agresszió

Segítséééég!

3086

Az elmúlt pár hónapban szerkesztőségünk több tagját is furcsa atrocitások érték villamosokon, buszokon, úgyhogy megint el kellett gondolkoznunk az élet és társadalmunk nagy kérdésein. Mintha egyre több kattant ember élne, közlekedne nap mint nap a városban, és közben a társadalmi elidegenedés is mintha egyre nagyobb méreteket öltene, senki nem segít senkin, senkit nem érdekel a másik, hiszen az csak egy vadidegen. Kiderült, az ember alapvetően ilyen.

Verjed, csimpi!

Egy, a villamoson magát kielégítő férfi látványa, közelsége és érintése egyszer is sokkoló, de hogy kevesebb, mint két hónap alatt kettővel is találkozzunk akár kora reggel, munkába jövet is, na az ezért fura. Hova tart ez a társadalom? Bolond, értelmi fogyatékos, szellemileg visszamaradott embereknél egy legyintéssel elintézzük mindezt - egyébként is hajlamosak vagyunk mostanában tévesen azt gondolni, a Lipót bezárásával kirajzottak a furcsa emberek - de amikor egy öltönyös, bőr aktatáskás, jólszituált üzletember teszi közszemlére péniszét a villamoson, vagy mikor egy kedves, nagypapakorú bácsi, akire még rá is mosolyogtál, két perc múlva a kezét a zsebében rángatva hozzád dörzsöli magát, na az már tűrhetetlen. Mint ahogy az is, hogy a villamosan utazó életerős férfiak nem rángatják le a következő megállóban, hanem mindenki elfordítja a fejét, vagy leszáll, és az út folytatódik tovább. És persze mi sem kezdünk el hangosan szitkozódni és megszégyeníteni a perverz fajtáját, hanem kusshadva arrébb vonszoljuk magunkat. Csöndes beletörődés jellemzi ezeket a szituációkat, mindenkinek ezer gondja van, de mégsem kellene hagyni, hogy ezek az esetek hétköznapiakká váljanak a tömegközlekedéseken.



olvass tovább

Párhuzamos életek

3392

A dal is úgy kezdődik: "Ha volna két életem...". Ma már akár száz is lehet! Hogy mire gondolok? Konkrétan arra, hogy cigiszünetben Henci és Zsófi között a következő beszélgetés zajlik:
- Fúúú, olyan rózsaszín ruhácskát vettem! Majd át kell jönnöd megnézni...
- Jujj, oké, de neked meg az új kanapémat kell látnod...
És ez a beszélgetés így folytatódik akár tíz percen keresztül is. Nincs ebben semmi különös, tipikus barátnős párbeszéd, igen ám, de ők nem a való életükről beszélnek, hanem a Facebookos Pet Society-s életükről, ahol szintén barátnők, van házuk, esznek, isznak, öltözködnek, szóval egy komplett kis másik életük, egy online az offline mellett. Egyelőre egy, de ki tudja, hogy hamarosan nem lesz-e több online életük a normális mellett?!

Annyira rá lehet csúszni ezekre a játékokra, hogy már az offline életben is az online a téma. Mikor számít ez már betegesnek? Mennyire lesz része a való életünknek az online, lehet-e egyáltalán része? Milyen negatív hatásai vannak, ha vannak egyáltalán? Normális dolog, hogy egyesek komoly összegeket kerestek a Second Life-ban az online életükben, amit a való világban aztán elköltöttek? Persze Henci még csak játszik, szépen labdázik Mucikával, amiért  játékpénzt kap, amiből Mucikának vehet ruhácskát, szobabútort, kakaót és mindenfélét, de ott van az a lehetőség is, hogy a való életből utaljon pénzt Mucikának, amit ő aztán a játékban elkölt virtuális almára és kalapocskára...? Még ez is normális lenne? 



olvass tovább

Kő' egy pofon?

3754

-Mi van?

-Mit mi van?

-Mit mit mit mi van?

Egy régi vicc szerint ezek a kocsmai verekedés előtt elhangzó utolsó mondatok. Nyilván senkinek sem az jut eszébe, hogy filigrán nőalakok ejtik ki őket a szájukon, hanem inkább az, hogy zord úriemberek üvöltik egymás arcába. Pedig elvileg a nőneműek nem kevésbé agresszívek, mint a férfiak, csupán más formát találnak az erőszakosság levezetésére. Többnyire nem fizikai eszközöket alkalmaznak (kivéve például az állatvilágban is megtalálható anyai agresszió esetét, amely a csemeték felé közelítő idegen ellen irányul), hanem verbálisan oldják meg a problémát, azaz a passzív agresszió útján. Kerülik a nyílt konfliktust, és a célszemély háta mögött változatos eszközökkel "áskálódnak" ellene. Hamis vagy bizalmas információkat szivárogtatnak ki róla a tudta nélkül, esetleg gúny tárgyává teszik vélt vagy valós ellenfelüket - szerintem ezek mellett azért a bájvigyort hirtelen felváltó, emberölésre alkalmas tekintet is bevett módszernek számít.



olvass tovább

Mikor gyilkolsz már?!

4852

Tegnap délután lágy napsütésben villamosoztam át szépen lassan a Margit hídon. Ugye itt a bringások egy ideje csak tolhatják a cangát, mert kicsi a hely, gyalogosokat védeni kell, ilyesmi indokok miatt. Természetesen van néhány kerékpáros, aki felpattan a nyeregbe és szépen lassan, komótoson átteker a pesti vagy budai oldalra. Tegnap is szemtanúi voltunk egy ilyen esetnek: Budáról Pest felé bringás lassan, már-már az ideiglenes kerítéshez tapadva lavírozott át csöndben. Szembe jöttek a járókelők, más biciklisták, voltak gyalogosok, akik megelőzték, tényleg lassan ment. Egyszer csak egy negyvenes pasi, aki elsétált biciklis főhősünk mellett, olyat rúgott a kis piros bringa hátsó kerekébe, hogy csak a fiú lélekjelenlétén múlott, hogy nem borult meg. Döbbenten haladtam tovább a villamossal...

Mióta újra a BKV járműveire kényszerültem, sok-sok bunkóságot, parasztságot, feszültséget tapasztalok. Néha szégyellem, hogy embernek születtem. Ma reggel a HÉV-en lelkesen tettem le a fenekem az egyik ülésre, ahol épp nem ült senki, szerencsére. Igen, mondom szerencsére, és nem azért, mert így ki tudtam nyújtani a lábaimat és a táskámat magam mellé tehettem, semmi ilyen kényelmi szempont nem vezérelt abban a kifejezésben, hogy "szerencsére". Miközben ugyanis tettem le a táskámat, felfedeztem, hogy mellettem alig tíz centire öt darab gombostű áll ki az ülésből, mint egy tűpárnából! Valaki kedves heccből beleállított az ülésbe néhány tűt. Megdöbbenésemnél csak a felháborodásom volt nagyobb, szépen ki is szedtem a tűket, nehogy valaki tényleg beleüljön. Ez humoros? Vagy miért tette oda? Mit ártott egy vadidegennek egy másik idegen, hogy ilyen aljas mókára vetemedjen? 

Mi történt az emberekkel? Ez két teljesen hétköznapi példa tizenkét óra leforgása alatt egy városban, fehér emberek között. Miért vagyunk gonoszak, aljasak oktalanul? És okkal azok lehetnénk? Miért van ilyen borzalmas kisugárzása városnak? Miért burjánzanak egyre nagyobb területen a negatív energiák? Mi okunk a szemétkedésre? Jobb így? 



olvass tovább

Miért intrikál a nő?

7344

Mindenki számára ismeretes az a jelenség, hogy női közösségekben szinte törvényszerűen felüti a fejét a pletyka, az intrika és egymás kibeszélése. Van, aki örömmel és élvezettel veti bele magát és kavarja össze a szálakat, mások tudattalanul sodródnak bele és olyanok is vannak, akiket bosszant ez a viselkedés és igyekeznek kimaradni belőle. Ez utóbbiak szinte irigylik a férfiak nyílt és egyenes kommunikációját, még ha olykor fizikai erőszakba is torkollik. Egyszerűbbnek és sokszor célravezetőbbnek tűnik, bár azt is hozzá kell tenni, hogy az intrika egyetemes emberi eszköz, így a férfiak is alkalmazzák, csak kevésbé tartozik a napi rutinjukba.

Erre is, mint oly sok ma már nehezen érthető viselkedésre az evolúció szolgáltat magyarázatot. A két nemnél ugyanis az agresszió különböző formái bizonyultak hatásosnak a túlélés érdekében. Igen, agresszió, ugyanis a pletyka, az intrika és egymás kibeszélése is az erőszak egy formája, amit indirekt agressziónak nevez a tudomány. Ez jellemzően női eszköz, szemben a férfiak direkt agressziójával. De lássuk, miért is szorult rá ilyen eszközökre az ősasszony.



olvass tovább