afrika

Gyerekkatona voltam

2956

Képzeld el, hogy tíz éves vagy, hátadon géppuska, agyadban puskaporral kevert kokain, pár löket amfetamin, némi marihuána, és épp most végeztél ki néhány tucat embert, köztük korodbeli gyerekeket. És képzeld el, hogy ez az egész nem képzelet, hanem tényleg megtörtént, és nem csak egy emberrel, hanem Afrika gyermekeinek tízezreivel. Mikor már eleget tépáztad a szívedet és az elmédet a Holokauszt borzalmaival, Sztálin diktatúrájával, Mao kulturális forradalmával vagy épp Pol Pot érthetetlen népirtásával, akkor jön a következő szint, mindaz, ami a huszadik század során Afrikában megesett. Beszélhetünk Ruandáról, Ugandáról, Szudánról vagy most éppen Sierra Leonéról.

Gyerekkatona voltam Afrikában - amíg ti játszottatok címen (Nyitott könyvműhely, 2980 ft) jelent meg Ishmael Beah önéletrajzi regénye, ami feltárja mindazt a borzalmat, ami egy polgárháború sújtotta országban a túlélésért, az élelemért és a puszta fennmaradásért való küzdelemben megtörténhet. Vannak azok a könyvek, amiket az ember egy nap alatt befal, mert még ha hatezer oldalas is lenne, akkor sem bírnád lerakni, na ez pont ilyen. Olvasod a betűket, a szavakat, a mondatokat, de képtelen vagy mindezt összekapcsolni a valósággal, képtelen vagy elhinni, hogy abban a korban, mikor te az emlékkönyvek sarkára a titok feliratot rajzolgattad rózsaszín ceruzával, egy veled pontosan egy idős fiú ezernyi társával egy másik kontinensen férfiak, nők és gyerekek százezreinek halálát nézte végig a legkegyetlenebb kínzási eszközöket felvonultatva. Hogy tíz év körüli gyerekek jéggé dermedve hallgatják végig, ahogy nőrokonaikat újra és újra megerőszakolják, majd kivégzik egész családjukat. Végignézik, ahogy falvakat pusztítanak el fegyveres elmebetegek, öregembereket gyújtanak fel, csecsemőket vágnak ketté, koponyákat roncsolnak porrá.

Akárhányszor találkoztam eddig az afrikai országok véres történelmével, teljesen döbbenten álltam azelőtt, hogy hogyan képesek ilyen szintű kegyetlenségre emberek egymással? Az egy dolog, hogy lelövök valakit, de ezek nem gyilkosságok, ezek nem mészárlások, ezek ép ésszel felfoghatatlan dolgok. És felfoghatatlan az is, hogy hogyan képesek tizenéves gyerekek eljutni odáig, hogy a lázadók vagy a hadsereg oldalán állva a végén maguk is hasonló kegyetlenkedéseket kövessenek el. Azaz mindeddig felfoghatatlan volt, de ez a könyv szépen rendbe teszi a rendbetehetetlent. Azt eddig is tudtam, hogy drogok hatása alatt álltak a gyilkológépek, de nem értettem, hogy milyen ideológia késztetheti ezeket az embereket arra, hogy egyáltalán fegyvert ragadjanak. Hát ideológia nincs. Csak a káosz, ami egyik pillanatról a másikra pattan ki, ami elsöpri az életedet, ami kiszakít a valóságból és ami elkerülhetetlenül sodor a végzeted felé, miközben a mögöttes politikai érdekekről mit sem sejtesz.

Nem ragozom tovább. Olvasd el.

Lábnyom, hátizsák, életszopóka

3134

Szóba került az üzenőfalon az ökológiai lábnyom, s sajátunk kiszámolása, s büszkék lehetnek, akik három hektár alatti területet használnak fel létezésükhöz képletesen élve. Pedig három hektár hatalmas, gondoljunk csak bele. És gondoljunk bele abba is, mi van azokkal, akik lábnyoma inkább a nulla felé közelít, ők hogy élnek túl. Utánanéztünk a fogalmaknak, és bemutatunk két találmányt, ami a harmadik világ szegény népein segíthet. Ami nekünk a hűtőszekrény és a jéghideg felfrissülés egy forró nyári napon, az nekik agyagedény és fertőzött víz szipkázása.

Az ökológiai lábnyom nem egy tökéletes mutató, sok szempontot figyelembe vesz ugyan, de sokat ki is hagy. Ezért támadták is elegen, de nincs jobb, és egyezményesen elfogadtuk, viszonyítási, kiindulási alapnak jó tehát - feltéve, ha alapos tesztet végzünk el, nem egy elnagyoltat. A lábnyom fogalmát a kanadai William Rees alkotta meg a kilencvenes évek elején, s nagysága azt hivatott megmutatni, valamilyen formában kifejezni, hogy életmódunk, táplálkozásunk, közlekedésünk, szeméttermelésünk mekkora földterületet vesz igénybe, azaz amin elfogyasztott javaink megtermelhetők és előállított hulladékaink eltüntethetők. (Persze ez utóbbi máris sántít, hiszen sok olyan hulladékot hagyunk magunk után, ami megmarad.) Lábnyomunkat csökkenthetjük fogyasztásunk mérskélésével - ebbe az energiafogyasztás is beletartozik, újrahasznosítással, helyi termények fogyasztásával, nem motorizált közlekedéssel, szelektív gyűjtéssel, komposztálással, a húsfogyasztás elhagyásával és még ezer más módon.

Természetesen a térségek, országok lábnyoma igen eltérő, vezető helyen az Egyesült Államok áll körülbelül 12 hektár/fővel, fej-fej mellett haladva az Egyesült Arab Emírségekkel. Kína saját lábnyomát megduplázta az elmúlt években, de mi se örülhetünk nagyon, mert bőven a fenntarthatóság fölött vagyunk a 3-4 körüli átlaggal. Igazságosan egy emberre 2007-es népességi adatokkal számolva 1,8 hektár jutna. És lábnyomunk természetesen egyre nő. A sereghajtók Banglades, Afganisztán és Szomália. Részletes jelentések innen tölthetők le.

Nem csak lábnyomunk van azonban, létezik az úgynevezett ökológiai hátizsák is, ami azt mutatja meg, a különféle, nem lakóhelyünkről származó termények előállítása és szállítása hány kiló üvegházhatású gázt juttat a levegőbe. Ezek szerint egy brazil csirke hátizsákja 2,2, egy kiló indonéz rizs hátizsákja pedig 1,6 kiló ilyen gázt tartalmaz. Egy ócsó kínai pólón pedig egy hat kilós hátizsák csüng. Megdöbbentő.

Hogy érzékeltessük az eltéréseket, bemutatunk két találmányt, ami a majdhogynem lábnyomnélküliek életét hivatott segíteni, olyan emberek mindennapjait, akik nem ivóvízzel húzzák le a wc-t, nem azzal mosogatnak, akiknek egyáltalán nem áll rendelkezésüke iható víz, s olyanokét, akik számára az elektromosság nélküli élelmiszerhűtő akár életmentő lehet.

Afrika azon területeinek lakóin könnyíthet Bah Abba 1995-ös találmánya, akik elektromossággal nem, vagy csak elvétve találkozhatnak, ezért az élelmiszerek hűtése egyáltalán nem megoldott, ilyen például Nigéria vagy Szudán. Olcsó, egyszerű és hatékony módszert fejlesztett ki, ami egyébként számunkra is hasznos lehet egy nomád vidéki nyaraláson, ha tikkasztó a hőség. A szerkezethez nem kell más, mint két, eltérő méretű, ám azonos formájú agyagedény. A kisebbet - ami nem lehet magasabb a másiknál - belehelyezzük a nagyobb edénybe, s a kettő közti legfeljebb egy ujjnyi hézagot feltöltjük homokkal. Ezek után a homokra vizet öntünk, ebből jó sokat elnyel majd, s lehetőleg árnyékos helyen magára hagyjuk. A rendszer lehűlése mintegy fél napot vesz igénybe, s innentől naponta után kell töltenünk vízzel, de a párolgás és az agyagedények szigetelése miatt a kisebb edényen belüli hőmérséklet szép lassan egyre lejjebb kúszik.

http://farm2.static.flickr.com/1052/533787809_f6d460b317.jpg



olvass tovább

Viszonyítás végett

3370

Nézd meg ezt a képet. Mit látsz? nyilván valami megálló vagy parti sétány, ahol a srácok várnak valamit. Buszt, hajót, akármit. Kedves kép.

A fenéket!

Amit látsz, valójában egy repülőtér melletti placc Conakry-ban, Guineában. A fiúk pedig azért gyűlnek össze a kövekre kuporodva, mert egyetemi tanulmányaikat folytatják (vagy épp a középiskolait), és itt tanulnak a vizsgáikra, otthon ugyanis nincs elektromosság, így nem látnák jegyzeteiket. A világ egyik legszegényebb országa ez, lakosai négyötöde él elektromos áram nélkül. Átlagos fogyasztásuk évente 89 kilowatt óra, ami egy 60 wattos égő két hónapnyi fogyasztása. Egy átlagos európai vagy amerika ember ennek több mint százhatvanszorosát használja el. A repülőtér az egyetlen olyan hely, ahol állandóan van - mindenki számára hozzáférhető - fény, így diákok százai gyűlnek oda esténként tanulni. Ők még szerencsésnek mondják magukat, hisz akik távolabb élnek, csak gyertyafénynél tanulhatnak, ez pedig nagyon fárasztja a szemet - mondják. Sokan úgy próbálják elvégezni egyetemi tanulmányaikat, hogy tehetősebb családok ablakai alatt húzódnak meg, s az onnan kiszűrődő fény mellett írják meg dolgozataikat, olvassák tankönyveiket.

Tombol a nemi erőszak Dél-Afrikában

4113

Minden negyedik megkérdezett dél-afrikai férfi ismerte be, hogy követett már el szexuális erőszakot, és sokan azt is bevallották, ez nem egyszeri eset volt - derült ki egy helyi felmérésből.

Mivel a világon Dél-Afrikában az egyik legmagasabb az ilyen jellegű bűncselekmények aránya, égető szüksége volt annak, hogy megbízható adatokra lehessen támaszkodni a megelőzés, felvilágosítás, s egyáltalán a tájékozódás terén. A felmérést a Medical Research Council (MRC) végezte el, s módszerük a lehető legőszintébb válaszadást tette lehetővé: nem papíron és nem is szóban kellett vallani, hanem egy érintkőképernyős eszköz segítségével adhattak a megkérdezettek teljesen anonim feleleteket.



olvass tovább

Google my love

4349

Elképesztő, de a Google még mindig nem ciki, sőt, tulajdonképpen hétről hétre újra bele lehet szeretni. Aki kiszakadt a citromail, vipmail, yahoo kőkorszakából, és áthelyezte bázisát - és ezzel életét - a gmail-re, elképedve tapasztalja, hogy fényesre van nyalva a kis popója. Mikor regisztráltam, még csak kereső volt, levelezőrendszer és cset. Azóta e két utóbbi egyesült, sőt, minden egyesült, amit addig használtam. Hirtelen a netes szövegszerkesztőm is a Google birodalom része lett, és az elmúlt évek során így nyúltak rá a legpraktikusabb, később legnépszerűbbé váló alkalmazásokra. Lenyűgöző, hogy hogyan fejlődnek, s az is, hogy milyen előremutató, és szinte minden szempontból elfogadható jövőbeni stratégiájuk van.

Sok személyiségjogi paranoid ágál ellenük, mondván, nem normális, hogy ennyi mindent tudnak rólunk, hogy bármilyen információt megszerezhetnek, ha akarnak. Oké, ez így is van, de én nagy ívben teszek rá, olyan mértékben könnyítik meg az életem, hogy felőlem aztán kotorászhatnak benne, ha a sok százmillió felhasználójuk közül pont rám lennének kíváncsiak. Szerelmes vagyok beléjük, és kész. Ami azonban még szimpatikusabbá teszi őket az ingyenes vérprofi alkalmazásokon túl, az az, hogy bizonyos projektjeik egészen más szinten mozognak. A legújabbakból mutatunk most példát egyikre és másikra is.

http://gregrickaby.com/wp-content/uploads/2009/05/i-love-google.gif

Induljunk első körben a kicsiből, tehát magunkból. A napokban tették elérhetővé az Egyesült Államokban a Google Voice-ot, ami szintén úgy született meg, hogy felvásárolták a Grand Centralt, ami internetes hívásokkal foglalkozott. Együtt aztán nagyobbat alkottak, és amcsi haverjainknak már jó lehet. A Google Voice lényege ugyanis, hogy a sok létező telefonszámot egyesíti, tehát ha megadod valakinek a google számodat, hat különféle számot rendelhetsz hozzá, legyen az vonalas vagy mobil. Ha hívnak, mindegyik csörög, s beszélgetés közben akár készüléket is válthatsz. A hívás ráadásul egy központba fut be, hozzád pedig egy automata jelentkezik be, s közli, ki hív - ekkor eldöntheted, hogy fölveszed vagy rögzítőre irányítod-e a hívást. A rögzítő szövegét pedig egyénre szabhatod, mindenkinek mást állíthatsz be. Ha rögzítőre rakod az arcot, real time hallgathatod, hogy mit mond, s ha mégis érdekes, föl is veheted. A hangzenetekről egyébként szöveges üzeneteket kapsz, és természetesen minden beszélgetést rögzíthetsz. Ugye mondanunk sem kell, hogy mindez neten is nyomonkövethető, és még egy rakás extrát kapsz a Google Voice-szal, minek legnagyobb előnye talán az, hogy telefonvesztés, számváltozás esetén senkit nem kell értesíteni, egyszerűen csak a profilodban megváltoztatod a google számodhoz rendelt számot. Állat. 



olvass tovább