bűn

Megszívod!

3787

Májusban újra hangos lesz Budapest, legalábbis egy kis szigete a marihuána legalizációjától. Amikor megkaptuk a hírt, hogy újra lesz kender legalizációs piknik, úgy döntöttünk, hogy kicsit kivesézzük ezt a témát. Először is megnézzük, hogy a marihuána kábítószeren kívül mi is, és mint kábítószer tényleg annyira veszélytelen-e, mint azt sokan állítják? Utánanéztünk a legalizáció pontos mivoltának is, mert szépen hangzik, hogy legalizáljuk, de mégis hogy nézne ki ez a valóságban? Bemegyek a patikába és veszek egy gramm füvet? Szóval ilyeneken agyaltunk, szedtük össze a tapasztalatainkat és megosztjuk most veletek. Nem, nem tesszük le a voksot, sem a fogyasztása mellett, sem a tiltása mellett, épp úgy, ahogy az alkohol fogyasztására sem buzdítunk! Nem, a példa nem véletlen...

A marihuánával, annak hatásaival kapcsolatban rengeteg ellentmondásos tanulmány született már. Természetesen bizonyos végkövetkeztetéseket le lehet vonni a szer - szárított, megtermékenyítetlen kendervirágzat - hatásaival kapcsolatban, természetesen mentális és fizikai hatásokról van szó. Orvosi vizsgálatok tömkelege bizonyította már káros és jótékony hatásait is, minden attól függ, hogy milyen rendszerességgel, milyen dózisban és miként használják a kendert. A marihuánával összefonódó politikai és jogi kérdések miatt rengeteg olyan téves, egyoldalú propagandaanyag van a köztudatban, ami nem ad teljes, hiteles képet az ügyről. Akik kipróbálták már a füvet egyöntetűen be tudnak számolni a következő hatásokról: tudatállapot megváltozása, az érzékelés élesedése, eufória, elégedettség, nyugodtság, kreatív gondolkodás, filozofikus összefüggések megállapítása, művészi megnyilvánulások, lineáris emlékezet zavar, rövidtávú memóriában némi fennakadás. Ezek mind-mind rövid távú hatások, amelyek már a szer első fogyasztása esetén is előjönnek, de mi van akkor, ha valaki éveken keresztül, évtizedeken át használja a marihuánát tudatmódosításra? 



olvass tovább

Áldozat vagy te is

4758

Néhány éve volt egy szeretett NEO muzsika, a Budapest Underground, ebben egy rádióhangú nő mondta a "híreket" : "Tömegméretűvé vált gépkocsilopás. Erőszak, védelmi zsarolás. Bérgyilkosság. A bűnözés központja továbbra is: Budapest" Soha nem gondoltam arra, tehát nem féltem attól, hogy kirabolnak, megtámadnak. Pedig ez már sokkal korábban is bekövetkezhetett volna. Hosszú évek óta élek a VIII. kerületben, és nem a palotanegyedben... Sok-sok olyan esetről hallottam, amikor megtámadtak, kiraboltak, megerőszakoltak a környéken bárkit. Áldozattá válni könnyű. Sokszor mondom a pasimnak, aki gyűlöl a környéken élni, hogy ne féljen, mert a félelem bevonzza a támadást.

A viktimológia azt mondja, hogy az áldozat és a bűncselekmény elkövetője között kapcsolat van, mert akit kirabolnak, fizikailag bántalmaznak, megölnek az kauzálisan viselkedik, tehát befolyásolja a bűncselekmény potenciális létrejöttét. A szokásaink, a tetteink mind-mind befolyásoló tényezők abban, hogy áldozattá váljunk. Bár az áldozatok hibássá tétele sok kivetni valót hagy maga után, a viktimológusokat is rengeteg támadás érte az áldozati kategóriáik miatt, amelyekben provokáló áldozatokról beszélnek, sőt még egy olyan kategóriát is létrehoztak, amelyben jelzik, hogy sok esetben az áldozat ugyanolyan bűnös, mint a elkövető. Az elmélet felállítója, Mendelsohn szándéka természetesen nem az volt, hogy esetleg felmentse a bűnösöket vagy az áldozatokra tegyen még egy terhet, hanem sokkal inkább az volt a célja, hogy az elméletén alapuló megelőzéssel csökkentsék a viktimizáció mértékét. 

De mi ez a teher? Amennyiben nem halunk bele abba, hogy áldozatok vagyunk, akkor a testi- és anyagi teher mellett súlyos lelki teherrel is meg kell küzdeni. Amikor bűntényről hallunk főleg a közvetlen környezetünkben, nagyon együtt érzünk, sajnálkozunk. Tényleg szomorúvá tesz minket az eset, egy pillanatra még aggódunk is, hogy mi van, ha holnap velünk történik meg? Persze hamar lecseng a borzalom, és megyünk tovább egészen addig a pillanatig, amíg tényleg nem történik valami. Néhány napja egy pajtim megosztott velem egy-két fotót, amin épp a lakásában helyszínelnek a nyomozók... Betörtek hozzá. Fényes nappal, minden különösebb nehézség nélkül bementek a lakásába, és már kezdték volna kirámolni, amikor a rendőrség megérkezett, a szomszédok bejelentésére. Szerencsés végkifejlet. Igen, tény nem vittek el semmit. Egy-két fiókot kihúztak, kidobálták a benne lévő dolgokat, felforgatták a lakást, majd tetten érték őket. Biztos vagyok benne, hogy a barátomban mégis mély nyomokat hagy az eset. Borzalmas érzés, amikor idegenek betörnek a legintimebb szférádba, az otthonodba, hozzáértnek a kis holmijaidhoz. Erőszakot tesznek a te tárgyaidon. Tényleg borzasztó volt még belegondolni is az esetben. 



olvass tovább

Aki beszél, meghal...

4939

Az elmúlt ötven év filmtörténeti eseményei olyan mítoszt teremtettek e rövidke szó köré: maffia, hogy eldöntöttem utánanézek, egyáltalán honnan származik ez a családi hagyomány, a név, a szokás, a törvény. Egy mamutfenyő kivágása metszőollóval könnyebb lett volna...

Honnan a név?

Már maga a szó, hogy maffia (olaszul: mafia) nehezen eredeztethető. Az egyik verzió szerint az arab mahjas (menedékhely) szóból ered a  régi szicíliai mafiusu, amit a XIX. században kezdtek el használni, félelmet nem ismerő, büszke vagy arrogáns, erőszakos emberre. Egy másik etimológiával kapcsolatos történet ennél jóval romantikusabb: a XIII. század során, I. Károly szicíliai uralma alatt egy Droetto nevű francia katona megerőszakolt egy fiatal hajadont. A lány anyja a történtektől feldúlva Ma -ffia, Ma -ffia sikolyok közepette szaladt az utcákon. A ma -ffia a „mia figlia”, azaz „a lányom” szóból származhat. Az anya sikolyaiból később a franciaellenes ellenállási mozgalmak jelszava lett, amely nagyon szegény olaszokat és szicíliaiakat tömörített. Talán ez a leginkább hihető történet, de, hogy még inkább összezavarodjunk, következzen még egy. 1863-ban egy bűnbandákról szóló színdarab címe az I mafiusi di la Vicaria volt, a bűnözőkre innentől kezdve használták a mafiusi szót. Hivatalos iratokban Palermóban jelent meg először a kifejezés 1865-ben. Sok szicíliai szerint a maffia igazi neve a Cosa Nostra, amelynek a jelentése a „mi ügyünk”. Azok számára, akiknek megtiszteltetés a szervezethez tartozni, teljesen mindegy, hogy miként is hívják azt. A maffiózók egymás között csak a "cosa nostra" vagy a "la stessa cosa" („ugyanaz az ügy” ) elnevezést használják. Csak a külvilágnak van szüksége egy névre, sok családban ki sem mondják azt, hogy maffia, mert sértésnek számít. Nos, amikor ennyi történetre bukkantam, sejtettem, a jelenség maga még több, még kacifántosabb sztorikat hoz majd.

Eredettörténetek

A legmerészebb állítások az eredeti maffiát egy titkos, középkori társaságként határozzák meg. Ez a szervezet a XV. században felesküdött, hogy a szicíliai birtokokat megvédi a külső - katalán, olasz, francia, görög - támadásoktól. Nagyon kevés történelmi bizonyíték maradt meg erre az időszakra vonatkozólag, úgyhogy könnyen lehet, hogy ez csak Tommaso Buscetta elfogott, majd árulóvá vált maffiózó sztorizgatása. Mindenesetre a XIX. század közepétől elkezdődő egyesülési folyamatok során Szicíliában nem létezett elég erős államszervezet ahhoz, hogy az ott élők számára megfelelő gazdasági biztonságot nyújtson. A latifundiumok birtoklói létrehoztak egy-egy védelmi erőt, amely kiterjedt Szicília összes gazdasági területére (kikötőkre, húspiacokra, szállítmányozáras stb.), ezáltal egyre nagyobb befolyásra tettek szert, és lassan beszivárogtak a politikai életbe is. Ezek a családok voltak a korai maffia tömörülések. Mussolini a 1920-as években kinevezte a "vasprefektust", hogy számoljon fel ezekkel a teljhatalmú bandákkal, s Cesare Mori neki is látott a kiirtásuknak. Ekkor 1925-1929 között rengeteg szicíliai maffiózó menekül Amerikába, innen pedig már rengeteg ismeretünk van filmélményekből. 



olvass tovább

Ludas Matyi, a főgonosz

7856

Mindenki látta a Ludas Matyi klasszikus rajzfilmváltozatát, ugye? Elég baj, mert így nem marad senki, aki csak olvasta Fazekas Mihály eredetijét és nem „rontotta meg” a feldolgozás úgynevezett mondanivalója. Amely mondanivaló persze egyértelmű: az ész, a kitartás és a türelem mindig győz a tekintélyelvű nyers erő, a zsarnokság felett. A fiút igazságtalanul megverik, elkobozzák ludait és függetlenül attól, hogy ettől nem törik derékba az élete, bosszút esküszik, pusztán erkölcsi alapon, majd több éves tanulással, kemény munkával háromszor adja vissza Döbrögi jussát. A jó győz, a gonosz megkapja méltó büntetését és így tovább.

Pedig pont, hogy nem. Ha valakinek van ideje, próbálja meg kitörölni a fejéből a rajzfilm által betáplált felállást, és olvassa el az eredeti, eposzformában, de szerencsére nem eposzi terjedelemben megírt mesét. Egy-másfél óra az egész. Próbálja az eseményeket két lépés távolságból szemlélni és kritikusan hozzáállni a szereplők tetteihez, motivációihoz. Mit is látunk? Egy elkényeztetett, lusta parasztfiút, aki mindent akar, csak dolgozni nem. Hosszas unszolásra végül elviszi a ludakat eladni, hogy a földesúr – igazságtalanul, de az akkori törvények szerint jogosan – elkobozza őket, s miután Matyi nem tanúsított kellő alázatot, még meg is vereti.

olvass tovább

A 7 halálos stílusbűn

8715

A hét halálos vagy főbűn – a kevélység, a fösvénység, a bujaság az irigység, a torkosság és a restség – elkövetéséért, a katolicizmus tanítása szerint a pokol tűzén bűnhődhetsz. A stílus ellen elkövetett főbűnökért, bár nem jár örök kárhozat, pokoli érzés lehet, ha felhívják rá a figyelmedet.  Mit NE tégy, hogy ezt elkerülhesd? Összeszedtük a hét fő stílusbűnt, amelyek csettintésre tönkretehetnek egy-egy, egyébként minden ízében makulátlan szettet - első rész.



olvass tovább