észlelés

Szemfényvesztés a moziban

8003

A film fiatal művészet; sok korszakalkotó művet ismerünk, de akik értő szemmel járnak moziba, pontosan tudják, hogy csak nemrég alakultak ki a kifejezőeszközei. Némi leegyszerűsítéssel: a Lumiére-fivérek összehozták a technikát, Orson Welles lefektette az alapokat, Hitchcock simára polírozta az eszközöket, amelyeket Spielberg és a többiek azóta is használnak. A tét: szórakoztató, a közönség figyelmét folyamatosan lekötő, izgalmas filmeket készíteni.

A feszültség megteremtése és fenntartása (magyarul: a suspense) a legnehezebb feladat egy rendező számára. A közhiedelemmel ellentétben ez nem a történeten múlik, sőt, magának a sztorinak csak érintőleges köze van ehhez. Láttunk már olyat, hogy egy csavaros krimiből dögunalmas film készült, pedig nem is írták át, de olyat is, hogy egy nehezen érthető, a felszínes néző türelmét kikezdő, művészi igénnyel megírt történetből olyan mozit forgattak, hogy két és fél óra alatt szabályosan lekaparjuk a szék karfáját az izgalomtól – igaz, ehhez egy olyan zseni kell, mint David Lynch, aki a például a Mulholland Drive-val érte el ezt a teljesítményt.

olvass tovább