bio

Biofüggők

505

Valljátok be, szívesebben esztek olyan paradicsomot, amit a kertben szedtek le, és tudjátok, hogy nem génmanipulált. Ez normális. De az már nem, ha mindent alárendeltek a biocuccoknak. Mert mi van akkor, ha tényleg és minden mást kizáróan törekszünk a maximálisan egészségesnek tartott biokajákhoz? Könnyen a társadalom perifériájára kerülhetünk, mert bár körbevesznek minket hasonlóan bioboltfüggő félismerősök, de nem mehetünk el egy munkaebédre, nem vehetünk semmit a suli büféjében, és még egy teázás vagy kávézás is lehetetlenné válik a barátnőnkkel. Örök lemondásra kényszerítjük magunkat és a velünk együtt élőket is.

Teljesen normálisnak nevezhető, hogy néha diétázunk. Ha belemélyedünk a különböző diétákba, láthatjuk, hogy egymásnak ellentmondó ételeket tartalmaznak. Az egyikben azt írják, hogy ne együnk fűszeres ételeket, de ugyanakkor a cayenne bors egészséges. A gyümölcs alapja lehet minden diétának, de a candida okozóját is beleképzelhetjük. Van, aki azt vallja, tartózkodjunk a zsíros ételektől, ugyanakkor az Atkins-diéta kifejezetten ezeket preferálja. Akkor most mi van? Szakemberek - dietetikusok - azt állítják, ehetünk bármit a lényeg a mérték, és persze jó lenne az is, ha működne belső ösztönünk, és éreznénk, mikor mit kívánunk.



olvass tovább

Egy falatot sem!

3259

A helyzet a következő. Két éve valahogy megállt a testem. Nem emészt rendesen, az anyagcserém stagnál, néha van egy-két kilengés és ennyi. Kezdtem igen rosszul érezni már magam, amikor az energetikus, azt javasolta húzzak el egy hétre léböjtre. Méregtelenít, energetizál, kipucol és megnyugtat, állítólag.

Előkészületek

Nyilván sejtitek, hogy csak úgy egyik-napról a másikra, minden fájdalom nélkül képtelen leállni az étkezésről. A testet is éppúgy elő kell készíteni, mint a szellemet. Mivel agyban dőlnek el a dolgok, ezért nekem nem sok melóm volt ezzel, hiszen tudtam, hogy valamit tennem kell, mert, ha nem akkor lehet, hogy feldobom a tappancsom.
Persze még közel sem volt ilyen durva a helyzet, gondolom még jó sokat szenvedhettem volna előtte. Tehát a testem felkészítése volt a feladat. A léböjt előtt, már egy héttel elkezdtem csökkenteni a bevitelt, átálltam halra, rizsre, zöldségre, keveset, rengeteg folyadékkal megspékelve. Bevallom a legutolsó napokban, kis falánkság rámtört és megettem tizenhat maki tekercset.

Bevonulás

Már egy hónappal a bevonulás előtt hihetetlen izgalomban voltam, hogy vajon milyen lesz tíz teljes nap, amikor semmi mással nem kell foglalkozni, mint a saját testemmel, lelkemmel. Persze ott volt bennem a félsz, hogy: "Atyaég! A pasim nélkül tíz napig!?" Na, igen ez okozta a legnagyobb fejtörést, nem pedig az, hogy nem ehetek szilárd
táplálékot, ugyanennyi ideig. Egy egészségközpontba jelentkeztem be, Visegrádra, a hegyek közé. Nincs túl messze, szép a környezet, csupa jót olvastam róla. Tizenhárom másik nővel osztoztam az élményben. Amikor az első este leültünk vacsorázni, senki nem tudott másról beszélni, minthogy miként fogják kibírni ezt a tíz napot, hogy lesznek túl az éhezésen. Holott éhezésről szó sincs! A lényeg rajtam kívül mindenki az étellel volt elfoglalva, míg én azon vergődtem, hogy fogok a Gabi heverő méretű ágyon aludni, ráadásul úgy, hogy van még valaki a szobában, és az a valaki nem a pasim. További témák: receptek, a legjobb piacok, biocuccok. Felemelő.

Napi rutin

A reggel hatkor kezdődik, két deci langyos vízben feloldott keserűsóval, ami aztán egész nap hajtja ki a salakanyagot a bélrendszerből. Nincsenek hasgörcsök, egyszer csak jön és mész. Igen, hasmenés, de nem az a darabos fajta, a fenéket, kinyitják a csapot és ömlik. Elég meglepő volt, amikor a négy (!!!) nappal korábban megevett pattogatott kukorica maradványokat véltem felfedezni a WC csészében. Bebizonyosodott, az anyagcserém tényleg stagnál. A reggeli nyolc órakor jön, három nagy bögre - fél literes - gyógy- illetve zöld tea, néhány karika citrommal és egy két és fél grammos méz felével. Érdekesen kevés, de szerencsére délelőtt amúgy is nagyon ritkán eszem, így
ezzel nem volt baj.

Egy kicsi mozgás

A napi rutin szerves része a délelőtti torna. Tíztől pilátesz, tizenegytől táncikálós aerobic, mesés, főleg, amikor közben - a mozgás hatására is - beindul az ürítési kényszer és ki kell rohanni, öt percenként. Mindegy túlélhető és nem ciki, hiszen nem csak az én beleim működnek, végre! Ebédig el is tart a testmozgás, majd ebéd után a csendes pihenő. Mint az oviban, annyi különbséggel, hogy egy meleg vizes palackot helyezek a májamra és úgy szundítok, csodás. Ebédre zöldségekből készült leves van, jó alaposan passzírozva, átszűrve, hogy még véletlenül se kelljen a fogainkat használni. Fél háromkor jön a túra, hegynek fel, aztán le, majd megint fel és hosszan-hosszan, egészen két teljes órán keresztül. Épp hó van, bakancsot okosan otthon felejtettem, így én nordic walkingra járok, ami nem fárasztó, viszont szórakoztató és nem kíván hegymenetet.

Ki-ki nyugalomban

Fél öt körül van egy órányi szabadság - persze eddig sem volt kötelező semmi -, ilyenkor infraszaunázni, vagy szolizni a legjobb, kicsit elvonulni, mert épp el lehet unni a kúratársakat. Fél hatkor vacsi van, ami ebédre, plusz a mennyei manna, amit én természetesen kiöklendeztem magamból: zabnyák. Állagát tekintve, mint az orrváladék,
íze a semmihez hasonlít a leginkább, de mégis olyan, hogy kikívánkozik, ha már sikerült lenyelni. Állítólag ezt fontos lenne megenni, mert a gyomrot védi.

Éjszaka

A legtöbben az esti finn szauna után elájulnak, de persze én még éjfélkor is verem a billentyűzetet, képtelen vagyok pihenni, és fáradt sem vagyokm szellemileg is a topon, talán fejthetnék rejtvényt. Persze egész nap magammal vagyok elfoglalva, kicsit más gondolatokra is szükségem van. Ja, tévé van, senki nem nézi, én sem. "A tévétől
elrohad az agyad!"
(Mrs. Sturak - Kipurcant a bébicsősz, anyának egy szót sem)

Biolevet mindenkinek!

3537

A mezőgazdaságban, illetve az ott termesztett gyümölcsök, zöldségek, növények termesztésénél bio szóval jelölik az ökogazdálkodásokat. Tehát azokat a helyeket, ahol a növénytermesztésnél nem használnak műtrágyát, szintetikus növényvédő szereket. Sőt vannak olyan biodinamikus termőföldek is, ahol nem csak komposzttal, de növényi alkotókból álló és kvarckristályokkal kiegészített készítményekkel is kezelik a földeket, sőt itt még a Hold állását is figyelembe veszik a vetésnél.

Biolevek

Jó kérdés, hogy miért nem jobb esetleg egészben megenni a gyümölcsöket és zöldségeket, miért kell lé formájában? Amennyiben végiggondoljuk a táplálkozásunkat, meglepődve tapasztalhatjuk, hogy bár eszünk gyümölcsöt, zöldséget, de nem annyit, mint amennyit a táplálékpiramis megkívánna. Ráadásul nem is mindig vagyunk éhesek, és néha-néha egy alma is rendesen meg tudja tölteni a hasunkat. Viszont, ha minden nap iszunk néhány deci biolevet máris sokat áldoztunk az egészség oltárán, mert ezek nagy segítséget nyújtanak a zöldség és gyümölcs pótlásban. sokféle kiszerelésben kaphatóak, felbontás után akár egy hétig is elállnak, becsusszanthatjuk a retikülünkbe, a munkahelyünkön is fogyaszthatjuk, órákon, edzésen, bárhol. Fontos a bio jelző a gyümölcslevek előtt, hiszen ezek nem tartalmaznak tartósítószereket, növényvédőszer-maradványokat, nem hőkezelték őket, nincsen bennük hozzáadott cukor sem. A bioleveknek különösen magas tápanyag- és ásványi anyag tartalommal bírnak, és egy bio baracklé össze sem hasonlítható a jól ismert, cukrozott, gyümölcsitalokkal.



olvass tovább

Mi ez? Natúrkozmetikum

3667

Hisztis bőröm van. Ha nem pontosan azt kapja, amit szeretne, akkor húzódozik, kipirosodik és ekcémát produkál. Emellett befészkelte magát a fejembe egy rémhír, amely szerint a kozmetikai szerek 80%-a kőolajszármazékot tartalmaz. Azóta árgus szemekkel figyelem a kencék csomagolását. Állítólag a következőket kell kerülni, mert mérgezőek, és a bőrön keresztül könnyebben szívódnak fel a méreganyagok, mint a tápcsatornán keresztül. (Vajon tényleg? Kedves hozzáértők, fídbek plíz!): paraffin, petrolatum, vaseline, mineral oil, ceresin, microcristalline wax, polyisobutane, polydecence. Ez a legutóbbi anyag rendkívül jól nevelt lehet: többszörösen is decens, hihi.

Te jó ég, akkor mit kenjek magamra?

Egy ideig kísérleteztem házilag előállított krémekkel, hitelesnek tűnő receptek alapján. Az arányokat nehéz volt betartani, bár sok kísérlet után biztosan összejött volna. Emellett nehezen szívódott be a bőrbe, az egyik testápoló pedig két nap után elkezdett szottyadt szagot árasztani – konkrétan megromlott. Akkor nézzünk be a boltokba. A Lush termékei nagyon bejöttek, viszont sajnos az áruk miatt csak ritkán engedhetem meg magamnak (kivéve a sampont, arról nem mondok le!). Az interneten rendeltem a múltkor egy olcsóbb, de annál ígéretesebbnek tűnő bio arckencét (a cseh Manufaktura nagyon tetszetős termékeket gyárt), de miután két hét alatt sem jött meg, rátelefonáltam a közvetítő cégre, és kiderült, hogy szavatossági okok miatt visszavonták a terméket. Én meg a megrendelésemet. Igaz, minek is kísérletezek, amikor már megtaláltam az igazit (Yves Rocher Culture Bio)? Ja, mert igen drága. Bementem hát a Müllerbe, gondoltam elég nagy és német ahhoz, hogy találjak valami nekem valót. Az egyik polcról rám is kacsintott egy natúrkozmetikum-család, meg is vettem egy arclemosót meghökkentően baráti áron. Szöget ütött a fejembe, hátha valami stikli van ebben. Rá van ugyan írva, hogy natúrkozmetikum, de valóban az? És ha igen, mitől?



olvass tovább

A minőséghez fel kell nőni

4922

Sokszor mondjuk, vannak dolgok, amikhez meg kell érni, ilyen például a jazz. De mostanában tudatosodott bennünk, hogy ilyen az étkezés is, azaz pontosabban a minőségi étkezés. Így közel harminc éves fejjel már elborzadva látom, milyen hajmeresztő bűnöket követtem el saját szervezetem ellen leginkább gimnazista koromtól kezdve. Ez egyébként is vízválasztó, hisz korábban többnyire azt ettük, amit szüleink vagy az iskolai fűzős cipős menzások elénk tettek. Akármilyen rémesnek is tűnt a sulikoszt, mégiscsak változatos volt, meleg volt, de leginkább volt...

Mert mi is történik, mikor az ember gimibe kerül? Rohamtempóban kezd szaladni a felnőtté válás képletes útján, egyre kevésbé tűr beleszólást életébe, és egyre többször csapja be a szüleit. Egykori osztályomból például nem én voltam az egyetlen, aki úgy vélte, az a havi pár ezer forint, amit anyáink a közétkeztetésre való jogosultság díjaként a kezünkbe nyomtak, ennél fontosabb helyeken is elkél. Így történt, hogy a pénzt megkaptuk ugyan otthon, de az az iskoláig már nem jutott el, s így persze ebéd sem járt. Ideig-óráig még ment a trükközés nyomtatványboltban vásárolt megfelelő színű ebédjeggyel, de hamar rájöttek a csalásra és pecsételni kezdtek. Szigorúan. Minden nap. Mi meg éhezni. És ekkor kezdődött étkezési mélyrepülésem, ami jó egy évtizedig eltartott.

A reggelit természetesen kihagytam otthon, alap hogy folyton késésben voltam, és egyébként is, kinek van kedve egy szorongással teli iskolai nap előtt kedélyesen reggelizgetni? Persze az első vagy legkésőbb második óra után már a saját hangját sem hallotta a tanár a gyomorkorgásomtól, így éhező társaimmal koptunk is a büfébe, hogy az egész szünetet elvivő tülekedés, kiabálás és ökölharc után a fennmaradó három percben magunkba gyömöszöljünk egy sajtos pogácsát vagy egy melegszendvicset. Sokszor megenni már nem volt idő, így óra alatt csipegettünk, jó pár tanári feddést és intőt bezsebelve ezzel. Igen, igen, visszagondolva világos, hogy anyagilag is jobban jártam volna, ha nem a büfé alsó kategóriás szendvicseire verem el a pénzem, hanem befizetem az ebédet, de akkoriban ez valahogy logikusabbnak és persze felnőttebbnek tűnt. Tehát vehetjük úgy, hogy tizenöt éves koromtól kezdve nem ebédeltem rendszeresen, és ismétlem, ezzel nem voltam egyedül.



olvass tovább