bűncslekmény

A fájlcserélésért ne járjon bünti

3269

Van ez a dolog a letöltögetéssel, ami mindenki előtt világos. Szép vagy nem szép dolog, de a zenéket a mai világban az emberek túlnyomó többsége az internetről tölti le, a lemezek megvásárlása már mondhatni a múlté. És mellette van az a dolog, hogy sokan alkotók, szerzői jogokkal foglalkozó szervezetek heves szélmalomharcot vívnak mindezzel.

A művészek arra panaszkodnak, hogy komoly bevételkiesést jelent nekik mindez, miközben afölött elsiklik a figyelmük, hogy a netnek, s különösen a blogoszférának köszönhetően felbecsülhetetlen értékű reklámhoz jutnak. Jóval azelőtt, hogy megjelennének például Budapest utcáin és nyomtatott sajtójában a Madonna koncert hiredtései, már mindenki tud róla, a jegyértékesítés a nyitás utáni percekben össze is omlik a nagy érdeklődéstől. A hír felröppenését követő egy órán belül már százával, ezrével születtek a bejegyzések, email-ek, linkküldözgetések az eseményről, tehát komoly ingyenreklámhoz jutottak a szervezők, s ez ugye Madonnának sem rossz a 30 000-es jegyárakat elnézve.

De nézzük meg például a lemezeladásokat. Érthető, ha valaki azon kesereg, hogy kevesebb lemez fogy, mert mindenki letölt, de azért éhen még senki nem halt ettől. A Nine Inch Nails például legutóbbi lemezét saját internetes oldalára töltötte fel, s onnan szedhették le a rajongók mindenféle formában. Egy napon belül minden rajongónak megvolt az album, ezek a rajongók extrajófejnek könyvelték el a zenekart, önként és dalolva ajánlgatták egymásnak a lehetőséget. Arról nem beszélve, hogy a letöltögetésnek köszönhetően az emberek sokkal több zenét ismernek, mint korábban, sokkal több koncertre látogatnak el, mint korábban. Ez pedig igenis bevételt jelent, nem is keveset. Persze ehhez ki kell mozdulnia stúdióból, koncerteket kell adni, utazni kell, dolgozni kell.

A lemezeladás mellett azonban a jogdíjakból csepeg nekik a legtöbb, amit a rádiók, filmek, reklámok, szórakozóhelyek, egyebek fizetnek minden egyes lejátszás után. Bizonyára sokaknak rémlik egy film, amiben a pasi abból élt, hogy apja egyszer írt egy karácsonyi dalt, ami azóta is az ünnep elengedhetetlen része, és csak úgy ömlik a házi kasszába a jogdíjakból befolyó lóvé. Irigylésreméltó élet. Aztán vegyük azt a dühító tényt is, hogy minden egyes megvásárolt üres cd/dvd után is csengetünk az artisjusnak, még akkor is, ha saját képeinket, anyagainkat írjuk rájuk. Európában egyébként éppen most akarják a szerzői jogokat 50 évről kiterjeszteni 95 év időtartamra zeneműfelvételek esetén. Mindezt azzal indokolják, hogy ha valaki fiatalon megalkot egy sikeres zeneszámot, és ötven év múlva hirtelen már nem kap érte jogdíjat, méltatlan helyzetbe kerül. Na ne. (A digitális rögzítésről egyelőre nem tettek említést, ez azt jelzi, ennek kérdésköre igen bonyolult.)

Én személy szerint úgy vagyok vele, hogy a művészet mindenkié, kiváltképp az internet korában értelmetlennek tartom ezt a vaskalapos hozzáállást. Ha zenész lennék, attól lennék boldog, ha egyre több ember hallgatná a zenémet, főleg akkor, ha olyan tehetős lennék, mint azok, akik hevesen támadják az illegális letöltögetéseket.

A norvég oktatási miniszter egy blogbejegyzésben hasonlókat fogalmazott meg, szerinte az, hogy minden zene elérhető és letölthető, egyszerűen fantasztikus, hisz ezáltal kinyílik a világ. Véleménye szerint a zeneiparnak magához kéne ölelni az internetet, nem hadakozni ellene. Úgy véli, ha a rádiót ma találnák fel, az ellen ugyaníg sátánt kiáltanának - a zene akkor sem halt meg és most sem fog, a lemezgyártók nem mennek tönkre, mint ahogy akkor sem mentek tönkre.

Bård Vegar Solhjell a jövőben küzdeni fog azért, hogy Norvégiában a fájlcserélést legálissá tegyék, s erre olyan módszert igyekeznek kidolgozni, hogy a végén mindenki elégedett legyen. Biztosan sokan támadják majd a minisztert, ezért, de szerintem a fájlcserélés és egyáltalán a szerzői jogok mellett kardoskodni nem más, mint konzervativizmus. Akik értik, és használják a netet, pontosan tudják, hogyan lehet azt saját javunkra fordítani. Akik nem értik, azok támadják. Régen kazettákat másoltunk, ma letöltünk. A net mindenkié, minden, ami a neten van mindenkié, és ez nagyszerű. Nekünk is csak egyszer fizetnek ki egy munkát.

Sokszor és sokakkal vitatkoztam már erről, de még senki nem győzött meg arról, hogy amennyit veszítenek, ugyanannyit ne nyernének az alkotók ezzel. Én a creativ commons-ban hiszek, és abban, hogy az internetnek is ingyen kéne lennie.