bűncselekmény

Szerinted is megrontott Alföldi?

692

Alföldi Róbertet, a sokak által kedvelt, és még többek által utált filmje, a Nyugalom miatt feljelentették. A vád: megrontás. Az ismeretlen szervezet azért tett feljelentést a Fővárosi Főügyészségen, mert az említett filmben van egy jelenet, ami bűncselekménynek tűnt számukra. Az esemény a következő: a főszereplő gyermekként elkezdi masszírozni az anyját alakító Udvaros Dorottya talpát. Egyre feljebb halad, combjáig eljut, majd képváltás és nem látunk semmit talán csak annyit, hogy az anya élvezi a kényeztetést. Egyszóval a folytatást sejtetik, de semmiféle utalás nem történik sem akkor sem később. Szerintetek jogos a feljelentés? És ha igen, akkor a gimnáziumi tananyagot összeállítókat miért nem perli be senki vagy a görög drámaírókat a Oidipusz-tragédia oktatása és létrehozása miatt? 


Kincseink védelmében

2626

Egy fél világ töri a fejét, mi tévő legyen ezekben a bizonytalan pénzügyi időkben - bankban kuporgasson? Párnahuzatba varrjon? Valutát vegyen? Ingatlanba netán aranyba fektessen? Netán festményekre áldozzon? Ez utóbbi az, ami biztos befektetésnek tűnik, a műkincsek piaca ugyanis töretlen, s bár keveseknek jut eszébe a falon vagy a vitrinben tárolni összespórolt vagyonát, ezen kevesek azonban mindenképpen jó döntést hoznak.

Azért persze nem eszik olyan forrón a kását, mivel a műtárgyaknak könnyen lábuk kél, és kevésbé valószínű, hogy visszakerülnek jogos tulajdonosaikhoz, mint például egy személygépjármű, és mint mindennek, ennek is megvan a maga oka. Ha műkincslopást említünk, azonnal a nagy múzeumok, nemzeti tárlatok ellen elkövetett tolvajlások jutnak eszünkbe filmekből vagy éppen a napi híradásokból, pedig lopnak rendesen mindenhonnan, ahonnan csak lehet. A HVG Könyvek gondozásában megjelent könyv, az Ellopták! - Eltűnt mesterművek galériája (amit egyébként karácsonyi ajándéknak is melegen ajánlunk) lebilincselő módon foglalkozik a műkincstolvajlással, a leghíresebb, legvéresebb esetekkel ugyanúgy, mint akár a régészeti emlékek elrablásával vagy éppen a Holokauszt során eltűnt milliónyi értékkel.

Ami még ennél is érdekesebb, az az a kezdeményezés, ami Art Loss Register néven indult útjára, még 1991-ben, s melynek célja nem más, hogy nyilvántartson minden arra érdemes műtárgyat, hogy az ellopottakat megtalálja, a tetteseket lefülelje, a bűneseteket felgöngyölítse, egyszóval az, hogy a lopott értékek kereskedelmét ellehetetlenítse. Érdekes adat, hogy míg a lopott autók hatvan-hetven százalékát találják meg, addig az ellopott nagy értékű ékszerek esetében ez az arány mindössze egy százalék. Műkincsek esetén a megtalálási mutató tizenöt százalék. Julian Radcliff a könyv bemutatóján beszélt az Art Loss Projectről, s a fenti adatok mögött húzódó okként a nyilvántartás hiányáról.

A tolvajok alapvetően azt lopják el, amit el tudnak, amire lehetőségük van, s a művészetet valóójában könnyű meglovasítani. Mikor még csak álmos teremőrök vigyáztak dollármilliókat érő festményekre, természetes, hogy egyeseknek ésszerűnek tűnt meglovasítani egy-két képet. Idővel a műkincsek piaci értéke egyre csak kúszott felfelé, a sajtó hajmeresztőbbnél hajmeresztőbb árakon elkelt tárgyakról adott hírt, így a fekete piac is fellendült. A műkincstolvajlás a hetvenes években kapcsolt ötödik sebességbe, az évtized közepén követték el az első fegyveres rablást is Párizsban. De nem csak múzeumokból lehet lopni, eltulajdoníthatók archeológiai leletek, ékszerek, veterán autók, de akár még dinoszaurusz lábnyomok is. 

Mindezek után persze még piacra is szükségük van a rablóknak, s az országhatárokon túl olyan helyeket keresve, ahol a törvények mások vagy épp a rablásról nem hallottak még, egy ideig viszonylag könnyen ment az értékesítés. A kör azonban szűkül, a fekete piacon nem lehet eladni körözött műtárgyakat, így sok érték végül elhagyva végzi valahol vagy épp megsemmisítés áldozata lesz.

Védeni mindezeket értékeinket egyféleképpen lehet: ha fotóval regisztráljuk értékeinket az Art Loss Project oldalán, ha az aukciókat a szervezet munkatársai megállás nélkül monitorozzák, ha a nemzetközi összefogás megtörténik, ha az adatbázis élővé válik. A nagyszabású vállalkozás elképesztő eredményeket mutatott fel már az elmúlt években is, nem csak ellopott műkincseket találtak meg, de kiderítették ismeretlen alkotók kilétét, s találtak meg elpusztított alkotásokat is.

Köztünk járnak

3164

Szó esett már szadizmusról, mazochizmusról, kínzásról, így úgy éreztem, hogy akkor a sorozatgyilkosokról is beszélhetek. Ők azok, akiket a híradóból vagy újságokból ismerünk. Ők azok, akiket ismerünk még híres vagy kevésbé híres filmekből, sorozatokból, könyvekből. A szórakoztatóipar „szereti” ezeket az embereket, hiszen kellően hátborzongató művet lehet belőlük készíteni. És az emberek is szeretik olvasni, nézni. De kik ők? És miért lettek olyanok, amilyenek?

Kicsoda egy sorozatgyilkos?

Sorozatgyilkos az az ember, aki három vagy több embert öl meg különböző időpontokban. A gyilkosságok között általában van egy úgynevezett nyugalmi időszak, amelyet érzelmi lehűlésnek is neveznek. Ez a periódus tarthat napokig, hetekig vagy éppen évekig is. A legtöbb sorozatgyilkos pszichopata (lelkibeteg), gyakran normálisnak és kedvesnek tűnhet, ez a környezethez való alkalmazkodásban játszik szerepet. Ezt egy amerikai elmeorvos a józan ész álarcának nevezi. A gyilkosságokat rendszerint hasonló módon követik el és az áldozatokban mindig van valami közös vonás (kor, nem, stb.).



olvass tovább

Jó, ha ver

4677

Tudjuk: asszony verve, pénz számolva jó. Nagyanyáink generációjában ez természetesnek számított. Anyáink korában már többnyire elítélték a gyorskezű férjeket. Ma a közvélemény egyhangúan elítéli a nőket bántalmazókat, szem előtt tartva, hogy a szélesebb értelemben vett társadalom nem azonos a közvetlen környezettel, amelynek megszokásai és szabályai felülírják a törvényt. A törvény szava nem követi a társadalomét. A rendőrség még mindig aszerint a szisztéma szerint dolgozik, hogy amíg vér nem folyik, nem tehetnek/tesznek semmit, bár hívásra kötelesek kiszállni, és a lehetőségekhez mérten intézkedni (erről bővebben itt olvashatsz). Ha a bántalmazót előállítják és őrizetbe veszik, az október elsejétől újra hatályba lépő távoltartási törvény lehetővé teszi, hogy a bántalmazót eltiltsák az áldozattól. A módosítások előnye, hogy akár már a helyszínen is születhet döntés az eltiltásra vonatkozóan. Hátránya viszont, hogy szigorították, kit lehet hozzátartozónak nevezni, amely a mai, hivatalosan megerősített párkapcsolatokban szűkölködő világában nem könnyíti meg az áldozatok helyzetét.

A családi erőszak fogalma és lélektana

Tekintve, hogy nem büntetőjogi fogalom, ahány megközelítés, annyi féle definíció létezik. Mivel a fizikai része egyszerűen felismerhető, lássuk a nem kézzelfogható részét. Ide sorolható minden olyan hatalmi visszaélés, amely érzelmi vagy szociális kényszerrel próbálja befolyásolni vagy korlátozni a másikat. Ütlegek, lelki terror, hatalmi játszmák, a másik orra alá dörgölés. Én ezt jobban tudom; már megint hol voltál; én keresem a pénzt, te csendben maradsz; ez is a te hibád; a világ gonosz, de én megvédelek, csak rám számíthatsz; jobbat érdemlek nálad (de melletted maradok gyávaságból); ha elhagysz, megölöm magam (és/vagy téged). A „gyengébb” behódol és tűr, mert elhiszi, hogy csökkent értékű, hogy a másik okosabb, hogy nála jobbat nem találna, és hogy összedől az élete, ha elhagyja. Kialakul a társfüggés, amelyben az „alattvalónak” legalább annyira szüksége van „uralkodójára”, mint fordítva.

A nők, fizikai dominancia híján gyakrabban fordulnak a lelki terrorhoz, mint a férfiak, bár a rendőrségi statisztikák szerint a nők 6.9%-a ütötte már meg párját. Ezzel szemben ma Magyarországon minden ötödik nőt bántalmaztak már egyszer. Mi vezethet idáig? A kompromisszumra való képtelenség, a másikra való odafigyelés teljes hiánya. A hirtelen reakciót sokszor követi kétségbeesett, térden kúszó bocsánatkérés: soha többet nem fog előfordulni. Aki viszont csak azért tesz ilyen ígéretet, hogy a pillanatnyi helyzetből jól jöjjön ki, sosem változik meg igazán. Valószínűleg komoly önértékelési gondokkal küzd, és úgy gondolja, csak így érvényesítheti az akaratát, sok esetben azt a családi mintát követi, amelyben maga is felnőtt. A saját magáról felállított kép és a valóság közötti egyre mélyülő szakadékot erőszakkal próbálja betömni. Fontos a látszat, kívülről nem mondanánk meg az illetőről, hogy ő a család háziszörnye, és ő sem ismeri el, hogy problémái vannak. Külön bónusz, ha ezeket a problémákat alkoholszenvedély is tetézi.

El lehet menni

Az igazsághoz viszont az is hozzátartozik, hogy azt bántják, aki hagyja magát. Aki elhiszi, hogy az volt az utolsó alkalom. Aki mentegeti bántalmazóját: szegény, fáradt és sok a gondja, és tulajdonképpen megérdemeltem, az én hibám. Keskeny a határvonal a lelki és a fizikai erőszak között. Aki egyszer ütött, másodjára is üt majd. Aki „csak” szavakkal sanyargat, bilincsbe veri a másikat fenyegetéseivel, a másik hibáztatásával és bűntudatkeltéssel. Nincs változás, viszont választás van.


Az olvasói cikkek tartalmának valódiságáért a cotcot.hu szerkesztősége nem vállal felelősséget. Ezen szolgáltatásunkat olvasóink saját felelősségükre vehetik igénybe. A szerkesztés jogát fenntartjuk!

"Olyan puska, amivel lőni szoktak?"

5012

A Ravasz, az Agy és két füstölgő puskacső számomra az abszolút megunhatatlan kultfilm. Annyiszor láttam már, hogy gyakran akad olyan élethelyzet, amire kapásból reagálok egy ravaszazagy idézettel. Ez a történet is eszembe juttatott egy ominózus jelenetet a filmből, mert hát balfék tolvajok nemcsak a filmvásznon szerencsétlenkednek.

Ennyi eszetek van gyerekek!

Nagyon úgy tűnik, hogy Guy Ritchie botcsinálta pitiáner rablói hús-vér emberek, hiszen amit történetünk főhősei tettek, az hasonlóan mosolyogtató, mint filmbéli pajtásaik bénázása. Matthew McNelly és Joey Miller huszonéves amerikai srácok, akik egy napon rablásra szánták el magukat: belőtték a kifosztandó házat, álcázásképp pedig kapucnit húztak a fejükre. Ez eddig nem olyan izgalmas, ugye? Az említett fiatalemberek azonban egy kiadósat csavartak a történet fonalán, hiszen a kapucnikon túl, az arcukra alkoholos (!!!) filctollal felrajzolt maszkokkal is próbálták eltorzítani a fizimiskájukat. Ez az a momentum, ahol a két srác megérdemel egy súlyos gratulációt, hiszen a bűncselekmény után csak nehézkesen tudták eltávolítani arcukról a fekete festéket, mondhatni kiírták a homlokukra, hogy ők voltak az elkövetők. A rendőrségnek nem volt nehéz dolga, hiszen az áldozat nagyon pontos személyleírást adott a srácokról, sőt külön kiemelte, hogy a betörők arca fekete filctollal volt összefirkálva.

A betörés után egy fehér autóval menekültek el a fiúkák, pechükre a lakástulajdonos ezt is megjegyezte, így az iowai rendőrségnek tényleg csak az volt a dolga, hogy megtalálják a két balféket. A lefülelés nem váratott magára sokáig, hiszen a srácok még kicsit sem vakarták le fejükről a fekete mázolmányt, amikor a rendőrök azonosították őket. A bajt csak tetézte, hogy a rabláson túl, még ittas vezetéssel is gyanúsítják őket, így a legények minden bizonnyal jó ideig rács mögött csücsülnek majd, ahol bőven lesz idejük megválni a fekete foltoktól. Azt hiszem erre szokás mondani, hogy "Aki hülye az haljon meg".