a tetovált lány

A tetovált lány keresztanyja - Add tovább! interjú

7190

Mennyire gázolhat bele egy műfordító az író szövegébe? Mennyire kell nyelvőrként tekintenie magára? Az előző "Add tovább!" interjú alanya, Sándor Katalin kutatónő a L’Oréal Nőkért és a Tudományért díjazottja volt, aki nagy rajongója a skandináv irodalomnak. Mivel csak fordításban olvas, ezért egy svéd műfordítónak adta át a válaszadás lehetőségét. Megkerestük az utóbbi idők egyik legsikeresebb svéd regénye, a Tetovált lány fordítóját, Péteri Vandát, az ELTE Skandináv Nyelvek és Irodalmak Tanszékének tanársegédjét, aki lelkesen mesélt a szakmáról, a műfordító feladatáról és a nyelvvel való bánásmódról.

Miért pont ezt a ritka nyelvet választotta?
Még kisgyerek voltam, amikor édesapám Svédországba költözött, sokszor nyaraltunk nála az öcsémmel. Itthon pedig Bergman-filmeket néztünk a mamámmal. Füleltem. Szép volt, amit hallottam. A svéd különös hangjainak, például az úgynevezett zenei hangsúlynak köszönhetően nagyon muzsikálós nyelv. Sok mindent kikövetkeztettem, megértettem a svédországi látogatásokkor. A papám hamar megtanult svédül, és szívesen tanítgatott, ha kérdeztem, de a módszeres nyelvtanulás csak az egyetemen kezdődött el.

Mi volt eddig a legkedvesebb svéd fordítása?
Nincsen még legkedvesebb fordításom. Nem fordítottam eddig sokfélét: kortárs prózairodalmat, novellákat, egy regényt. És krimiket (műfajukat tekintve ezek is regények voltak). Örömteli és időnként az utálatig küzdelmes feladat volt mind. Soha nem vagyok tökéletesen elégedett a kezemből kiadott munkával, ez egy normális elégedetlenség. Az is előfordul, hogy olyan művet fordítok, amelyet nem kedvelek annyira, ettől a vele való munka, játék még nagyon izgalmas lehet. Nem vagyok eszményi fordító, csak lelkes és igyekvő, amíg futja az erőmből. Egy ilyen kis nyelv ismerete nagy előny, részint ennek is köszönhetem az eddigi lehetőségeket. Nagyon jólesik, hogy az A tetovált lány hazai sikerének hála időnként megkeresnek.

A tetovált lány a vásznon

Mennyire nehéz a svéd nyelvet fordítani?
Megijedtem, amikor elolvastam a csak tanulmány-terjedelemben megválaszolható kérdést, de a Cotcot névről szerencsére eszembe jutott egy jelenet a Picasso kalandjai című kedves svéd filmkomédiából. Picasso filmbeli-mesebeli apja belép dolgozószobájába, ahol megcsörren a 99999-es számú telefon. Felveszi a kagylót, s ahogyan e svéd filmben korábban már sokszor tette, franciául szólal meg, azt mondja: „Neuf-neuf-neuf-neuf-neuf.” A francia tőszámnév egy másik, svéd jelentéssel is bír: „Nöff, nöff, nöff, nöff, nöff”, magyarul: „Röff, röff, röff, röff, röff”. A nöff-öt röffre átültetni egy pillanat műve. De hogyan birkózzon meg a film fordítója a francia neuf és a svéd nöff azonos hangzásán alapuló szójáték visszaadásával? Itt már nemcsak a magyar, hanem a francia kollégának is nehéz a dolga. A francia disznók röfögése ugyanis megint máshogy hangzik, mint a svédeké, azt is mondhatnánk az északi sertésekről, hogy nekik a francia röff kínai. A vicc kényszerű kiiktatásával nagy veszteség éri a svédül nem tudó nézőt. A fordító kénytelen más megoldást keresni, egy odaillő, a célnyelven működő pótviccet, megfeleltetést kell találnia. Persze nem jellegzetesen svéd példáról van szó, inkább csak annak illusztrációjáról, hogy bármilyen idegen nyelvű szöveg fordítása kihívás lehet.

olvass tovább