Közösség

Bizarr szerelmi háromszög

9404

Érdekes levél érkezett a minap szerkesztőségünk e-mail címére. Egyik olvasónk – kérésére nevezzük Angélának – egy nem hétköznapi szerelmi történetet osztott meg velünk. Különös, addiktív viszonyba keveredett egy sráccal, amiből képtelen szabadulni annak ellenére, hogy tudja, ő az egyetlen vesztese ennek  a helyzetnek. Levelét változtatás nélkül közöljük.


Kedves Cotcot!

Régen jelentek meg nálatok olvasói cikkek, nem tudom, van-e még lehetőség ilyesmire. Igaz, ez inkább egy olvasói levél lesz, de ha gondoljátok, használjátok fel nyugodtan a sztorit. Nekem jól esik kiírni magamból, és talán tanulságos lehet másoknak is.


22 éves egyetemista lány vagyok, és egy nagyon bizarr szerelmi háromszögbe bonyolódtam. Úgy másfél éve ismerkedtem meg Kristóffal egy buliban. Első látásra megtetszett, és ahogy elkezdtünk beszélgetni, hamar kiderült, hogy egy hullámhosszon vagyunk, nagyon sok a közös bennünk. Egyidősek vagyunk, hasonló az érdeklődési körünk, rengeteg közös barátunk van és még a szakjaink között is sok átfedés van. Már akkor biztos voltam benne, hogy ebből lesz valami és akartam is, hogy legyen, de nem akartam nagyon nyomulni. Örültem, amikor javasolta, hogy másnap kávézzunk együtt. Ettől kezdve szinte mindennap találkoztunk, és hamar egy pár lettünk. Az első néhány hét nagyon intenzív volt, igazi rózsaszín ködben telt. Szinte minden szabadidőnket együtt töltöttük, és minden téren teljes volt a harmónia. Aztán amikor oszlott a köd, kezdtem rájönni, hogy nem is olyan nagy az a harmónia, és szerintem ő is így volt vele. A legnagyobb baj az volt, hogy nagyon másképp gondolkodtunk a kapcsolatokról, egészen mást vártunk el egymástól és a kapcsolatunktól is. Én komolyabban vettem az egészet, jobban elköteleződtem, ő viszont laza együttlétben gondolkodott. Nekem nem tetszett, hogy sokszor napokig nem hallok róla, olyankor folyton azon pörögtem, hogy merre járhat, kivel csal meg, nyilván nem is számítok neki, ha nem keres és hasonlók. Ő pedig rossz néven vette, hogy számon kérem az idejét, azt mondta, ki akarom sajátítani.  Egyre többet veszekedtünk, és a veszekedéseink rendszerint az ágyban értek véget, egy idő után gyakorlatilag csak a szex működött a kapcsolatunkban, de az nagyon. Végül ő mondta ki, hogy ennek semmi értelme és vessünk véget az egésznek. Nagyon fájdalmas volt ezt hallani, mert a rengeteg konfliktus ellenére valami szerelemfélét kezdtem érezni iránta, de meg is könnyebbültem, mert a veszekedésekre viszont egyáltalán nem volt szükségem.


Hónapokig nem találkoztunk, nem is hallottam felőle. Közben eljött a nyár, a barátnőimmel belevetettem magam a bulizásba, egyik fesztiválról mentünk a másikra, és persze volt néhány kevésbé komoly pasiügy is. Amikor szeptemberben visszamentem az egyetemre, már nem is gondoltam Kristófra, úgy éreztem, hogy lezártam az ügyet. Amikor összefutottam vele egy szórakozóhelyen, nem éreztem semmilyen feszültséget vagy zavart, szinte haverként üdvözöltem, tulajdonképpen még örültem is neki, hogy látom. Odaült az asztalunkhoz, beszélgettünk, jól éreztük magunkat, még táncoltunk is, és közben persze egyik sör csúszott le a másik után. Nyilván az alkohol is közrejátszott, de végül szóba kerültek a régi szép idők, hogy milyen jó volt együtt, és végül az albérletemben kötöttünk ki. Utána sokféle érzés kavargott bennem. Nagyon jó volt vele, de nem nagyon tudtam, hogy kellene kezelni ezt a helyzetet. Abban biztos voltam, hogy nem szeretném újrakezdeni, de elengedni sem akartam. Úgy voltam vele, hogy bármilyen kínos is, jobb ha megbeszéljük, mintha lelép, és maradnak az elvarratlan szálak. Végül arra jutottunk, hogy a haverság és a szex nagyon jól megy nekünk, így mi lenne, ha erre koncentrálnánk, és megpróbálkoznánk egy laza, összejárós kapcsolattal. Kezdetben nagyon jól működött a dolog. Amikor találkoztunk, istenit szexeltünk, beszélgettünk, hülyéskedtünk és az is előfordult, hogy együtt buliztunk. Amikor nem voltunk együtt, nem gyötörtem magam azzal, hogy merre jár és kivel van, hanem éltem az életem, buliztam, tanultam, barátnőztem és közben reménykedtem, hogy belebotlom a nagy Ő-be, aki nyilvánvalóan nem Kristóf. Egy idő után azonban azt vettem észre, hogy szinte állandóan rá gondolok, várom, hogy mikor bukkan fel, és ha hív, azonnal ugrok, képes vagyok otthagyni csapot-papot, csak hogy vele lehessek. Ráadásul nem is kérhetek számon rajta semmit, hiszen én adtam zöld utat a laza kapcsolatnak. A legjobb barátnőm, aki mindenről tudott, folyamatosan győzködött, hogy zárjam le az ügyet minél hamarabb, mert ez egyre rosszabb lesz, és én leszek az egyetlen vesztes ebben a kapcsolatban. Hiába tudtam, hogy igaza van, képtelen voltam elengedni. Nem hittem volna, hogy lehet rosszabb, hiszen már ez a helyzet is teljesen kikészített, de hamarosan kiderült, hogy van lejjebb is. Egy nap belefutottam Kristófba az egyetemen, ahogy kézen fogva sétál egy lánnyal, aki nyilvánvalóan a barátnője. Legszívesebben elfutottam volna, de nem tudtam már kitérni a találkozás elől. Kristóf egy cseppet sem zavartatta magát, bemutatott minket egymásnak, engem mint a jó barátját. Szinte meg sem tudtam szólalni, de szerencsére nem is nagyon kellett, mert siettek órára. Úgy éreztem magam, mint akit leforráztak, egyszerre éreztem magam idiótának és naivnak, és elhatároztam, hogy most kell véget vetni ennek az egésznek. A következő 'randinkon' megemlítettem, hogy jó lett volna, ha szól a barátnőjéről, hiszen így már egészen más a felállás, de nem értette, hogy mi a problémám. Elmondta, hogy nagyon friss a kapcsolat, de ez nem változtat a mi dolgunkon, hiszen egyetlen barátnőjéhez sem volt még hűséges és most sem áll szándékában. Nem tudtam nem visszagondolni arra az időszakra, amikor jártunk, és ismét úgy éreztem magam, mint akit leforráztak, az összes parám beigazolódott. Szinte hihetetlen, de még ebben a helyzetben is képes volt meggyőzni arról, hogy jó ez nekünk, és ahogy mindig lenni szokott, szexszel zárult a vita. Azóta ebben a bizarr szerelmi háromszögben létezünk, ami teljesen tönkretesz lelkileg. Többször elhatároztam már, hogy kiszállok, de olyan nekem ez a kapcsolat mint valami drog, hiába tudom, hogy tönkretesz, mégsem tudok szabadulni tőle, úgy érzem, nagyobb szükségem van rá, mint bármi másra.

Hát ennyi lenne a történetem. Köszönöm, hogy meghallgattatok, jól esett kiadni magamból.

Ha neked is van olyan történeted, amit szívesen megosztanál velünk azért, mert jól esik kibeszélni, vagy mert úgy érzed, hogy mások számára is tanulságos lehet, esetleg egyszerűen csak szórakoztató, megható vagy pikáns, küldd el nekünk az info@cotcot.hu címre.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások