barnaság

Az ember színe sárga

3922

Naponta megdöbbenve nézem munkába tekerve, hogy a Margit-sziget idilli partjainál vagy a rakparti szennyvízbeömlők mellett emberek vörösre égettetik magukat az elviselhetetlenül erős nappal. A napozás kora végérvényesen lejárt, felejtsük el romantikus gyermekkorunka, mikor étcsokira sültünk márciustól szeptemberig a szabadban. Gyerekekre 2000 faktor, ránk 300 elég lesz. Egy Ausztráliában élő barátom egyszer azt mondta, csak az nem hiszi el, hogy van bőrrák, aki még nem járt ott, és nem látta a konkrétan hiányzó arcú embereket, a ráktól leoperált végtagokat és a szörnyű pusztítást, amit a nap végzett.

Ezt tehát elfelejtettük ugye (ugye?) és szoliba sem szívesen járunk már, hisz az szinte ugyanaz pepitában, így marad az arisztokratikusan fehér bőr vagy az önbarnító kencék, miknek piaci részesedése soha nem gondolt magaslatokba röpült az elmúlt évek során. Amerikai adatok alapján úgy tűnik, négy év alatt megnégyszereződött a bevétel, 2003-ban még "csak" ötvenhárom millió dollárt, míg 2008-ban már kétszáz milliót költöttek a színesedni vágyó nők és férfiak.



olvass tovább

Maradj barna!

6634

Ha kinézek az ablakon olyan érzés kerít hatalmába, mintha tartósan beköszöntött volna az ősz és magával rántva a melankóliába rabul ejt a szürkeség és a hideg. Reggel ugyan megcsodáltam a ködös táj szépségét és egy pillanatra élveztem is a hűs szellőt, de ez az érzés gyorsan elillant, amikor hideg végtagokkal, jégcsappá fagyva értem be dolgozni. A hangulatomon az sem lendített túl nagyot, mikor a mosdó tükréből egy sápadt és fehér arc nézett vissza rám… Hová lett máris a szép nyári barnaság? Eltűnt a meleggel együtt…



olvass tovább