betegség

Írd ki magadból a rákot!

930

„Nyugodtan írj e-mailt, legalább kiírod magadból!”; „Vezess naplót, írd ki magadból!” Írd ki magadból... ! - hányszor, de hányszor hallottuk már ezt a tanácsot, ha valami fájt a lelkünkben és a rák ott fáj csak, mert a rák a testednek nem fáj, csak szétrág. A lelkedet. Legtöbben úgy gondoljuk, hogy áh, ez velem úgysem történhet meg. Nincs a családban, nem is volt, akinek tumora lett volna. Nem cigizem, egészségesen élek, nem fáj semmim miért lenne? De bizony a rák nem válogat és csak az immunrendszerünktől függ, hogy az állandóan termelődő ráksejtekkel meg tudunk-e birkózni vagy kóros sejtszaporulatként fognak determinálódni a testünkben, a lelkünkben, az életünkben. Vannak kezelések, vannak hatékony egészségmegőrző, helyreállító, rekreáló programok, sokan meggyógyulnak ebből a nagyon durva betegségből, de a lelkük? Azzal mi van? 

Amerikai tanulmány szerint a rákbetegeknek sokat segíthet, enyhíthet a kínzó félelmeiken, ha rendszeresen kiírják azokat. Le kell írni mitől tartasz, hogy mi az ami eszedbe jut, minden asszociációt, gondolatot, dühöt és elkeseredettséget. A The Oncologist című orvosi szaklapban jelent meg a tanulmány, amely kutatásokon alapszik és alátámasztja, hogy a kezelések során és gyógyulás vagy éppen a halálhoz vezető utat megkönnyítették ezek az önfeltárulkozások. A betegek fele nyilatkozott úgy, hogy megváltoztatta a betegségről alkotott képüket az írás, és majdnem negyven százaléka azt is hozzá tette, hogy a helyzetüket is más színben látják, nem annyira elkeserítőnek. mint addig. A testi kezelés mellett mindenképpen hasznos beiktatni lélekterápiát is, ezért a tanulmány készítői kezdeményezték, hogy az amerikai ontológiákon bevezessenek egy programot, amelynek az a lényege, hogy a rákbetegek írásterápián vegyenek részt.

Szesz a testben

969

Tabu témát feszegetünk. A túlzott alkoholfogyasztás mindennapos, és nagyon sok ember, család életét keseríti meg. Mindkét probléma igen drága mulatság, a szó anyagi értelmében is, és ami az egészséget és a társadalmi életünket illeti, úgy is. Nézzük először a száraz tényeket, aztán eldönthetjük, hogy ki az alkoholista, hogy ez most betegség vagy csak gyenge jellemből fakadó függőség.

Kit nevezhetünk alkesznek?

Aki rendszeresen és mértéktelen mennyiségben fogyaszt alkoholt, az alkoholistának nevezhető. Ha az alkoholfogyasztásból eredeztethető fizikai tünetek is megjelennek az embernél, ott már alkoholbetegségről beszélünk. Ilyenkor az alkoholtól való függõség azon állapota áll be, amikor a hiánytünetek olyan erősek, hogy az alkohol hiányát a beteg kezelés nélkül nem bírja ki. Itt már orvosra, pszicho- és családterápiára is szükség van, mert bizony a legérintettebb a betegen kívül a család.

A piálás kísérő tünetei

A testben

Ha valakinek az alkoholfogyasztásból egészségügyi problémái adódnak, és az ital már a mindennapok elválaszthatatlan részévé vált, akkor az illető alkoholbetegnek tekinthető. Az alkoholizmus kialakulásakor fizikai és pszichés függés áll fenn, s mivel az alkoho az egész testünkre hat, ezért már az első pillanatoktól kezdve lehetnek tüneteink. Eleinte gyomorproblémák, emésztési gondok jelentkezhetnek, majd a májban következnek be károsodások - hiszen ez a szervünk méregtelenít, választja ki a testünkbe nem való anyagokat -, néhány hónap masszív piálást követően pedig a máj elkezd zsírosodni, megnagyobbodik, évek, évtizedek múltán elpusztulnak a májsejtek a folyamatos megfeszített tempó miatt, és bekövetkezik a májzsugorodás, ami visszafordíthatatlan és transzplantációval "gyógyítható" csak. És ez csak a máj. Ezen kívül erősen károsodhat a hasnyálmirigy is. Ebbe is érdemes belegondolni, mert sokszor észrevehetetlen. Kezdődhetnek a hasnyálmirigy panaszok hányással, hasmenéssel, teljes legyengüléssel és ez az egész két-három nap alatt halálhoz vezethet. Szóval ésszel! A szervezetünkben az alkohol nem odaillő dolog, legalábbis nagy mértékben. Stimulálja az idegrendszert, ezt lehet is tapasztalni egy-két pohár bor után, amikor ellazulunk, elzsibbadunk és bárgyún vigyorgunk. De amikor már hosszabb ideje tart a vigyorgás bizony bejön a képbe a végtag remegés, érzészavar és elbutulás. Igen, az alkohol pusztítja az agysejteket, és azok nem termelődnek újra. Delírium is bekövetkezhet, több évtizednyi masszív piálás hatására, ilyenkor jönnek a bogarak, a fehér egerek és innen már nincs visszaút, legalábbis addig nincs, amíg az agytranszplantáció nem lehetséges. 



olvass tovább

Szenzáció

1409

Az elmúlt két év alatt számtalan levélre, telefonra és megkeresésre válaszoltam nagyon sok embernek, akik mind a HIV-ről és az AIDS-ről akartak tudni valamit. Sokan közülük már HIV-fertőzöttként kerestek meg, mások pedig csak féltek, félnek attól, hogy HIV-fertőzöttek lehetnek. HIV vagy AIDS? Mi legyen a gyógyszerszünettel? Elmondjam vagy ne mondjam el? Hogyan lehet megfertőződni, és hogyan nem?

Ezekből a kérdésekből a leggyakoribbakat gyűjtöttem csokorba, és ebből lett a

HIV/AIDS Gyakran Ismétlődő Kérdések

Nem szánom sem lezárt, sem befejezett, sem tökéletes munkának. Inkább csak amolyan első támasz, aminek azonban a fejlesztésében és tökéletesítésében a Te véleményedre is számítok. Ha bármilyen megjegyzésed, kérdésed van a kérdésekkel és a válaszokkal kapcsolatban, vagy ha bármilyen tartalmi, alaki, nyelvtani vagy más hibát találsz, akkor írd meg nekem. Előre is köszönöm, ahogy azt is, ha a címet és a tartalmat minél szélesebb körben terjeszted mindenkinek, akit ez érdekelhet, vagy akinek fontos lehet.

Köszönöm, és jó olvasást!

Shivamantra

Láttam a testem belülről

1462

A testünk nagyjából egyforma, még ha kívülről tök másként is festünk, kifordítva tényleg mindenki rózsaszín. Ezt eddig nem akartam elhinni, de mikor megnéztem a Bodies kiállítást, rögtön rájöttem, hogy ez tényleg van. Kicsi robotok vagyunk, tökéletlen és puha alkatrészekkel. Egy csoda. Persze kicsit bizarr megnézni az emberi izmokat, két centiről, az erezetünket csak úgy minden nélkül, egy  bevérzett agyat, egy rákos vesét, a szmoggal teli tüdőt, a embriókat, keresztbe felszelt egész testet. Mégis vonzó. Tavaly, amikor Prágában volt a Bodies kiállítás, minden követ megmozgattam, hogy lássam, persze, lecsúsztam róla. Amikor idén elsuhantam a villamossal a körúton és megpillantottam egy hirdetőoszlopon a plakát egy kis részletét, rögtön elkezdtem telefonálni, hogy valaki nézzen már utána, de most azonnal, hogy jól látok-e és tényleg Budapesten lesz Bodies... The Exchibition..??? És tényleg. Végre! 

Még nagyon régen, amikor a jogi egyetem padjait koptattam, klinikai igazságügyi orvostan óra során láttam egy-két boncolást, már akkor lenyűgöző szerkezetnek tartottam azt a testet, amivel mi itt életünk során működünk. Persze voltak gyomorforgató, könnyeket fakasztó pillanatok is ott, de ez a kiállítás pont annyit és úgy ad, hogy inkább ámulsz, okulsz, tanulsz és nem hánysz. Borzasztóan kíváncsi voltam, hogy miként marad meg ilyen állapotban az emberi test, így mielőtt megnéztük volna a kiállítást, alaposan felkészültem, hogy én lehessek megint az okostojás. 



olvass tovább

Függünk a melótól

1497

Nem valószínű, hogy egy munkaalkoholistát - aki még a szeretteivel sem tud elegendő időt tölteni -, majd pont egy környezetvédelmi felhívás fog jobb belátásra késztetni, de ki tudja, azért megpróbálkozunk. Evidensnek tűnik az, ha minél többet dolgozunk, annál nagyobb értéket állítunk elő, gazdasági szempontból. Viszont az keveseknek jut eszébe, hogy a környezetszennyezés is nagyobb lesz. Egy kanadai párt - kedves nevük van: Dolgozz Kevesebbet Párt - szerint sokat tehetnénk az ökoszisztémáért, ha kevesebbet dolgoznánk, mondjuk hetente csak harminckét órát. Szerintük a munkamánia legnagyobb áldozata a bolygónk. De miből vonhatjuk le ezeket a messze menő következtetéseket? A hosszabb és több munkanap jótékonyan hat a gazdaságra, viszont nagyobb az energia- és a nyersanyag igény is, így a környezetszennyezés is nő. Mivel, aki sokat dolgozik, kevesebb szabadidővel rendelkezik, ezért hajlamosabb junkfood-ot enni, előregyártott termékeket vásárolni és pont tesz a körülötte lévő környezetre, hiszen ideje sincs, hogy eszébe jusson, vagy körülnézzen. A párt egyébként azt szeretné elérni, ha egy munkahét csak harminckét órás lenne, ezzel csökkenne a munkanélküliség, és nőne a boldogságunk. Mert ki ne örülne egy hatórás munkanapnak? Több idő jutna a barátainkra, családunkra és nem utolsó sorban önmagunkra.

Betegre dolgozzuk magunkat

Sajnos van egy sokkal személyesebb, és szubjektíve súlyosabb hatása is a megfeszített munkának, az abból kialakuló munkaalkoholizmusnak. Ezt a pszichiátria már betegségként kezeli. Hiszen a munkamánia - workaholics - szenvedélybetegség, azon emberek szenvednek emiatt, akik túlzott intenzitással és túl sokat dolgoznak, ez pedig negatív hatással van a környezetükre. A munkától való kóros függést nehéz észre venni, hiszen aki sokat dolgozik, azt általában elismeri a társadalom, ezért nem sorolják a klasszikus szenvedélybetegek közé. Honnan lehet tudni, hogy a környezetedben szenvedélyesen munkálkodik valaki? Nos, találtunk egy tesztet, amelynek kérdéseire válaszolva ez egyértelműen kiderülhet. Még az sem fontos, hogy érintett töltse ki, elegendő, ha közeli környezetéből valaki annyira ismeri a mindennapi szokásait, hogy ezekre válaszolni tud.



olvass tovább