Közösség

Erdős B. Gyula nem mer a jövőre gondolni

9598

Erdős Balog Gyulát már jó néhány éve ismerem. Az első időkben csak FedélNélkült vettem tőle és tovább mentem. Aztán egyszer A4 –es papírra gépelt novellákat és verseket is kaptam az újság mellé grátiszba. Megjegyezte, hogy ezeket ő írta. Otthon egy szuszra elolvastam mindent.  A szövegeken keresztül ismerkedtem meg Erdős B. Gyulával. Ez az írói neve. Megtudtam róla, hogy egész kicsi gyermek korában a legnagyobb örömet jelentette neki, ha leszürcsölheti édesapja söréről a habot. Később ez a kis mókázás szenvedéllyé vált.

Erdős B. Gyula soha nem titkolta, hogy alkoholista lett, azt is belátta, hogy függősége miatt került az utcára. Most már több éve annak, hogy nem iszik. Elvonókúrára járt. A terápiás beszélgetéseken mindig az erdőről mesélt. Rá is ragadt beszélő névként, így lett erdős. Testvére egy fekete, kis korcs kutya, Kormi. Már nem él, édesanyja sem. A felesége elhagyta, apja is elfordult tőle az alkoholizmus miatt

Most részt vesz a FedélNélkül szerkesztésében és terjesztésében. Budapesten a Dózsa György úti aluljáróban lehet vele találkozni. Szelíd kék tekintete van. Nem tolakodó. Tiszta, ápolt. Áll az aluljáróban és osztogatja az írásait. Engedi, hogy megismerjük anélkül, hogy bármit kérdezünk tőle.

Lehet hajlékonyozni, csövesezni, átnézni, megérdemeltézni. Lehet. Empátia nélkül azoknál is nyomorultabbak vagyunk, akiket megvetünk. Karácsonykor és utána is.

Erdős B Gyula  ajándékát szeretném megosztani az olvasóinkkal:

Szentesti önsajnálat

Sokáig nem gondoltam a Szentestére,

De a barátaim már csak erről beszéltek.

Akik már átélték, - az élményeikről,

A többiek pedig, -a félelmeikről.

 

Harminc éve mindig ittam az ünnepen,

A végére legtöbbször nem emlékeztem.

Mindig elvárásaim voltak másokkal,

Nem sokszor örültem az ajándékoknak.

 

Előző évben egyedül vacsoráztam,

Majd italt kutattam saját szobámban.

Istennek képzeltem magam álmomban,

Éjjel az ágyamban izzadva forgolódtam.

 

Most a Szállón hárman fekszünk a szobában,

Negyedik társunk ünnepel a családdal.

Édesanyám már csak lélekben van velem,

Apám pedig ünnepel egy idegennel.

 

Feleségemről azt sem tudom, mit csinál,

Kellemes karácsonyt négy éve nem kíván.

Sorstársaimtól már régen elbúcsúztam,

A Szálló társaim már félig berúgtak.

 

Nincs kedvem most se tévézni, se olvasni,

Meguntam már a rádiót is hallgatni.

Hanyatt fekszem sötétben az ágyamon,

A szomszédaim horkolását hallgatom.

 

Gondolataim zavarosak lettek,

Nem tudok dönteni, hogy mi tévő legyek.

Saját múltamról csak a rossz jut eszembe,

A jövőre pedig gondolni sem merek.

 

Erősen akarok, szeretnék aludni,

Múltról, jelenről és jövőről nem tudni.

Lelkemben sajog az Önsajnálat kínja,

Könnyíteni nem tud más csak az ima.

Erdős B. Gyula

Hirdetés
Hirdetés
Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások
Felhasználónév:
Jelszó:
Hirdetés