Már évek óta közbeszéd tárgya a brit fiatalok életvitele. Enyhén szólva megdöbbenésre ad okot, hogy tizenéves gyerekek egészségkárosító szerek egész arzenáljából válogatnak, eközben az abortuszok és a leányanyák száma is kirívóan magas. Az OECD (Organisation for Economic Cooperation and Development, Gazdasági Együttműködés és Fejlesztés Szervezete) legújabb statisztikái még inkább megerősítik a lassan kritikussá váló helyzetet.

Egyre ködösebb az Albion

Aki már járt az Egyesült Királyságban, tudhatja, hogy az angolok életkörülményei messze jobbak, mint a mi magyar valóságunk. Tudjuk, hiszen ezt kommunikálják felénk, ezt tapasztaljuk, mikor munkát vállalunk egy idilli angol család, idilli angol otthonában, és ezt halljuk a kint dolgozó ismerőseinktől is, tény hogy az angol bérek messze túlszárnyalják a mi fizetéseinket. A londoni nyüzsi, a történelmi épületek, az ötórai tea és az esős időjárás annyira lenyűgöznek minket turistákat, hogy bele sem gondolunk azoknak a külvárosi srácoknak a helyzetébe, akiknek lehetőségük sincs kitörni, és akikkel alig találkozunk, mikor épp az Oxford Streeten vásárolunk. Nem meglepő, hogy nem azonosulunk velük, hiszen nem a mi dolgunk megoldani egy másik ország társadalmi problémáját, de ez persze nem jelenti azt, hogy felesleges beszélni a témáról. Mikor először jártam Angliában, engem és két barátnőmet egy külvárosi negyedben, Croydonban szállásoltak el. Hosszas keresgélés után sem tapasztaltuk az elitista angol habitust, a csillogást és mindazt, amiről előtte már oly sokat hallottunk: úgy tűnt, hogy a gazdag nyugat jóval messzebb van, mint gondoltuk.

Az ottani külváros sem különbözött sokban a mi Kőbánya Kispestünktől: volt vasútállomás, és voltak ott bandázó tinik, akikről messziről látszott, hogy nem azért tengődnek a zord betonfalak között, mert épp nincs kedvük hazamenni az öt hálószobás, csúcsmodern családi fészekbe. Egyre több az olyan film, ami nyersen ábrázolja az angol kamaszok életét, elég ha a Huligánok című mozira gondolunk, ami cseppet sem repít minket álomvilágba, hiszen naturálisan ábrázolja azt, aminek a végtermékét néha a híradókban is látunk: a brit kamaszok nem pusztán kedvelik a focit, hanem afféle menekülési pontként tekintenek az egyes csapatok köré gyűlt rajongótáborokra. A menekülést érdemes kiemelni, hiszen a túlzásba vitt bandázást legtöbbször ez indokolja: nincs kedvem hazamenni, így lógok akárhol, csak nem a saját szobámban. Ezen persze többségünk átesik kamaszkorában, azt viszont ne felejtsük el, hogy mi mégsem kopogtatunk lépten-nyomon a nőgyógyásznál, hogy abortusz időpontot egyeztessünk. A terhesség megszakítás kérdése pláne izgalmas, hiszen Angliában ingyen juthatunk fogamzásgátlóhoz, mégis úgy tűnik, hogy a tinik így sem döntenek a tabletta mellett.

Ha a Shakespeare-korabeli Angliában éltél és megbetegedtél, akkor valószínűleg meglátogattad a hírhedt asztrológus-orvost, Simon Formant annak ellenére, hogy démonimádattal gyanúsította meg őt az egyház.

olvass tovább

Az angolokat legszívesebben mellőztük volna, hogy inkább még egy olaszt tegyünk be, de nem rúgtuk fel a szokásainkat. Cserébe egy kis vérforraló plusz-meglepetés Itáliából!

olvass tovább

Két angol tinilány élő Barbie babává változott egy estére. Még eredeti dobozuk is volt!

olvass tovább