alkudozás

Háromszázért elviszem

3468

Az alkudozás azon kívül, hogy hihetetlen jó játék és még pénztárcakímélő is, siker esetén bizsergető kéjjel, diadallal tölti el az embert. Piacon még csak-csak, de élelmiszerboltban, ruhaüzletben sajnos manapság már teljesen kizárt, hogy valamit olcsóbban hozzunk el, mint a kiírt ár - gondoljuk. Hatalmas tévedés ez pedig, Sinya az élő példa rá, hogy mindig, mindenhol érdemes megpróbálni. Ő sikerrel alkudott már Nike cipőre, ágyra, kanapéra, ruhára, napszemüvegre - és mindezt itthon, a hülyére szabályzott kereskedelemben. Hogy mi a titok? Próba szerencse. Azért megkérdeztük.

Híresen jó alkudozó vagy - hol szoktál alkudni?
Ahol csak lehet és ahol csak eszembe jut - persze a józanság keretei között. Tényleg, ápropó józanság. Kocsmában például még sohasem tettem, na, ma meg is próbálom... Alkuszom mindenhol, talán az élelmiszerboltokat meg a hiper/szuper marketeket kivéve. De butikokban, hiradástechnikánál rendszeresen.

Stabil áras helyeken is? Ruhabolt, áruház...?
Persze, de nem vagyok valami nagy vásárlásguru, szóval elég ritkán megyek bárhova is. A butikokban, amikor a Zsóval ruhát vásárolni járunk, mindig megpróbálkozom vele, függetlenül attól, hogy turkálóról vagy méregdrága divatházról van szó. Meg persze egyedül is és a piacon is, ott mindig és mindenből. Külföldön meg sportszerűen űzöm...

Milyen indokokkal?
Hááát, általában az öszinteség fegyverével dolgozom: "Nagyon meg szeretném venni, meg is fogom, de elvből nem szeretnék ennyit fizetni érte" és akkor elkezdődik ez a csodás játék. Igazából már ekkor lehet látni, hogy érdemes ütni a vasat vagy marad a klasszikus, unalmas forgatókönyv...

Milyen "mondvacsinált" indokaid vannak arra, hogy olcsóbban el tudj hozni egy-egy portékát?
Nem szoktam mondvacsinát dolgok miatt alkudni, vagy azért alkuszom mert valóban van valami baja a cuccnak vagy mert a legutolsó vagy mert iszonyúan mérethiányos vagy csak azért mert tényleg olcsóbban szeretném elhozni. Az alkudozás nem mindig úgy néz ki, mint egy Kusturicai lóvásáron, ahol két kupec egymásnak esik. Olyan helyen, ahol már az csodaszámba megy, hogy kedvezményt kapok, már az első ajánlatot el szoktam fogadni, és nagyon, de nagyon megköszönöm.

Kitől és hogyan tanultad meg az alkudozás művészetét?
Senkitől. Az a baj, hogy az emberek nem alkalmazzák sűrűn, már nincs benne a kultúránkban, ezért sokan nem tudják, hogyan is kezdjék el. Régen persze a korrekt ár kiharcolása teljesen bevett szokás volt a kereskedelemben, ami összetartozott szorosan a vásárlással, csak mára kihalt, maradt a számlára vagy számla nélkül játéj. Én csak felélesztettem ezt itthon és gyakorlom nagy vehemenciával...

Mennyi ideig lehet, húzni...? Nagyjából hány húzd meg - ereszd meg után látod, hogy nincs alku?
Ez attól függ, hol vagy. Külföldön egy bolhapiacon vagy idehaza valami vásárban elvből nem veszek meg valamit annyiért amennyiért ki van írva, ezt meg is szoktam mondani. Adjon legalább 100 forint engedményt és: I'm happy, You're happy...:) De tényleg... Mondjuk egy butikban vagy cipőboltban a második nem már általában végleges szokott lenni. Mivel ez az egész alkudósdi kihalófélben van, nem szoktam sokáig húzni, hogy véletlenül se tűnjek túl bunkónak vagy nagyon akaratosnak. Ha megy megy, ha nem nem, és ha nem megy, inkább egy humorral fejezem be, nem pedig duzzogással. Boldogan és barátságosan fizetem ki a 100%-ot. De Ázsiában, Közel-Keleten, vagy piacon elvből sohasem fizetek semmire teljes árat, de ezt ők sem várják el. Sőt.

Honnan tudod, hogy blöfföl az árus és csak erőszakosabbnak kell lenned?
Nem szeretek erőszakoskodni, de azért jó magas arányban eltalálom, hogy lehet-e, vagy nem. Az erőszakoskodás már nem az én műfajom, illetve az is működik, csak délkeketebbre kell utazni hozzá...

És azt honnan tudod, hogy egyáltalán lehet alkudni?
Alkudni mindig lehet, legfeljebb nem lesz belőle semmi, ez aranyszabály. Attól, hogy megkérdezed, még semmi baj/rossz nem történik. Megkérdezem. Aztán megkérdezem mégegyszer, esetleg egy ajánlattal fűszerezve, ja és a humort sose hagyom ki belőle, mert az eleve barátságosabbá teszi a párbeszédet. Ha pénzzel nem tudok lejjebb menni, néha ajándékot kérek, valami apróságot a boltból. Ha meg nem, megy semmi, akkor max azt mondom, hogy: "Brühühühühühü... akkor én ezt most ilyen drágán viszem el" és akkor az árus általában kacag...

Nem szoktad szégyellni magad? Mert én mindig, ha alkudozom... olyan cikinek tartom.
Én ugyan nem, de ez azért lehet, mert már nem használjuk. Próbáld meg Henci, vagy szólj mikor mész butik-kirabló körútra, és elbringázom veled...:) Amúgy semmi szégyellnivaló nincs benne, pláne, ha azt az egyszerű kis elvet követet, hogy mindennek az alfája az udvariasság, így eleve teret sem adsz annak, hogy ciki legyen vagy elszégyelld magad, ne adj' isten valami negatív hullahopp fonjon titeket körbe. Egy egyszerű kis "Nem"-től még nem dől össze a világ, hiszen úgyis megveszed...

Külföldön is alkudoztál már?
Jóhogy, na ott aztán mindig... De tényleg, ott már szinte sportot űzök belőle, nyilván ehhez hozzátartozik az is, hogy ott a külföldivel lényegesen barátságosabban bánnak, vagy legalábbis ez az első fellépés kérdése, és ha olyan az antréd, mint amilyen az enyém, akkor ott biztos jókedvű biznisz lesz. Ráadásul sok helyen ott nem is értik mi bajod van, ha nem alkudozol.



olvass tovább