Lélek

Mindenki hazudik a szexről!

9353

A népi tapasztalatok és a modern tudomány eredményei is azt mutatják, hogy bizony füllentünk, ha a szexről van szó. Legalábbis ami a partnereink számát illeti. Mindannyian igyekszünk kedvezőbb színben feltüntetni magunkat, ami a pasiknál azt jelenti, hogy felfelé kerekítenek, csajoknál pedig azt, hogy lefelé. De vajon miért nem mondjuk meg őszintén, hogy hány emberrel volt dolgunk a múltban?


Emancipáció ide, szexuális forradalom oda, bizony még mindig füllentünk, ha a partnereink száma kerül szóba. A nők lefelé kerekítenek, hogy elkerüljék a könnyűvérű címkét, a férfiak viszont többet mondanak, nehogy lúzernek titulálják őket. Úgy tűnik, ha a szexről van szó, mindent megteszünk, hogy megfeleljünk a nemünkkel szemben támasztott társadalmi elvárásoknak – vagy legalábbis ezt a látszatot keltsük. Hogy mennyire így van ez, azt jól szemlélteti egy szellemes kutatás, amit 2003-ban publikáltak az Ohio State University pszichológusai. A kísérlet során közel háromszáz résztvevő töltött ki egy kérdőívet, melyen 124 különféle tevékenység szerepelt. A résztvevőknek az volt a feladata, hogy jelöljék be, milyen gyakran űzik ezeket a tevékenységeket. A kutatás egy korábbi szakaszában felmérték, hogy melyek azok a tevékenységek, melyeket a közvélemény egyértelműen férfiasnak tart, és melyeket kötik egyértelműen a nőkhöz, és ez alapján állították össze a kérdőívet. A férfias tevékenységek között olyasmik szerepeltek, mint koszos ruhát viselni vagy disznóvicceket mesélni, a női viselkedésmódok között pedig olyasmik, hogy verseket írni vagy a testsúly miatt aggódni. A résztvevők felét poligráfra kapcsolták a kérdőív kitöltése közben. A szerkezet nem működött, ám erről a résztvevőket nem tájékoztatták.  A résztvevők másik fele poligráf nélkül töltötte ki a kérdőívet. Ezután a kutatók összehasonlították a két csoport eredményeit. Azok, akiknek nem ellenőrizték a válaszaik igazságtartalmát, a nemi sztereotípiáknak jobban megfelelő válaszokat adtak, míg a poligráfos csoport tagjai kevésbé ragaszkodtak az elvárásokhoz. Ez azt jelenti, hogy azok a nők, akik úgy hitték, hogy hazugságvizsgálóval ellenőrzik őket, több férfias tevékenységről számoltak be, a hasonló helyzetben lévő férfiak pedig több nőies tevékenységről. Különösen szembetűnő volt a különbség a szexuális tapasztalatokat firtató kérdéseknél.
„Van valami teljesen egyedülálló a szexualitással kapcsolatban, ami rábírja az embereket, hogy megfeleljenek a nemükkel kapcsolatos elvárásoknak.” - kommentálta az eredményeket Terri Fisher, a tanulmány egyik szerzője. „Úgy tűnik, a szexualitás olyan terület, ahol az emberek félnek szembemenni a hagyományokkal és igyekeznek megfelelni a nemi szterotípiáknak” - tette hozzá.

Úgy tűnik tehát, hogy a mindennapi életünkben nem törődünk az elvárásokkal, azzal bújunk ágyba, akivel kedvünk tartja, ám ha színt kell vallani, mindenki igyekszik jó kislánynak, illetve vagány pasinak beállítani magát, összhangban a nemi sztereotípiákkal.

Mit mond a pszichológus?
Nem leptek meg az eredmények. Úgy gondolom, hogy kétféle hatás kereszteződése ez a viselkedés. Az emancipáció és a szexuális forradalom alapjaiban változtatta meg a szexuális szokásokat: a nőknek soha nem látott szabadságot és szexuális öntudatot adott, ami kihatott a férfiak viselkedésére is, finomította, differenciálta azt. Mindez azonban sok esetben ellentétes az evolúció által belénk kódolt viselkedésformákkal. Ezek a nőktől szexuális megbízhatóságot követelnek, ami azt jelenti, hogy minél kevesebb partnerük legyen és hűségesek legyenek, a férfiaktól viszont azt, hogy minél több partnerrel létesítsenek szexuális kapcsolatot, így maximalizálják az utódaik számát. Ezek olyan ősi programok, amiket néhány évtized alatt nem lehet felülírni, bármilyen intenzív társadalmi változások zajlanak is. Ennek köszönhető, hogy a viselkedésünkben elsősorban a modern elvek vezérelnek, ám igyekszünk azt a látszatot kelteni, hogy megfelelünk a hagyományos elvárásoknak.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások