, de ez most nem ide tartozik. Az, hogy ki, milyen ruhában, milyen pózban tekint ránk a címlapról nagyon is mérvadó, de az ugyanitt látható szöveggel is éppúgy el lehet adni a lapot mint egy világhírű színésznővel, sőt...

Ezzel el is érkeztünk a probléma velejéhez, ugyanis a hazai szűk és viszonylag kis piacon javarészt csak a külföldi sallangokkal találkozunk. Ha kézbe veszünk egy Cosmopoltitant, mindegy hogy Düsseldorfban vagyunk vagy épp Fokvárosban, a címlap biztosan ugyanúgy fest: miniruhába öltöztetett mosolygó híresség, aki egyik kezével enyhén felhúzza a ruhácskáját. Ezt a klisészerű kompozíciót viszonylag könnyen megunjuk, bár a magazin az impulzusvásárlókra is bőséggel épít, elég ha a 69 pozitúra, 120 randitipp, és a 99 sminktanács feliratozásra gondolunk. Kis szerencsével az is meglehet, hogy egy és ugyanazon fotó szerepel mindkét kiadványon, és nem a Cosmo az egyetlen magazin, aki így rotálja a képeket - bár az efféle újrafelhasználás teljesen érthető. A probléma nem is az azonos címlapokkal, vagy az egyező anyagokkal van, hanem a címlapi koncepciókkal, amiket többségünk már unásig ismerünk. Jó néhány magazinolvasással eltöltött év után már tudjuk jól, hogy melyek azok a lapok, amiket örömmel olvasgatunk, és melyekért nem adnánk többé egy fillért sem. Nevezzük ezt márkahűségnek, hiszen az, aki hónapról hónapra megvásárolja az adott glossy magazint, már nem feltétlenül a tartalom miatt teszi mindezt, hanem a megszokás a hűség, és az exkluzivitás érzése miatt, amit a vagyont érő cipők és táskák nézegetése nyújt. Van tehát egy márkahű olvasónk, aki joggal várja, hogy az amúgy többnyire jól sikerült címlapi fotót ne rejtsék mímes, dülöngélő betűhalmaz mögé, hiszen egy jó magazin a névvel adja el magát, pontosabban nem fél pusztán a nevével eladni magát.



olvass tovább