Mi ez?

Ki volt a Vasálarcos?

9421

Voltaire XIV. Lajos uralkodásáról szóló művében említ egy titokzatos rabot, akit a Bastille-ban tartanak fogva, arcát senki sem láthatja, vasálarc fedi évtizedek óta. Voltaire szerint a király ikertestvérét rejti az álarc, aki a trón jogos örököse lenne. A sztorit átvette Dumas is, és regényt írt belőle, így a Vasálarcos legendája megállíthatatlanul terjedt. De vajon ki volt titokzatos rab és létezett-e egyáltalán?


Az eltitkolt ikertestvér

Voltaire szerint 1638. szeptember 5-én délben Ausztriai Anna. XIII. Lajos francia király felesége egészséges fiúnak adott életet, akit nagy örömmel mutattak be a népnek, hiszen régóta vártak már a trónörökösre. A királynéra azonban este ismét rátörtek a szülési fájdalmak, és hamarosan újabb fiú jött világra. Kínos helyzet állt ezzel elő, ugyanis a trónöröklési rend szerint ikrek esetén a második gyermek számított trónörökösnek, az elsőszülöttet azonban már hivatalosan bejelentették. A király főminisztere, Richelieu bíboros úgy döntött, hogy az lesz a legegyszerűbb, ha eltitkolják a második fiú születését, az anyának azt mondják, hogy meghalt, majd dajkaságba adják. Így cseperedett hát egymástól távol a későbbi Napkirály és ikertestvére. Ahogy teltek az évek, a királyhoz való hasonlatossága egyre szembetűnőbb lett, ezért Angliába küldték, nehogy szemet szúrjon valakinek. Származásának titkát azonban nem tudták teljesen elrejteni előle, és amikor megtudta, hogy valójában ő a trónörökös, összeesküvést szőtt a király ellen. A készülődésre azonban fény derült, és a király börtönbe záratta egyre veszélyesebb ikertestvérét azzal a szigorú utasítással, hogy halála napjáig vasálarcot kell viselnie, nehogy valaki meglássa az arcát. A történet először Voltaire tolmácsolásában került nyilvánosságra, majd Dumas regényt írt belőle, és innentől kezdve megállíthatatlanul terjedt a legenda.

A fantázia szülte?

Voltaire köztudottan királyellenes volt, különösen azután, hogy majdnem egy évet kellett tölteni e a Bastille-ban a trónörököst gúnyoló versei miatt. Épp ezért sokan megvádolták azzal, hogy csak kitalálta a Napkirályt kegyetlen zsarnoknak beállító történetet. Nemcsak ott sántított ugyanis a sztori, hogy semmilyen egyéb bizonyíték nem támasztotta alá, hanem ott is, hogy fizikailag lehetetlen évtizedekig hordani egy vasálarcot. Olyan sérüléseket és ezek nyomán fertőzéseket okozna ugyanis egy ilyen alkalmatosság, hogy viselője rövid időn belül vérmérgezésben halna meg. Voltaire története azonban mégsem teljesen légből kapott, ugyanis a Bastille egyik hadnagya, Etienne Du Junca részletes naplót vezetett, és 1698. szeptember 18-án ezt jegyezte fel: „Szeptember 18-án, csütörtök délután 3 órakor De Saint Mars úr a börtön új igazgatója hivatalosan is átvette helyét a Bastille-ban. St Marguerite és St Honorat szigeteiről érkezett és koloncként magával hozott egy régi foglyot, akit már Pinerolóban is őrzött. A fogoly folyamatosan álarcot visel, és a nevét nem árulták el nekem, és nem is jegyezhettük be.” A titokzatos fogoly tehát tényleg létezett, ám nem vasálarcot viselt, hanem egy bársonyból készült maszkot. 1703-ban Du Junca azt is feljegyezte, hogy a titokzatos rab, aki nagyjából negyvenöt éves lehetett, elhunyt. A férfit titokban földelték el egy jelöletlen sírba, kevéske személyes holmiját még aznap éjjel elégették, sőt még a celláját is újra kellett vakolniuk, hátha valami üzenetet hagyott a falon.

Ki volt a titokzatos rab?

Ezek után persze mindenkit izgatott, hogy ki rejtőzhetett az álarc mögött, és az idők folyamán számos név felmerült. Azt kevesen tartják valószínűnek, hogy valóban a király ikertestvéréről lenne szó. A legvalószínűbb magyarázat, hogy a titokzatos rab Eustace Dauger lehetett, aki a Fouquet inasa és bizalmasa volt. A pénzügyminisztert XIV. Lajos vettette börtönbe sikkasztás miatt, és börtönben, egészen pontosan Pignerolban halt meg 1680-ban. Rabsága alatt egy másik elítélt, Dauger lett az inasa és legfőbb bizalmasa is, kapcsolatuk több mint tíz éven át tartott. Fouquet halála után egy évvel az egykori inast szabadlábra helyezték, ám a pénzügyminiszter olyan titkokat is megosztott vele, amik veszélyessé tették, ezért hamarosan ismét börtönbe zárták és szigorúan őrizték a személyazonosságát.  De Saint Marst, a Bastille említett igazgatóját Pignerolból helyezték át, és a hadnagy beszámolója szerint onnan hozta magával a foglyot, akinek az őrzéséért személyesen felelt. Ezt az álarcos rabot láthatta Voltaire vagy valószínűbb, hogy hallott róla, amíg a Bastille-ban raboskodott, és azt a következtetést vonhatta le, hogy a király ikertestvéréről lehet szó.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások