Lélek

Tényleg tudunk alvás közben tanulni?

9339

Nehéz napok elé néznek az egyetemisták és az érettségizők is, hiszen hamarosan következik a vizsgaidőszak, illetve a szóbeli érettségi. Ilyenkor jön a kimerítő tanulás, az éberséget és agyteljesítményt növelő csodaszerek és persze a csodákat ígérő módszerek. Az egyik legrokonszenvesebb az alvás közbeni tanulás, vagy ahogy szakszerűen nevezik, az alvás-támogatott tanulás. Az eljárás nem egyenlő a fej alá helyezett könyvvel, annál kidolgozottabb módszerről van szó, mely arra épül, hogy alvás közben sokkal befogadóbb az agyunk, így az ilyenkor hallott információk megragadnak az emlékezetünkben anélkül, hogy külön erőfeszítést tennénk a tanulás érdekében. Már-már túl szép, hogy igaz legyen, így jogosan merül fel a kérdés, hogy valóban működik-e a módszer.


Biztató kísérleti eredmények

Egy közvélemény-kutatásból kiderült, hogy az egyetemi hallgatók 68 százaléka hisz abban, hogy az ember képes új információkat elsajátítani alvás közben. Ennek jórészt az az oka, hogy végeztek néhány olyan kísérletet a témában, melyek biztató eredménnyel zárultak. Ezekre aztán egy egész üzletág épült, mely profi marketinggel kínálja a legkülönfélébb CD-ket és önsegítő könyveket, melyek az ismeretek alvás közbeni elsajátítását szolgálják, és 'klinikai tesztek bizonyítják' a hatékonyságukat. Az egyik, ma már klasszikusnak számító kísérletet 1958-ban végezte Dement és Wolpert. Ebben bebizonyították, hogy ha alvó személyeket különféle ingerekkel stimulálnak, ezek az ingerek gyakran megjelennek az álmaikban. Az egyik vizsgálati személyt például vízzel fröcsköltek le, majd nem sokkal később felébresztették, és arról számolt be, hogy egy beázó tetőről álmodott. Több ilyen jellegű kísérletet is végeztek, melyek igazolták, hogy az alanyok 10-50 százalékának az álmaiban megjelentek az olyan külső ingerek, mint a csengőhangok, egyéb hangok és a vörös fények.

Ezek persze nem bizonyítják, hogy például nyelvet vagy matektételeket is képesek vagyunk tanulni álmunkban, de sok kutatónak megmozgatták a fantáziáját az eredmények, és elkezdték azt tesztelni, hogy bonyolultabb információk esetén működik-e a módszer, illetve ami a legfontosabb, hogy az alanyok képesek-e később felidézni ezeket az információkat. Az egyik vizsgálatban alvó tengerészeknek 'tanítottak' morzekódokat. Sikeresnek is bizonyult az oktatás, ugyanis azok, akik alvás közben már kaptak ízelítőt a kódokból, három héttel hamarabb tanulták meg őket, mint azok a társaik, akik teljesen nulláról indultak. Más kísérletek is hasonló eredményeket hoztak, így mindenki elkezdett reménykedni, hogy ezzel a módszerrel kiváltható a fáradságos biflázás.

Tényleg alszanak?

Mielőtt mindenki rohanna diktafonra olvasni a megtanulandó tételeket, hogy aztán gyorsan álomra hajtsa a fejét, el kell árulnunk, hogy a kísérletekkel kapcsolatban felmerült egy komoly módszertani probléma: senki sem ellenőrizte, hogy az alanyok valóban alszanak-e. Persze, senki nem feltételezi, hogy a derék kutatók csaltak, azt viszont igen, hogy a hangfelvételek felébresztették az alanyokat, így azok nem is alvás közben tanultak. Ezen felbuzdulva elvégezték a kísérleteket úgy is, hogy közben mérték a vizsgálati személyek agyhullámait, hogy ilyen módon megbizonyosodjanak róla, hogy valóban alszanak. Az eredmények pedig gyorsan lerombolták az alvás közbeni tanulás mítoszát, ugyanis a legtöbb arra az eredményre jutott, hogyha valóban alszunk, hiába hallgatunk hangfelvételeket, nem fognak megragadni az agyunkban az információk. Úgy tűnik tehát, hogy egyelőre marad a hagyományos tanulás, aki pedig ragaszkodik a hangfelvételekhez, jobban teszi, ha ébren hallgatja azokat, mert úgy sokkal jobb eredményeket fog elérni.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások