ballada

Irgalom atyja, ne hagyj el!

7953

Meggyőző bemutatkozó csomagot küldött nekünk Makó Szilveszter, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem másodéves fotográfushallgatója. Szilveszter Ágnes asszony balladáját fényképezte le – mi sem gondoltuk, hogy egy balladát le lehet fényképezni, de neki sikerült. Olvassátok el, ki ő és nézzétek meg a galériát!

Leginkább az a szó jellemző rám, hogy „multifunkciós”. Ez azért állja meg a helyét, mert a fotózás, az utómunka, a haj és a styling is az én kezem alatt mozog, gyakran még a ruhákat is magam tervezem.  A fotózáson belül a divat és a beauty fotózás érdekel, de mindenképpen az érzékenyebb, a magas szabászattal, a haute couture-rel kapcsolatos képek állnak hozzám legközelebb.

Az inspirál, amikor eltérő kultúrák részecskéi forrnak össze egy egésszé, és ez olyan újat mutat, amivel másnak örömöt okozhatok. Hiszek az ellentmondások erejében, ezért is van az, hogy nincs különbség aközött, aki vagyok, és amit csinálok.  A stílusban és nem a divatban hiszek, hosszú út áll még előttem, de a fejlődés nem más, mint folytonos lélegzés, és én lélegzem.

Fotó: Makó Szilveszter (galéria!)

A szűkebb környezetem inspirál a fotóim elkészítésére. Állítom, hogy nyitott szemmel járok az utcán. Várok minden pillanatba a "SZÉP"-re. A szép szó nagy fontossággal bír számomra, hisz a belső világom mozgatórúgója, amit vagy a materiális dolgok között keresek, vagy szellemiekben. Inspirációt nyújthat egy forma, egy szín, egy anyag, egy előadás, egy kép, egy öreg bácsika az utcán... akármi. A lényeg, hogy ne járjon senki se szemellenzővel és ne tartsa senki infantilisnak az élet apró szépségeinek a megragadását.

A fotózás számomra nemcsak élvezet, de kitűzött életcél is. Ha csak egy maroknyi ember is lesz, akinek ezzel örömöt okozok, avagy elgondolkodásra kéztetem, elindítok benne valamit, megnyílik a „SZÉP” felé, már megérte.